Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

 nemzetgyűlés 4.29. ülése 1925. évi június hó 18-án, csütörtökön, 357 — amint arra Vázsonyi t. képviselőtársam is rámutatott — és a büntető törvénykönyv alkalmat és módot nyújt a birónak abban a tekintetben, hogy bizonyos kisebb súlyú büntetés alkalmazása esetén mellőzze a politikai jogok felfüggesztését. Minthogy pedig itt imperative rendelkezik ez a törvényjavaslat és a szakasz, ennek alkalmazását a magunk részéről a biróságna nézve lehetetlenné tettük. Ez a javaslat tehát ebben a tekintetben megszorítja a törvényhozás által helyesen felismert és a biróság részére biztositott diskrecionárius megitélés jogát. Túlmegy azonban azért is, mert megszorítást tartalmaz idő tekintetében. A büntetőtörvénykönyv 57. §-a megmondja, hogy a politikai jogok felfüggesztése vétség esetén 1 évtől 3 évig, bűntett esetében pedig 3 évtől 10 évig terjedhet, tehát a biró megítélése alá tartozik, hogy konkrét esetben még ezen kisebb limitált határidőben is — mert hiszen vétség esetén öt évről van szó, — az 1—3 évig terjedő idő tekintetében mennyit alkalmazzon, mint büntetést a politikai jogok felfüggesztése terén. A biróságnak ezt a jogát is elvesztjük abban a pillanatban, amikor a törvényjavaslat szövege a maga eredeti fogalmazásában emelkedik hatályra. Ezt nem tartom helyesnek és logikusnak, mert végeredményében minden egyes elkövetett cselekményt a birónak a büntetés szempontjából kell egyénileg mérlegelnie és ha az eddigi törvényhozás azon az állásponton volt, hogy a birónak ezt a mérlegelési jogot megadta, akkor nekünk sincsen okunk és logikus alapunk arra, hogy a bíróságtól ezt a mérlegelési jogot incidentaliter egy törvény keretében egyszerűen elvegyük és ezzel tulaj donképen áttörjük azt a rendszert, amelyet a büntetőtörvénykönyv helyesen és okosan felépített. Én nem tudom ezt a szakaszt a szociáldemokrata párt szempontjából tekinteni. Nem tudom azért, mert hiszen az én szerény véleményem szerint ez a szakasz, illetve ennek rendelkezése más irányban is éreztetni fogja hatását. Hiszen kétségtelen, hogy az elmúlt kaotikus időkben a szociáldemokrata párt, amely hosszú ideig elnyomott párt volt, itt az elmúlt öt év alatt, a maga részéről igyekezett kifejezést adni a maga keserűségeinek, panaszainak, könnyen beleszaladhatott arra az útra, amelyiken azután az izgatás szakaszaival találta magát szemben. Ez a kaotikus állapot azonban nemcsak ebben az irányban éreztette hatását, hiszen ennek a szakasznak a rendelkezése, amenynyiben az izgatást elfogadja, mint kizárási okot, nagyon helyesen és logikusan a felekezet elleni izgatást is elfogadta, mint kizárási okot. Ha én körülnézek a nemzetgyűlés termében, látok olyan t. képviselőtársamat, akire nézve ez a szakasz gilotin-szakasz lesz és aki megszűnik képviselő lenni. (Petrovácz Gyula : Például Vanczák János !) Nem, önhöz sokkal közelebb áll, t. képviselőtársam, nem Vanczák János képviselő ur. Ép az a hiba, hogy t. képviselőtársam meglehetősen szűk körben nézi a dolgokat és csak Vanczák Jánost látja. Én ott látom az önhöz közel ülő t. elvbaráti körében és tudok például ott olyan t. képviselőtársamat, aki egynapi fogházzal van büntetve izgatás vétsége miatt. Méltóztassanak ezt a szakaszt helyesen elolvasni és akkor meg méltóztatnak látni, hogy az illető képviselő ur ezáltal ki lesz zárva abból a lehetőségből, hogy a nemzetgyűlés tagja legyen. És van még egypár önhöz közel ülő, olyan képviselő ur, akiket ez a veszély fenyeget. (Fábián Béla : Hátha még eljárást is indítottak volna minden esetben ?) Nem helyes dolog egy képviselő ur vagy egy irány szemszögéből nézni ilyen javaslat intézkedéseit. Méltóztassanak bizonyos történelmi perspektívából nézni az elmúlt időket és akkor meg méltóztatnak látni, hogy az elmúlt idők éveken keresztül olyan kaotikus viszonyokat produkáltak, felizgatott kedélyeket, szenvedélyeket, kiforratlan töredezett, konstrukcióját az állami életnek, amikor elmosódtak a régi helyes fogalmak, az alkotmány, a királyság, a törvények kötelező ereje tekintetében, melynek szempontjából csak a trianoni békeszerződésre, mint bècikkelyezett törvényre, vagy például a detronizációs törvényre, mint olyanra mutatok rá. Nekünk, ha ilyen útra lépünk' legalább is meg kell gondolnunk azt, hogy ezen az utón az elmúlt idők emlékeiből és eseményeiből kifolyólag igazságtalanságot ne kövessünk el az utánunk következőkkel szemben. Én ebből a szempontból — ismétlem nem egy párt szempontjából, hanem egy magasabb szempontból — tartom helyesnek azt, hogy úgymint az 1914-es törvénynél, bizonyos átmeneti időt statuáljunk azáltal, hogy kimondjuk, hogy a törvénynek ez a rendelkezése, — ha már önök ehhez ragaszkodnak, — ne alkalmaztassák csak az ezután elkövetendő bűncselekményekkel kapcsolatban. Ugy érzem, hogy bizonyos tekintetben ezzel az igazságnak teszünk eleget. Méltóztassanak elgondolni, hogy az elmúlt idők alatt azokkal a cselekményekkel szemben, amelyek az izgalmakat, ezek nyomában az izgatottságot és ezek alapján az izgatást kiváltották, amnesztiát alkalmaztunk végig az egész vonalon. Méltóztassanak megengedni, ha ezeket a súlyos bűncselekményeket amnesztiával kitöröljük az emberek élete folyásából, de az ilyen kisebb jelentőségű dolgokat, amelyek a felizgatott kedélyek nyomában ott maradtak az emberek lelkében, még mindig öt vagy tízévi büntetéssel sújtjuk, ez nem igazság, nem méltányosság, sőt továbbmegyek, nem politikai bölcseség. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből még egy perce van hátra, szíveskedjék beszédét befejezni ! Rassay Károly : Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak megengedni, hogy beszédem időtartamát öt perccel meghosszabbithassam. Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Felkiáltások jobbfelől : Megadjuk !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Még csak egy aggályra vagyok bátor rámutatni, még pedig arra, hogy tulajdonképen nem is olyan egyszerű kérdés ennek a mellékbüntetésnek meghosszabbítása az elkövetett cselekményekkel kapcsolatban. Azt mondottam, hogy a választójog közjog, a közjogból való kizárás pedig a büntetőtörvénykönyv rendszeréből kifolyólag egy büntetés. Már most áll a büntetőtörvénykönyv 2. §-a, amely azt mondja, hogyha a bűncselekmény elkövetésétől számítva az itélethozásig, tehát ezen kizárási ok megállapításához szükséges aktusig elterjedt időben különböző törvények, szabályok lépnek hatályba, akkor ezek közül mindig az enyhébb alkalmazandó. Nem hiszem, hogy rabulisztika volna, amit állítok, hogy konkrét esetben a választójogból való magasabb kizárási idő megtámadható azon az alapon, hogy ez csak mellékbüntetése egy elkövetett cselekménynek és minthogy ez túl megy azokon a kereteken, amelyeket a büntetőtörvénykönyv megállapít (Ugy van !) és minthogy ezekre vonatkozólag áll a büntetőtörvénykönyv 2. §-a, azt hiszem, t. minister ur, hogy ebben én jogilag elég erős alapon mozgok, mert amelyik pillanatban elméltóztatik fogadni, hogy a választójogból való kizárás mellékbüntetés, minthogy ez a büntetőtörvénykönyvben van statuálva . . . (Rakovszky Iván belügyniinisler : Ez nem mellékbüntetés !) Bocsánatot kérek, minister ur, ez mellékbüntetés. Méltóztassék elolvasni az 1878 : V. te. 54—57. §-ait, akkor megméltóztatik látni, hogy épen olyan büntetés ez, mint a pénzbüntetés, a börtön, vagy a fegyházbüntetés, (Rakovszky Iván belügyniinister : Sokkal többet foglal magában !) amelyek tekintetében a biróság épugy korlátok közé van NAPLÓ- XXXIII. 4U