Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-429
378 A nemzetgyűlés 429. ulêse 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. a »vagy akit« szavak után, a »rágalmazásért« szó elé iktassa be a következő szavakat (olvassa) : »a jelen törvény hatálybalépte után elkövetett« ; a »jogerősen« szó után pedig a következő szavakat : »szabadságvesztésbüntetésre tiz éven belül«. Ez körülbelül egyezik az igen t. előadó ur javaslatával ; attól csak annyiban tér el, hogy a visszaható erőt is kizárom ezzel az inditványommal. Sokallom természetesen azt a 10 évi határidőt, amelyet módosító indítványomba bevettem, de minthogy ugy látszik, ezen alul a t. minister ur nem hajlandó menni, nem akarom kockáztatni ennek a javaslatnak sorsát, hogy az egészen elvettessék. A bekezdés negyedik pontját illetőleg javaslom, hogy a nemzetgyűlés iktassa be az »esetén kivül valamely« szavak után a következő szavakat (olvassa) : »a jelen törvény hatálybalépte után elkövetett«, másodszor a »megjelölt valamely« szavak után a következő szavakat (olvassa) : »ugyancsak a jelen törvény hatálybalépte után elkövetett. . .«. Ezzel is a visszaható erőt akarom kizárni ebből a pontból. A visszaható erő kérdésénél visszatérve az előbbi pontra, •—• de szólva ehhez a ponthoz is, — ellentétbe kell kerülnöm az igen t. belügyminister ur felfogásával, amely felfogás az, hogy visszaható erő itt tulaj donképen nincs, mert ezek a rendelkezések már benn voltak, néhány kivételével, az 1913-as, majd pedig az 1918-as törvényben is. Ezek a törvények —• amint már más alkalommal kifejtettem —• nem voltak hatályban, ezeket tehát számítani nem lehet, de ha hatályban lettek volna is, az u. n. Friedrich-féle rendelet, amely az 1920. évi I. tcikkel törvényerőre emeltetett, nem ismerte ezeket a kizáró jogcímeket, tehát az 1913-as és az 1918-as törvényeknek e tekintetben való hatálya utólagosan, az 1919-es választójoggal, nullifikáltatott. Ennélfogva nem lehet oda visszatérni. A t. belügyminister ur azt mondja, hogy ez benne van az 1922-es rendeletben is, csakhogy, igen t. belügyminister ur, ez csak rendelet, ez nem törvény ! Hogy mennyire rendelet, azt ez a javaslat is megmondja, mert ebben az javaslatban a 188. §-ban akar még csak intézkedni a kormány, hogy ez a rendelet törvényesittessék ; csak itt hagyatja jóvá ezt a 1922 es rendeletet. Ennélfogva jogászilag —• ismétlem —=• jogászilag, de természetesen a józan ész szempontjából is, nem lehet arról beszélni, hogy már előzetesen —• tehát 1913-ban s 1918-ban is — mindezek törvénybe iktatva lévén, visszaható erőről nem lehet beszélni. Igenis, lehet visszaható erőről beszélni, mert a Friedrich-féle rendelet már törvény, egy primer-törvény, egy primer helyzetben keletkezett törvény, ennek semmiféle ante-aktája nincs, illetőleg volt, de csak a tekintetben, hogy ez mintegy a jogfolytonosság szempontjából csatlakozik azokhoz az ante-aktákhoz. Ezekben a rendelkezésekben, különösen a harmadik pontot illetőleg, nagy igazságtalanságot látok, amikor arról van szó, — és már az igen t. belügyminister ur módosítása szerint is arról van szó, vagy lesz szó, —• hogy akit háromszor rágalmazásért szabadságvesztésre Ítéltek el jogerősen és pedig 10 éven belül, az örökre elveszti passziv-választójogát. Ez nagy igazságtalanság. Ha valakit lopásért összesen tízszer vagy húszszor is elitélhetnek s nincs a büntetések között két évet meghaladó büntetés, talán ugy is lehet értelmezni, hogy összesen nem rúgnak azok a lopásért kiszabott büntetések két évre, akkor annak a gentlemannek, aki hatszor lopott, csak vagy sikkasztott, nem veszik el a választójogát, (Rakovszky Iván belügyminister : Dehogy nem 1 Tizenöt évre 1) ellenben a rágalmazás és izgatás esete miatt kiszabott háromszori büntetés már elég a választójog elvételéhez. Nem lehet szemet hunyni az előtt a szempont előtt, hogy akit rágalmazásért elitéltek, az még nem bizonyos, hogy rágalmazó. Nagyon jól tudjuk, hogy egyes állitások igazak, kint a közéletben, közöttünk a társadalomban vagy kaszinóban közszájon forognak, mindenki tudja róluk, hogy igazak, de perrendszerűleg nem bizonyíthatók. Hány esetben történt meg rágalmazásért való elitélés technikai okokból? Ott van a sajtótörvény, amely előirja, hogy nyolc napon belül a vádirat kézhezvételétől számítva elő kell terjeszteni a valódiság bizonyítása iránti kérelmet. A nagyon sokszor laikus ujságiró ember nem tudja, hogy milyen jogfosztó hatálya van annak, ha a bizonyítási anyagot nem terjeszti elő. Bármit ir, bármilyen ragyogó igazságot, amelyről mindenki tudja, hogy az igazság, a bíróságnak mégis el kell Ítélnie, ha nem akarja is, mert a valódiság iránt tett indítványával elkésvén, a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a valódiság bizonyitását megengedje. Egész tömege van az ilyen eseteknek. Ha méltóztatnak a lapokat figyelemmel kisérni, mindennap van egy olyan birói indokolás, hogy a bíróság nem engedte meg a bizonyítást, mert határidőn túl terjesztetett elő az indítvány. Sokszor ez az emberek tudatlansága miatt is bekövetkezik. Bármennyire igaz az a fikció, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát . . . Elnök : Képviselő ur beszédjéből még csak egy perc van hátra, kérem, méltóztassék beszédjét befejezni. Rupert Rezső : Még további módosításaimA 10. § 1. bekezdésének 4. pontjához, ha az első módosítás nem fogadtatnék el, második módosításul javaslom, hogy a 10. § 4. pontjában megjelölt »valamely« szó után a nemzetgyűlés iktassa be a következő szavakat : »a jelen törvény hatálybalépte előtt tett«. A 10. § 1. bekezdésének 5. pontjához javaslom, hogy a nemzetgyűlés a 10. § 1. bekezdésének 5. pontját egészben törölje. Ez a közhivatalnokok, tanárok stb. borzasztó üldözésére nyújt alkalmat, bármiféle kis incifinci fegyelmi hatóság mindent mondhat rájuk jogerős fegyelmi határozatában, elmozdíthatja őket és igy nincs passzív választójoguk. A t. belügyminister ur szives figyelmét akarom felhivni, hogy a Máv. fegyelmi hatóságai számos ilyen elmozdítást mondottak ki s mikor az illetők a polgári biróság elé mentek, az arra kötelezte a Máv.-ot, hogy kártérítést fizessen, nyugdijat adjon, mert jogtalanul mondotta ki a Máv. az elbocsátást. Nem lehet igy elindulni ezzel a szakasszal. Javaslom, hogy a 10. § 5. pontjához az utolsóelőtti sor »itélt« szava után szurassék be a következő szöveg, »abban az esetben, ha a hazafiatlan magatartás az Ítéletben kifejezetten meg lett állapítva és ha a rendes bíróságok jogerős határozattal ezzel a megállapítással ellentétesen nem döntöttek s végre, ha az elmozdítás olyan, amely a végleges hivatalvesztéssel egyenlő jogkövetkezményekkel jár«. Ez szükséges azért is, mert a biróság a fegyelmi hatóságokkal, szemben más álláspontra helyezkedik. Elnök : Kérem, ne méltóztassék indokolni javaslatait ! A képviselő ur már 30 perce beszél s figyelmeztettem, hogy beszédideje lejárt. Rupert Rezső : Benyújtok még néhány módosítást. (Zaj.) Javaslom, a 10. § 1. bekezdésének 6. pontjához, hogy a nemzetgyűlés iktassa be a 10. § 1. bekezdése 6. pontjának végén a következő szöveget : »feltéve minden esetben, ha adott minőségében elkövetett valamely büntetendő cselekményekért jogerősen szabadságvesztésbüntetésre elitéltetett, vagy ilyen cselekmények miatt a bűnvádi perrendtartás értelmében szo-