Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-428
Ä '"nemzetgyűlés 428, ülése 1925, évi június 17-én, szerdán. 341 Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Batitz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Röviden csak annyit akarok mondani, hogy a minister urnák a vagyonváltság alól való mentesítésre vonatkozó kijelentését örömmel veszem tudomásul, annál is inkább, mert ezen kijelentésből következtetve tudomást fog majd venni a töke is erről, és remélhetőleg ez az akadály is elfog tűnni az útból, ami teirylég fékként szerepelt a közvéleményben. Ami a válasznak azt a részét illeti, hogy kislakásokat szándékoznak épiteni, bár a minister ur szavahihe tőségét és jóhiszeműségét nem akarom kétségbe vonni, azt kell mondanom, hogy az eddigi gyakorlatban mást tapasztaltunk. Azt láttuk ugyanis, hogy az állam nem ment el addig a mértékig, ameddig a lakásépítés problémájának égető szüksége megkívánta volna. Ezért anélkül, hogy a minister ur szavahihetőségét kétségbe vonnám, kénytelen vagyok a minister ur válaszát tudomásul nem venni, mert azt nem tartom kielégítőnek Azonkívül a felvetett kérdések, amelyek interpellációm szövegében le vannak fektetve, mind alkalmasak az építő ipar megindulására és ezeknek egyike sem volt felesleges és mellékes. Mivel pedig a legtöbb kérdésre nem kaptam választ, a minister ur válaszát tudomásul venni nem áll módomban. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pénzügyminíster urnák Baticz Gyula képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem í) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.J Többség. A ház a választ tudomásul vette. Következik Szeder Ferenc képviselő ur szóbeli interpellációja az összkormányhoz és a népjóléti minister úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boűó János Jegyző (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a 2900/1925. sz. M. E. rendeletet olyképen módosítani, hogy a nem hivatásos hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák a mindenkori létminimumnak megfelelő járadékot kapjanak 1 Hajlandó-e a kormány a felülvizsgálatra való jelentkezés haláridejét meghosszabitani annál is inkább, mert az errevonatkozó falragaszok Budapesten legfeljebb egy napig voltak láthatók ? Hajlandó-e a munkaügyi és népjóléti minister ur a rokkantlörvényt sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszteni.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Nem az első alkalommal teszem szóvá a nemzetgyűlésben a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyét és, amilyen érzéketlenséget tapasztalok e tekintetben a kormány részéről, ugy látszik nem is utoljára Közei két esztendeje annak, amikor egy indemnitási beszédemmel kapcsolatban olyan irányú indítványt nyújtottam be, amely szerint a népjóléti minister ur köteleztessék megfelelő törvényjavaslatot sürgősen előterjeszteni a rokkantkérdés szabályozására és a népjóléti minister ur indit ványömnak ezt a részét akkor magáévá is tette. Az egységespárt maga is foglalkozott — amint hírlapi közleményekből ismerem — a rokkantkérdés törvényhozási utón való rendezésével, az egységespárt kisgazda tagjainak felszólalását is olvastam erről az értekezletről, ennek ellenére még a mai napig sem terjesztetett be az a törvényjavaslat, amely a rokkantügy egész komplexumát felölelné és végrevalahára a háború rokkantjai, özvegyei és árvái legalább a minimális megélhetés hez jutottak volna járulékaik révén. A háború rokkantjai, özvegyei és árvái ma is olyan csekély segélyösszegben részesülnek, amely legkevésbé sem alkalmas arra, hogy létüket még a legminimálisabban is biztosítsa Most, amikor ismételten szóvá teszem a Nemzetgyűlés szine előtt a hadirokkant kérdést, nem idézem újra és ismételten a t Nemzetgyűlés tagjainak figyelmébe azokat az ígéreteket, amelyeket a háború minden frontján hősiesen verekedő magyar katonáknak annak idején teltek, de szeretném — ha ennek lehetsége megvolna — az igen t. Nemzetgyűlés minden egyes tagjának emlékezetébe idézni azt a sok szenvedést* nyomorúságot, kint, amelyet a hősi halottak a hadirokkantak és a hősi halottak özvegyei és árvái átéltek. Ezekről a hősökről a hősök ezeréről az ivadékairól és azoknak az Ígéreteknek beváltásáról, amelyeket ezeknek a hősöknek annak idején tettek, megfeledkezett a magyar törvényhozás A háború ideje alatt is olyan nyomorúságos rokkantjáradékot fizettek már a haboru szánalmas áldozatainak, amely a megél netés lehetőségén mélyen alulmaradt. Különösen amikor a gazdasági életben az értékbeli illetőleg számbeli eltolódások történtek, kapnak a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák olyan minimális összeget segélyként, amelyet csak gúnnyal lehet rokkant segélyezésnek nevezni. Kezemben van egy táblázat, amely szerint a ludirokkanták 400 koronáról felmenőleg 16.000 korona napi ellátást kapnak. 400 koronát kapnak legénységi állománybeli 25%-os rokkantak, önkéntesek és tisztek pedig napi 16.000 korona ellátást. Ezek között vannak variálnak azok akiknek rokkantságuk 50—75%-os. Ha már most a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagja elképzeli azt, hogy mit jelent 400, 800, 1200, 1800, vagy 2400 korona naponta, akkor tudják csak ennek jelentőségét felfogni, mit jelent ez a család eltartása szempontjából, mit jelent kárpótlásul annak a csonka, béna, vagy vak katonának, aki ezt az összeget megkapja. Védekezhetik az összkormány is és a népjóléti miniszter úr is azzal, hogy hiszen a mi gazdásági viszonyaink nem teszik lehetővé, hogy magasabb nyugdíjban részesítsük ezeket a szerencsétleneket, bármennyire is övék a szivünk, minden gondolatunk és érzésünk. Ennek ellenére azonban meg kell állapítani, hogy nemcsak Magyarország levert és gazdaj ságilag tönkrement állam, hanem ugyancsak a I háború következtében háboruvesztes ország Ausztria és Németország is, ahol a hősöket nemcsak ünneplik, nemcsak szavakban fejezik ki érzéseiket irántuk, hanem amikor ezek megélhetéséről szó van, obulusokkal is kifejezik irántuk való tiszteletűket. Németországban először is például más szisztéma szerint osztályozzák meg a hadirokkantakat, ugyancsak Ausztriában is. Németországban 30, Ausztriában 35%-os munkaképesség csökkenéssel kezdődik a segélyezés, és nem mint nálunk, 25 0 / 0-onkint emelkedik a munkaképesség csökkenésének fokozata, hanem 10%-onkint. A keresetképesség csökkenésénél a minősítések következtében azonban ez a különbség tekintetbe sem jöhet. Nemeiországban például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák a megállapított rokkantdíjon kívül különféle pótlékot is kapnak, söt halálozás esetén a rokkantak hátramaradottal temetkezési segélyben is részesülnek. Ezekkel a mi rokkantjainknak fizetett járulékokat össze hasonlítani is alig lehet. Németországban például egy 30%-os nőtlen rokkant járuléka havonkint 192 000 korona, egy gyermekkel bíró rokkant járuléka 230.000 korona, ot gyermekkel bíró rokkant pedig 384.000 koronát kap havonta pótlék nélkül. Ez a járadék a rokkantság fokához és a családtagok számához viszonyítva állandóan emelkedik, ugy hogy egy 100%-os rokkant 1,279.000 koronát egy gyermekkel 1,407.000 koronát, öt gyermekkel pedig W
