Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

374 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy ez a 10. § épen olyan fontos, mint az imént letárgyalt 7. §, és mivel ebben egy igen nagy anyag foglaltatik össze, kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy ennél a szakasznál a beszédidőm tartama harminc perccel meghosszabbittasék. (Zaj a jobboldalon.) Az imént lemondottam tizenöt percről és ezentúl is meg fogom ezt hálálni a nemzetgyűlésnek más szakaszok rendjén azzal, hogy ilyen tizenöt percek elmaradnak. Azt hiszem, egyetért velem a t. Nemzetgyűlés, hogy ebben a szakaszban nagyon fontos kérdésekről van szó, tehát fontos, hogy ne legyek gátolva a csak tizenötpercnyi beszédidő által elmondandóimban. Természetesen Ígérem, hogy amennyire csak lehet, előbb befejezem beszédemet. Elnök : Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje harminc perccel meghosszabbittassék ? (Igen !) Határozatilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés a képviselő ur beszédidejének harminc perccel való meghosszabbításához hozzájárult. (Hedry Lőrinc : Nem lehet ellenállni a szép szavaknak !) Rupert Rezső : A 7. §-hoz nagyon sok módosítást nyújtottam be. Ez nem azt jelentette, mintha én a 7. §-szal valamiképen megalkudni akartam volna, mert én azt teljesen elhibázottnak és teljesen feleslegesnek tartottam akkor is, csak igyekeztem, gyakorlati szempontokból közeledni a többség álláspontjához. Ugyanez az álláspontom a 10. §-t illetőleg is. Ezt a 10. §-t teljesen feleslegesnek, elhibázottnak és túlhajtottnak tartom és ha ennek a 10. §-nak egyes részeihez mégis módosításokat nyújtok be, ez csak azt jelenti, hogy nagyon minimális álláspontra akartam helyezkedni és gyakorlati szempontokat követtem abban a reményben, hogy az igen t. többség ezekhez a módosításokhoz hozzájárul. Ezt a §-t is, mint 7. §-t és általában a törvény azon részeit, amelyekben büntetőjogcímeken kizárások történnek, elhibázottnak tartom. Elvileg, a jogtudomány és az állambölcselet álláspontja, de a józan ész és a józan felfogás szempontjából is helyteleníteni kell minden olyan rendelkezést, amely törvényben egyenesen Ítéletet mond ki. Hiszen az esetek, amelyeket a törvények a maguk rendelkezései alá vonnak, igen sokfélék lehetnek. Az egyének szerint, akikre ez a rendelkezés esetleg vonatkozik, az idő és a körülmények szerint különféle megítélések alá eshetnek a különféle rendelkezések alá tartozó cselekmények. Ezért a régi törvényhozások és a mostani törvényhozások is világszerte mindenütt — egyes ritka kivételektől eltekintve, ahol a reakció nyiltan proklamáltatott — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy büntetőjogi okokból valakit az alkotmányos jogok, gyakorlásából csak akkor lehet kizárni, ha törvényes felhatalmazás alapján az adott esetben az illetőre nézve bíróság állapította meg a politikai jogok gyakorlásától való felfüggesztést. Ez a mi régi jogrendszerünk is, régi közjogunk, régi alkotmányunk és ez az alkotmány bevált. Egyrészt bevált azért, mert a törvények módot nyújtottak a bíróságoknak arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben az illető a politikai jogok gyakorlására méltatlanná vált, ezt megállapítsák és az illető politikai jogait felfüggesszék, másrészt, mert ez az alkotmány módot nyújtott a bíróságoknak arra, hogy viszont olyan esetekben, amikor forma szerint megvolt a lehetőség arra, hogy valakit a politikai jogok gyakorlásától eltiltsanak, de viszont az eset körülményei olyanok voltak, hogy arra az egyénre, aki ott állt'a bíróság előtt, annak a büntetésnek kiszabása túlszigoru lett volna •— s erre nézve a biróságot felhatalmazta a törvén}

7 és felhatalmazza ma is — a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését mellőzze. Ha ilyen módon valahogyan a büntetőjoggal való érintkezésben a tisztelt kormány vagy a t. többség ki akart zárni valakit az alkotmányos jogok gyakorlásából és nem elégedett meg azzal, ami eddig volt, hogy a büntetőtörvénykönyvben és egyéb tőrvényekben csak bizonyos büntetendő cselekmények mellett volt alkalmazandó a politikai jogvesztés, mint mellékbüntetés, akkor ráléphetett volna a t. kormány arra, hogy más egyéb büntetendő cselekmények mellé is külön törvénynyel odafüzi szankcióként a politikai jogvesztés kimondhatását. De akkor nem hoztunk volna olyan törvényt, amely abszurdum, amely a jogtudomány álláspontja szerint teljesen lehetetlenség, hogy mindjárt a törvényben mondjuk ki az Ítéletet, tehát abszolút büntetési tételekkel dolgozunk, amire még nem vállalkozott soha törvényhozás. Ez lehet csak a kiindulási elv és ez ellen a kiindulási elv ellen, hogy mindenkor a bíróságra bizassék, hogy adott esetben kitől vonja meg a politikai jogokat, ez ellen az elv ellen az igen t. kormány annál kevésbé tehet kifogást, mert ő maga is hangsúlyozza, hogy : hiszen kérem, én ezeket a rendelkezéseket ebbe a törvénybe azért veszem fel, mert megbízom a bíróságokban és szerintem mondja a kormány — nem kell félni ezektől a rendelkezésektől, szankcióktól, mert hiszen ezeknek alapja mindig egy, vagy több birói Ítélet. Ha az igen t. kormány megbizik a judikaturában, — holott láttunk eseteket, amikor nem bizott meg ebben a judikaturában és nem tartotta aggálytalannak, — akkor az lett volna a helyes, hogy bizza rá a bíróságra azt is, bízzon meg benne abban a tekintetben is, hogy az egyes büntetendő cselekmények mellett mikor látja jónak alkalmazni a politikai jogvesztést is. Mert a kormány álláspontja, a belügyminister ur által kifejtett álláspont és a javaslatban lefektetett álláspont között ilyen módon erkölcsileg is, a kiindulási szempontjából is kiegyenlíthetetlen ellentét van. Azért sem lehet ilyen abszolút büntetési tételekkel dolgozni, azzal a jogászilag abszurd valamivel, hogy mindjárt törvényben mondjunk Ítéletet, mert az esetek, mint említettem, igen sokfélék és lehetségesek olyan esetek, amelyek kell, hogy egyenesen visszaborzasszanak attól, hogy így lehessen törvényt hozni, ahogyan mi itt hozunk. De magában véve az, hogy valakit még nem Ítéltek el, vagy nem ítélnek el, ez semmiképen sem bizonyíték és garancia amellett, hogy az illető tisztességes ember. Viszont elítélhetnek valakit egy és más bűncselekmény miatt, — amelyek itt fel vannak sorolva, — azért a legtisztességesebb ember maradhat. Csak közeli példákra hivatkozom; Valószínűleg nem fogják megtalálni a csongrádi merénylet gyilkosait. Ugy látjuk legalább is kint, a biróság előtt folyó eljárásból, hogy nem fogják őket megtalálni, vagy fel fogják őket menteni, holott ezek között van a gyilkos. Hiszen a kormány egyik igen t. tagja kifejezte előttünk bizalmasan azt a véleményt, hogy a kormánynak is az a meggyőződése, hogy a Piroska testvérek között kell keresni a gyilkost. Most mi fog történni? Az, hogy azért, mert nem lehet őket formaszerint elitélni, mint ahogy esetleg más szörnyű attentátumok tetteseit sem lehet elitélni, ezek megmaradnak a politikai jogok birtokában, viszont más szerencsétleneket pedig igen kis esetek miatt megbüntetnek, azoknál sikerül a megtorlás, megbüntetik jelentéktelen parányi kis semmiségekért. És azért, mert ezek ilyen cselekmények miatt, ilyen kis jelentéktelen izgatási eset miatt,