Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

À nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 343 lás ! — Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a helyzet és a nyomorúság megzsaroiásának. Nagyon szeretném, ha a népjóléti minister ur visszacsinálná ezl az intézkedését, ha még megvan ennek a lehetősége, s ha nem fosztaná meg épen a nyomorúság következtében azokat a szerencsétlen hadiözvegyeket és rokkantakat attól, hogy a jövőben, amikor a tőrvényhozás majd jobban gondoskodik a háborúnak ezekről a szerencsétlenéiről, hozzá jussanak az őket méltó módon, joggal megillető összegekhez, ellátásukhoz. Ezért tartottam szükségesnek előterjeszteni interpellációmat és nagyon szeretném, ha a nemzetgyűlés tagjai kissé több érzékkel kezelnék ezt a kérdést. (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Még meghallgatni sem akarják ! — KimaP. András : Megmondta Vass, hogy nem Ls engedi a végkielégítést felvenni ! -- Elnök csenget. — Rupert Rezső : Nem csodálom, hogy a grófok igy beszélnek, de Kuna P. képviselő ur is ig}' beszél. Maga csak a szegények közé tartozik ! — Zaj.) Elnök : Rupert és Kuna P. képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Szeder Ferenc: Akkor nem történnék meg szégyenszemre az a gyalázat, hogy a hadirokkantak napi 800 korona ellátást kapnak, a hadirokkantak és hadiözvegyek gyermekei után pedig nevelési pótlékként napi 200 koronákat ut ilnak kiElnök: A népjóléli minister ur kivan szólani. — (Propper Sándor: Ha a csont törik, akkor is ellátják a rokkantakat ; ezt mondta a minister ur két évvel ezelőtt ! — Horváth Zoltán : Ha a fene fenét eszik ! — Zaj.). Vass .József, népjóléti és munkaügyi minister : Bocsánatot kérek, ezt sohasem mondtam. Mikor mondtam ezt? Tessék előterjeszteni a bizonyítékot. (Propper Sándor: Az én interpellációmra tetszett mondani.) Nem igaz ! Én nagyon szeretem bz igazmondást. (Propper Sándor : Majd rá fogom olvasni!) T. Nemzetgyűlés ! Erről a kérdésről több alkalommal, legutóbb három héttel ezelőtt kimeritően nyilatkoztam, ennek követkéz, ében igazán nem értem Szeder igen t. képviselő ur motívumait, amelyekkel még egyszer szükségesnek tartotta ezt a kérdést meglehetős éles hangon a nemzetgyűlés elé hozni. (B., Podmaniczky Endre: Csak azért, hogy töltsük az időt! — Rupert Rezső': A szenvedőkért való küzdelem időtöltés ? — Zaj. — Kuna P. András közbeszól. — Rupert Rezső : Ne beszéljen maga, azt sem tudja miről van szó. — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Micsoda hang ez ?) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : A t. képviselő urnák tudnia kell, hogy mindezek a kérdések rendezés alatt állanak és hogy a rendezés a legrövidebb időn belül meg is történik. Nem szeretem, amikor valaki tökéletesen kinyitott ajtót kezd döngetni. Méltóztassék már most megengedni, hogy épen azért, mert már volt alkalmam e kérdésekről terjedelmesen nyilatkozni, most egész röviden válaszoljak a kérdésekre. {Helyeslés a jobboldalon.) Az első kérdés a következő : »Hajlandó-e a kormány a 2900/1923. számú rendeletet olyképen módositani, hogy a nem hivatásos hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák a mindenkori létminimumnak megfelelő járadékot kapjanak ?« Ez a 2900-as rendelet nem a járadékok megállapításával foglalkozik, a hivatkozás tehát kétségkívül tévedésen alapszik. Másodszor pedig szeretném helyreigazítani a kiindulási pontot. A hadirokkantak járadéka, a 100% osokat kivéve, nem azért adatik, hogy abból megéljenek. A hadirokkantak járadéka a 75 és ennél kisebb százalékú rokkantaknál arra adatik, hogy rokkantságuk címén megcsökkent munkaképessegük pótoltassék, (Ugy van ! jobbfelöl.) tehát létminimumról, a 100°/ osokat kivéve, ne beszéljünk. A második kérdés : »Hajlandó-e a kormány a felülvizsgálatra jelentkezés határidejét meghosszabbítani ?« Én már a második rokkant revíziót hajtom végre. Először 1922. év végén rendeltem el, és épen ilyen sürgetések alapján meghosszabbítottam, szinte in infinitum. Meghosszabbitottam egy, azután két, azután megint két hónappal, azután eggyel, ugy hogy benyulott egészen 1924-be. Méltóztassék nekem megengedni, az ilyen meghosszabbításnak semmi néven nevezendő célja nincs. Ha minden egyes hadirokkantnak külön elviszem a plakátot, akkor sem fog jelentkezni. A saiát érdekét nem tartja annyira szem előtt, hogy jelentkezzék. Hiszen megtörtént, hogy községekhez külön letelegrafállam és felhivattam az ott levő hadirokkantakat, hogy jelentkezzenek, de nem jelentkeztek. (Propper Sándor : Féltek, hogy Zalaegerszegre viszik őket !) De nem kell ezt elrendelnem azért sem mert nincs rá szükség. (Zaj a szélsőbaloldalon,) T. i. minden hadirokkantnak megvan a lehetősége bármikor a felülvizsgálatra, lia esetleg az elsőfokú hatóság erre nem volna hajlandó, akkor egy hozzám intézett bélyegtelen pár soros beadváiry tökéletesen elég, ugy hogy minden egyes esetben, amikor csak valami indokoltság látszik, hogy a felülvizsgálatra szükség van, azt el szoktam rendelni. Viszont azonban most már nem áll módomban meghoszszabbitani a jelentkezés határidejét. A határidő t. i. I június 15-én letelt. Azóta eltelt néhány nap, tehát megint egészen uj revíziót kellene elrendelnem. Erre azonban nincs szükség azért, mert hiszen egyrészt — amint említ ettem — aki felülvizsgáltatni akarja magát, ezt bármikor elérheti, másrészt pedig az egész nagy materiáléból most a felülvizsgálat alkalmából névre szóló meghivókal kaptak azok a rokkantak, akiket mi akartunk felülvizsgálni, a többieket pedig felhívtuk plakátok, illetve hirdetmények utján. Akikre nézve tehát ugy éreztük, hogy leiül kell őket vizsgálni, azokat behívtuk külön, személyenként, akikre nézve pedig ezt nem tartottuk szükségesnek, azokat plakátok utján értesítettük. Ez utóbbiak rokkantsága úgynevezett stabil-rokkantság; mondjuk pl. valamelyik szerencsétlennek a srapnell elvitte a lábát, ez oly rokkantság, amelyet stabilnak szoktak nevezni vagy ha egyik keze hiányzik, vagy át van lőve a karja, fel kell tételezni az eredeti orvosi véleményezés alapján, hogy ujabb betegségi komplikációk nem állottak elő. Ezeknek rokkantsági foka és állapota stabil lévén, felülvizsgálatra többé nem bocsáttatnak. Ha azonban tényleg valami komplikáció áll elő a véleményezett stabilitás ellenére, bármikor meg van a lehetősége a felülvizsgálatnak. De a rokkant revízió meghosszabbítása ellentétben is állana azzal a sürgetéssel, amely teljesen indokolt, hogy végre rendeztessenek a hadirokkantak járadékai. Minél tovább tart a revízió, annál később tudom rendezni a járadékokat, mert hiszen a revíziót épen azért rendeltem el, hogy erről a körülbelül 400.000 szerencsétlenről a biztos anyag, a statisztika kezemben legyen. Ezen az alapon kell azután a járadékokat megszabni. (Propper Sándor : A kihalási rendszer alapján! Meg kell várni, amíg meghalnak!) »Hajlandó-e a népjóléti minister ur a rokkanttörvényt sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszteni ?« Én már nyilatkoztam erről is. Kétféle törvényről van szó. Az első, amely fedezetet akar biztosítani, egy úgynevezett — mondjuk — rokkantadó, vagy hadmentességi, vagy — nem tudom miféle —• adó alapján, amely törvényjavaslat a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik, azt hiszem, hogy még ebben a hónapban beterjesztetik. Ezen az alapon