Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

á52 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. képen összefér előző indítványommal és nem ellenkezik azzal. A szövegbe beilleszthető akkor is, ha az után következnék beadott módosításom. Én újólag nagyon kérem a t. belügyminister urat, ne méltóztassék ezt a kérdést tisztán hatalmi szempontból letárgyalni, hanem méltóztassék az elhangzott aggodalmakat honorálni. Nagyon kérem, méltóztassék azokat a javaslatokat, amelyek itt felmerültek és amelyek közül többet én magam is célravezetőnek tartok, — különösen helyeslem azt a javaslatot, amelyet az izgatásra vonatkozólag azt hiszem Várnai t. képviselőtársam nyújtott be — mérlegelni és e téren olyan megoldást találni, amely megnyugvást teremt. Ajánlom javaslataim elfogadását ! (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Haller József ! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Nekem kifogásaim vannak e szakasszal, különösen annak 9. §-ával szemben

v amely vagy nagyon ósdi vagy nagyon liberális. Ósdi akkor, ha én — hogy ugy fejezzem ki magamat — az 1874 : XXXIII. te. alapján állok konzekvensen, s legliberálisabb akkor, ha azt a nomeklaturát alkalmazom, amelyet Vázsonyi t. képviselőtársam alkalmazott előbbi felszólalásában. A 9. pont szerint kizárandók a választói jogból — dacára annak, hogy a kellékekkel rendelkeznek egyébként — azok, akik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség, vagy különböző izgatások, vagy az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvény ellen elkövetett bűncselekmények miatt elitéltettek. (Zaj a baloldalon.) Ezt a 9. pontot egyrészt feleslegesnek, másrészt pedig nagyon veszedelmesnek tartom. Feleslegesnek tartom azért, mert a nyereségvágyból elkövetett bűntettek és vétségekre vonatkozólag a büntetőtörvénykönyv — talán az egy jogtalan elsajátítás kivételével — mindenütt rendelkezik abban a tekintetben, hogy a kiszabandó szabadságvesztés büntetésen felül még a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is kimondandó. Egyedül a büntetőtörvénykönyv 172—174. §-aiban, valamint az 1912 : LXIII. te. 19. §-ában foglalt és a királyság védelmére irányuló rendelkezés szankciójakép nincs megállapítva, hogy a bíróság kimondhatja a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is. Ebből azonban szerény véleményem szerint nem az következik, hogy egyrészt azokkal a törvényhelyekkel szemben, ahol nincs gondoskodás erről, a bíróság felhatalmaztassék a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének kimondására is, másrészt pedig azokkal a törvényhelyekkel szemben, ahol van joga a bíróságnak a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését kimondani, mi a felfüggesztés határidejét egy generális rendelkezéssel meghosszabbitsuk a büntetőtörvénykönyv 57. §~ában megállapított 1—3, illetőleg bűntett esetében 3—10 esztendővel szemben, — hanem az következnék, hogy ott, ahol hiányzik ennek a szankciónak megállapítására a jogalap, tehát a büntetőtörvénykönyv 172—174. l-ában, valamint az 1912 : LXIII. te. 19. §-ában meghatározott bűntettekkel szemben adassék meg a bíróságnak az a felhatalmazás, hogy ezekkel a bűncselekményekkel szemben is kimondhassa a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, egyébként pedig elégedjünk meg a 12. pontban meghatározotott azzal a rendelkezéssel, hogy az, akire nézve politikai jogai gyakorlatának felfüggesztése ki van mondva, ennek időtartamára a választójogból ki van zárva. Ez az én konzekvens álláspontom az 1874 : XXXIII. te. alapján. Méltóztassék figyelembevenni, hogy jogrendünk szerint minden bűncselekmény büntetésének évi június hó 18-án, csütörtökön. megállapítása a független bíróságra van bízva. Ennek a független biróságnak tág keretek között módjában van a legteljesebb szabad mérlegeléssel megállapítani, hogy egy-egy bűncselekménynek mi legyen a büntetése s módjában van ott, ahol a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének kimondását a büntető törvénykönyv előírja, vétség esetében 1—3 esztendő között válogatni, bűntett esetében pedig 3—10 esztendő között ennek a mellékbüntetésnek megfelelő mértékét kiszabni. A büntető biróságnak módjában van, mielőtt a legcsekélyebb büntetést is kiszabná — békeidőben például mielőtt kiszabott volna 10, vagy akárcsak 1 korona pénzbüntetést, vagy egynapi elzárást — a legszabadabban mérlegelni az eset összes körülményeit s módjában van a megállapított büntetési nemnél enyhébb büntetési nemre is átmenni a megfelelő enyhítő szakaszok alkalmazásával. S mi itt egy generális rendelkezéssel minden válogatás nélkül, az eseteknek előrelátása nélkül, az esetek körülményeinek figyelembevétele nélkül ki akarjuk mondani, hogy politikai jogait elveszíti az, aki egyszer ilyen és ilyen bűncselekményben vétkesnek találtatott, mégha esetleg a legenyhébb elbírálás alá eshetnék is a független biróság megítélése szerint. Ennek következtében azt javaslom, méltóztassék a 7. § 9. pontját kihagyni, de méltóztassék ezzel szemben a kormánynak gondoskodni arról, hogy a biróság a Btk. 172—174. §-ai, valamint az 1912 : LXIII. te. 19. §-a esetében megállapíthassa a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését. Egyébként pedig, hogy nem enyhíteni akarom bármi féle vagyon elleni deliktumnak vagy izgatásnak következményeit, különösen politikai téren, s hogy nem célom az, hogy hivatásos izgatók — ha vannak ilyenek — az úgynevezett demagógok — ha vannak ilyenek — a politikai életből ki ne küszöböltessenek, hanem ehhez sokkal inkább mindenkor készségesen hozzájárulok, mutatja az, hogy csak azt kívánom, hogy kiközösítést ne előre egy generális rendelkezéssel a nemzetgyűlés határozza meg, hanem azt a nagy büntetést is, amely a vagyon elleni deliktumokra kiszabott — mondjuk •— 10 korona pénzbüntetésnél vagy egy heti fogházbüntetésnél erkölcsi tekintetben sokkal súlyosabb beszámítás alá eső, olyan büntetés, amely az illetőt hosszabb időre száműzi a politikai életből, a biróság ezt is függetlenül, az eset összes körülményeinek szabad mérlegelése alapján állapithassa meg. Ezért felszólítom a t. kormányt, hogyha nem tartja elegendőnek a politikai jogok gyakorlatának vétség esetében három évig, bűntett esetében pedig 10 évig terjedhető felfüggesztését, méltóztassék a Btk, 57. §-át olykép módosítani, hogy ez a határidő akár in infinitum meghosszabbíttassák, akár odáig is terjedhessen, hogy a biróság a a politikai jogok gyakorlatától egyszer s mindenkorra megfoszthassa azokat, akikről azt tartja, hogy erre rászolgáltak. A 11. pontra nézve is annak törlését javasolom abból az indokból kifofyólag, hogy mindaddig, amig elitélve és jogerősen bűnösnek deklarálva az arra illetékes fórum által nincs, joga van mindenkinek kívánni és követelni, hogy őt büntetlennek tartsák. Nem lehet tehát addig senkit olyan konzekvenciákkal sújtani, amelyeket a biróság esetleg csak azután fog kimondani, vagy amelyek alól esetleg az illetőt mentesíteni fogja. Nem lehet ezt tenni — amint a 11. pont tenni kívánja — a különböző vizsgálati fogságban levőkkel, előzetes letartóztatásban levőkkel, vagy olyanokkal szemben, akik ellen vádiratot adtak be vagy egyszerűen csak egy járásbirósági esetben, közönséges és teljesen alaptalan feljelentés alapján kitűzték a tárgyalást, mert máskép nincs módjában a biróságnak tisztázni azt, hogy vájjon forog-e fenn ezzel az