Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

32 Ä nemzetgyűlés 4:21. ülése 1925, Azoknak, akik itt már három éve teljesítették kötelességüket, most ujabb esküt kell letennie ? Kérdem miért ? Más emberek leszünk mi akkor, mint amilyenek eddig voltunk ? (Zaj jobbjelöl.— Esztergályos János : Kérdezze meg a lelkiismeretét! — Szomjas Gusztáv : A Móricét ! — Pikler Emi! : Esküt tesznek, hogy legyen mit megszegni !) A törvényjavaslat valamelyik szakasza arra vonatkozólag intézkedik, hogy képviselőválasztás alkalmával azok a jelöltek, akik megelőzően már képviselők voltak, előnyben részesülnek és kevesebb aláírásra van szükségük, mint az uj jelölteknek. Miért ne lehetne ezt a példát követni itt is. Ha a régi, már eddig is működő képviselők eddig eskü nélkül dolgoztak, vájjon szabályellenesen működtek ? (Hcdry Lőrinc : Ez uj törvény !) De ilyen természetű törvénynek visszaható ereje nem lehet. A törvények mindig ugy készülnek, hogy csak a szentesítés után bizonyos idő múlva lépnek életbe anélkül, hogy visszaható erejük volna. Ez az intézkedés azonban azt jelenti, hogy a törvényt visszaható erővel ruházzuk fel. Ugy áll a dolog, ahogy Petrovácz t. képviselőtársam mondotta. Beszélhet bárki akárhogy, ezt önök vagy mulatságosnak tartják, vagy pedig más megnyilatkozással nehezítik meg, hogy a felszólaló elmondhassa a maga véleményét. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek. (B. Fodmaniczky Endre: Láttuk tegnap ! — Szeder Ferenc : Még látják máskor is, nyugodt lehet, báró ur ! — KovátsNagy Sándor : Olyan gyönyörűség volt talán ? — Szeder Ferenc közbeszól.) Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rothenstein Mór : Ugy csinálok, mint tegnap az igen t. ministerelnökhelyettes ur. Amikor lárma volt, megvárta, amig a lárma elült. (Derültség jobbfelöl. •— B. Fodmaniczky Endre : Nagyszerű volt, Móric ! — Kováts-Nagy Sándor : Maguk lármáznak !) Én küzdök az egyenlő jogokért. (Derültség jobbjelöl.) A ministerelnökhelyettes ur megtehette, de én nem tehetem és nem is vagyok köteles erőmet meghaladóan önöket túlkiabálni. Beszédem végére érve, azt mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat — mások is mondták és megállapitották már, — nem olyan javaslat, amely, ha törvénnyé válnék, megnyugvást keltene. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elégedetlenek lesznek vele azok, akik ennek a javaslatnak, ennek a törvénynek alapján elesnek attól a jogtól, hogy szavazati jogukkal résztvehessenek a képviselőválasztásokban. Ha önök ezt elismernék, ha csak ezt az egyetlenegy körülményt figyelembe vennék, akkor mindent elkövetnének, hogy a ministerelnök urat és a kormányt arra birják . . . (Györki Imre : Hogy mondjon le !) Azt sem bánom. (B. Fodmaniczky Endre — Györki Imre jelé : Hogyne, a maga kedvéért ! — Esztergályos János : Ez a legszebb gesztus volna ! — Györki Imre : Az volna ennek az országnak a szanálása, ha lemondana ! — Zaj. — Kováts-Nagy Sándor : Akkor boldogok leszünk ? •— Folytonos zaj. Elnök csenget.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én nem mondom, hogy mondjon le, hanem csinálja meg az általános titkos választójogot és maradhat a helyén ; de ha nem csinálja meg, akkor megtörténhetik vele az a baj, hogy el kell onnan mennie anélkül, hogy akarná. Mi ilyesmit már láttunk. Nem olyan nagy katasztrófa az országra nézve, ha egy kormány átadja másoknak, ügyesebbeknek a helyét. (Zajos derültség jobbfelől és a középen. Felkiáltások jobbfelől : Halljuk a jelöltek nevét !) Egy idézetettel akarom befejezni beszédemet. (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások : — Halljuk ! Halljuk ! — Györki Imre : Miért ez a nagy vigasság évi június hó 4-én, csütörtökön odaát ? — Kabók Lajos : Parlamenti nivó, jobb oldali nivó !) Elnök : Csendet kérek ! Rothenstein Mór : Megjegyzem, nagyon meg vagyok tisztelve, hogy az igen t. túloldal ilyen nagy számban van jelen ! (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Rothenstein Mór : Ez az idézet már százéves. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Szerzője egy nagy német költő : Goethe, aki Magyarországról mondott bírálatot. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Rothenstein Mór : Azt mondotta, hogy ez az ország — már mint Magyarország — »áldott egy ország, csak az a baj, hogy nem képes előrehaladni« . (Graefíl Jenő : Ez igaz !) Ezzel az idézettel fejezem be e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tartott beszédemet s kijelentem, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Kun Béla ! Kun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Mivel még nagyobb részvétel mellett szeretném elmondani ebben a Házban nem első, de ebben a parlamentben első beszédemet, kérem, méltóztassék megengedni, hogy azt a holnapi napra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) A nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét holnap mondhassa el. Most pedig a vitát megszakítom és napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 5-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztassanak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Horváth Zoltán: Szót kérek!) Tessék! Kérem azonban, méltóztassák máskor a jegyző uraknál jelentkezni ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A legutóbbi napokban olyan tragikusan rettenetes, nagy és súlyos horderejű eset pattant ki, amely sötét gondként megüli az egész országot és amely nemcsak az oszágban, de bizonyára az ország határain kívül is érezteti hatását. Súlyos gyanúsítás hallatszott el egy felelős állásban volt egyénnek, Beniczky Ödön volt belügy ministernek szájából. (Mozgcis jobbfelől.) Ez a gyanusitás, t. képviselőtársaim, érinti a legfelsőbb helyet, érinti az egész ország becsületét (Egy hang jobbfelől : Méregkeverés !) és igy nekünk, akik törvényhozói vagyunk ennek az országnak és akik az erkölcs őrei is vagyunk, egy pillanatig sem szabad tűrnünk azt, hogy ez a súlyos gyanusitás r kivizsgálatlanul maradjon. (Szomjas Gusztáv : Épen azt csinálják !) Minden alkalmat, minden utat-módot meg kell tehát ragadnunk, hogy ez a dolog a legrövidebb és a legalaposabban kivizsgáltassék s a félrevezetett közvélemény helyesen informált as s ék. (Nemes Bertalan : Méregkeverés, amit csináltak !) T. Nemzetgyűlés ! Valamennyiünknek Catonak kellene lennünk és azt kellene mondanunk, hogy : »Ceterum censeo . . .«. Amíg ez az óriási, mérhetetlen horderejű gyanusitás ki nem operáltatik az ország közéletébői, (Zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv : Már operálják, legyen nyugodt !), addig mi egyébbel nem is foglalkozhatunk. (Szeder Ferenc : Öt esztendeje operálják !) T. Nemzetgyűlés ! A tegnapi eljárás az ellenzékkel szemben, — amikor az szót kért, hogy a ministerelnökhelyettes ur szavaira reflektálhasson — azt a gyanút kelti künn a közvéleményben (Vanczák János : És az ország határain túl !) és