Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925, mondom el, senki sem fogja izgatásnak minősíteni, még a biróság sem, s az a rendőrtisztviselő nem fog feljelentfeni izgatásért, mig az a vidéki szolgabíró", vagy az a vidéki hatósági kiküldött könnyen feljelenthet izgatásért. Minden uj gondolatot, amelyet bevisznek a gazdasági és a társadalmi életbe' és ezeken keresztül az állami életbe is, ki kell termelni, elő kell adni, ki kell fejteni, meg kell magyarázni és csak igy lehet annak híveket szerezni. Már most ezeknek az uj gondolatoknak, uj társadalmi felfogásnak és nézőpontoknak kifejtése és megmagyarázása sok olyan ember előtt izgatás lehet, akinek a társadalmi fejlődésről és általában a gazdasági viszonyok átalakulásáról fogalma sincs, mert nem foglalkozik velők. Nagyon sok olyan úriemberrel lehet találkozni, aki általában értelmes, intelligens ember, de sohase foglalkozott társadalmi problémákkal és amikor ilyen kérdésekről hall beszélni, akkor azok vagy annyira ujak előtte, hogy nem tudja őket megérteni, vagy azt mondja, hogy : ilyen vonatkozásban nem is lehet, nem is szabad beszélni, — tehát az ilyen fejtegetést izgatásnak m in ősitheti ő is. így megakasztani a dolgot és kvázi tilalomfaként odaállítani azt, hogy aki pedig politikai jogait gyakorolni akarja, annak egyszerűen le kell mondania az ilyen szereplésről, mégis csak nagyon furcsa dolog. Mert ha a miniszter ur azt gondolja, hogy a szocialistákat ezzel kiközösiti a névjegyzékből, hát tényleg, egy csomót ki fog közösíteni. (Sütő József : Az a célja ennek a javaslatnak, hogy a szocialistákat kiszorítsák ! Miért nem mondják meg őszintén ! — Rakovszky Iván belügyminister : Miért épen a szocialistákat? Muszáj nekik okvetlenül elitéltetni magukat? Nem szégyenük nyíltan bevallani, hogy el akarják magukkat Ítéltetni? Nyíltan hirdetik s talán még büszkék is rá, hogy ők törvénytelenséget fognak elkövetni ! — Propper Sándor : A reakció legalább legyen őszinte, ne bujkáljon ! — Rakovszky Iván belügyminister : Önök nagyon őszinték, az bizonyos ! Látom !) Hiszen önök az izgatás kérdését ugy ítélik meg, hogy ha valaki a kormányt kritizálja és erősebb szavakat használ, akkor ez feltétlen izgatás. (Propper Sándor : Amit a próbarendőr állit, meg a Kauff

mann nagyságos ur, az izgatás !) Amit most a belügyminister ur izgatásnak lát, lehet, hogy azt majd az utódja nem fogja izgatásnak tekinteni. Nem lehet tehát a kérdést igy beállítani, mert törvényes alkotásoknál nem volna szabad ilyen pillanatnyi szempontokat szem előtt tartani, mert hiszen ez a rendelkezés szégyene lesz azután a törvényhozásnak, amely annyira ment a politikai jogok elkobzásában, hogy azokat, akiket erre kiszemelt, még ezzel is büntette. Elég az, ha a biróság megbüntet valakit, elég ha ítélkeznek felette, de miért akarják még külön elvenni a politikai jogát is, és miért kell mindig szűkíteni azt a területet, ahol a feltörekvő társadalmi rétegek jogát korlátozzák? ! Mi célja, mi értelme van ennek? Talán azt hiszik az urak, hogy ezzel el lehet fojtani azt a gazdasági és társadalmi átalakulást, amely folyamatban van és amelyet semmiféle jelszóval, semmiféle törvénnyel megakadályozni nem lehet? Ennek tehát meglesz a hatása a társadalmi szerkezetekben, az állami életben. Ha akarják, ha nem, ez adott helyzet, amely meglesz mindaddig, amig ez a társadalmi és gazdasági berendezkedés fennáll. Tehát csak arról lehet szó, hogy a belügyminister ur, aki ezt a javaslatot csinálta és a kormányzat, amely ezt végre akarja hajtani, nagyon hajlik az egyoldalú, diktatórikus rendszer felé, ezt bástyázza körül, amivel kiváltja azt, hogy a másik irányzat is ugyanezt a szempontot érvényesítse. Ennek a célnak tesz szolgálatot ez ; javaslat és kétségtelen dolog, hogy a belü ymi ister ur nem éri el vele azt a célját, amit évi június hó 18-án, csütörtökön, 355 elérni akar. (Zaj a középen. — Propper Sándor : Mi van ott? Fajvédő külön kihallgatás? — Hegedűs György : Mi köze hozzá?) Elnök : Csendet kérek ! (Propper Sándor : Talán reakciós écákat akarnak még adni? -— Hegedűs György : Mi köze hozzá? — Petrovácz Gyula : Szigorítani akarja a javaslatot !) Farkas István : Ha én fel állanék és elmondanám ugyanazt, amit például az egyik fajvédő lap ma irt, hogy (olvassa) : »A kemény katona pedig meghatottan állt ott, amint a 12 éves gyerekek diszmenetet adtak« és hozzáfűznék egj'pár szót, ebben kétségtelenül izgatást látna a rendőrtisztviselő, feljelentetnének, elitélnének s akkor elvesztem választójogomat. Ez egyszerű tény, amelyet meg lehet bizonyos vonatkozásban írni, de más vonatkozásban nem lehet elmondani, mert akkor már ebben a tényben izgatást látnak, mert nem a hódolat, alázatosság, meghunyászkodás hangján van elmondva, hanem annak a meggyőződésnek hangján, ami minden igaz embernek természete. (Pelrováez Gyula : Talán az izgatás hangján !) Ha egy és ugyanazt a tényt érintjük két vonatkozásban, ebből is meg lehet állapítani az izgatás tényét és ennek a vége az, hogy az illető elveszti választójogát. (Propper Sándor : Woff mellé odaáll Schadl szavazatirtónak !) Nagyon furcsán fog kinézni ez a szerencsétlen ország, ha a törvényhozás fokról-fokra olyan törvényeket alkot, amelyek szükitik a jogokat, ahelyett, hogy bővítenék, holott ezzel a szűkítéssel nem lehet társadalmi bajokat orvosolni, nem lehet a sebeket gyógyítani és nem lehet azt mondani, hogy ez majd mindent orvosolni fog és minden bajt meg fog akadályozni. Nagy tévedés és nagyon rossz politika az, amely ezt az utat követi, mert az ellenkező irányzat, amely jogokat ad és bajokat orvosol, szervesen orvosolja a társadalom nyomorúságát és enyhíti azt az osztályellentétet, amelyet a gazdasági élet fejlődése kivan, ez a helyes politika és ez célt is ér ; de az olyan politika, amely csak megtorolni, büntetni akar mindent, nem felelhet meg az állam céljának és ennek követése nem lehet az állam feladata. Lehet ez a kormánynak és egyes embereknek kedves, mint ahogyan az is, mert a maguk uralmát akarják vele körülbástyázni, de nem szolgálja a nagy, egyetemes célt, amit nemzeti szempontnak mondanak, minthogy ez nemzeti szempontból nem más, mint elhintése annak az elégedetlenségnek, a nemzet testén belül, amely már amúgy is megvan és csak kiélezése annak, hogy a szegény emberek lássák, hogy nekik kevesebb szavuk, kevesebb joguk van ebben az országban, mint a vagyonos embereknek. Mert annak a gyárosnak, nagybirtokosnak nem kell összebeszélnie, hogy egyebet ne mondjak, azért, hogy kevesebbet fizessen, de a szegény embernek, aki küzd, vergődik a létért, annak muszáj összebeszélni, összetartani, annak gyűlés, annak sajtó kell, annak meg kell magyarázni, hogy elnyomottságánál fogva szüksége van erre és ha eközben erősebb szavakat használ, ha a maga nyomorúságát élesen feltárja, kész az izgatás és a jogfosztás. Ön tehát, t. belügyminister ur, ezt a célt szolgálja, és azt hiszi, hogy eléri az eredményt, pedig ép az ellenkezőjét fogja elérni, mert csak"az elkeseredést váltja ki. Nem azt éri el, hogy asszimilálódjanak, közelebb kerüljenek egymáshoz, a különböző társadalmi rétegek, nem azt éri el vele, hogy a választójoggal eliminálja a nagy társadalmi j ellentéteket és orvoslásuknak utat nyit, hanem az ellenkező hatást éri el vele és ép az ellenkező eredménvre fog kilyukadni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, gondolja meg ezt a dolgot, mert ha a szocialisták közül becsuknak egy csomót, jön utánuk másik. Legyenek nyugodtak, jön helyettünk más és más (Rakovszky Iván