Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

330 À nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. tehát önök is nagyon jól tudják, milyen időket éltünk át. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Szeder Ferenc : Epen azért, mert ezt tudják, tudniok kellene azt is, hogy a mai időkben lejátszódó cselekményeket sokkal méltányosabban kellene elbírálni. Miután azonban ez a paragrafus nem ezt teszi, csatlakozom Rupert Rezső és Várnai Dániel képviselőtársaim indítványaihoz és kérem azoknak elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Pikler Emil ! Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Gróf Bethlen István ministerelnök ur tegnap esti beszédét azzal fejezte be, hogy az ország már megundorodott a forradalmaktól és ellenforradalmaktól. (Felkiáltások jobbfelől : Éljen Bethlen István !) Ezzel a kijelentésével merő ellentétben áll ez az egész javaslat, de különösen annak 7. §-a, amely nem egyéb, mint az ellenforradalom állandósítása, tehát a magyar közvélemény undorának állandósítása, hogy a ministerelnök ur szavaival éljek. Ennek a paragrafusnak minden sorából kirí az az intenció, hogy az ellenforradalmi gyűlölet, ellenforradalmi mentalitás ebben az országban állandó otthonra találjon. A parlamentarizmus lényege az, hogy a parlament az eszmék harca legyen, hogy az eszmék harci tüzében alakuljon ki a helyes és igaz törvényhozás. Már pedig ellenzék nélkül ez nem történhetik meg. (Felkiáltások jobbfelől : Nem is akarjuk !) Tessék végignézni az európai államok parlamentjeinek történeti könyveit, és látni fogják ezt, de élvezettel kell olvasni mindenkinek például az angol parlamentben a szabadkereskedelem körül lefolyt szócsatákat, vagy a régi magyar parlament történetéből is azokat a lapokat, amelyeken egy Szilágyi Dezső és egy Apponyi Albert vitatkoztak a konzuláris biráskodásról, vagy az egyházpolitikai törvény ékről. Szóval a kormánypárt és az ellenzék szellemi nagyságainak szóvitái nélkül parlament el nem képzelhető. Már pedig a 7. § minden komoly elllenzéki embert kizár abból a lehetőségből, hogy képviselővé legyen választható. (Felkiállások jobbfelől : Majd meglátjuk ! —- B. Podmaniczky Endre : Ez nem komoly érv !) Állítom ezt, mert u. n. izgatást nem követ el más, mint a harcos ellenzéki ember, aki nem akar álellenzéki lenni, hanem komolyan veszi ellenzéki hivatását és nem akarja becsapni a maga közönségét. (B. Podmaniczky Endre : Apponyi még sohasem izgatott, pedig ő is ellenzéki ! Nem tudom, hogyha Apponyinak néhány múltbeli beszéde odakerülne ma a Schadlvagy a Töreky-tanács elé, nem találnának-e benne nemzetgyalázást vagy izgatást. (Derültség és ellenmondások jobbfelől.) Igen sok olyan Ítéletet ismerünk és ismernek önök is, amelyek, hogy enyhén fejezzem ki magamat, kissé furcsák. Hivatkoznak a nemzetgyalázásra. Nem tudom, mi is tulajdonképen a nemzetgyalázás? Meg lehet gyalázni egy nemzetet? Meggyalázhatok én egy országot, amelyben én is születtem, vagy bármelyik közülünk? Nem lehet meggyalázni a csillagos égboltot, sem a természet örök szépségét, sem a nemzetet. Kritizálni lehet élesen, vagy kevésbé élesen a kormányzatot. Az Arbeiter Zeitung sem gyalázta meg a nemzetet soha, hanem az itt uralkodó kormányzati rendszert tette éles kritika tárgyává, amikor kitiltották. Amikor a választási mozgalmak alkalmával az ellenzéki képviselőjelölt elmondja a maga véleményét — ha élesen is — a kormányzati rendszerről, nagyon könnyen beleütközik ebbe a paragrafusba, amelyet önök és a mai birák izgatásnak neveznek. (Várnai Dániel : Nagyzási hóbortba esnek ! Nemzetnek képzelik magukat ! — Zaj jobbfelől. — Bessenyei Zénó : Hogy mer bátorságot venni magának arra, hogy ilyen kritikát gyakoroljon? Igazán türelem keíl az' ilyenek meghallgatásához ! Kikérjük magánknak ! — Várnai Dániel : Eddig még senki sem követett el nemzetgyalázást, de már sokat elitéltek érte ! — B. Podmaniczky Endre : Ez a nagvzási hóbort ! — Zaj.) Elnök : Várnai Dániel és Bessenyey Zénó képviselő urakat kérem, méltóztassék * csendben maradni ! Pikler Emil : Ez a szerencsétlen szakasz kilencedik bekezdésében ártatlan, gyermeki naivsággal a kulisszák mögött felsorakoztatja azokat a paragrafusokat, amelyeknek mindegyike, ha az ember azokba belebotlik, megfosztja attól, hogy választó és választható legyen. Nem érzik önök a szomorú humort az 1913 : XXXIV. te. alkalmazása felett akkor, amikor önök a legsúlyosabban belegázoltak a törvénybe Budaörsnél, amikor Magyarországnak törvényesen megkoronázott királyát fizikai erővel megakadályozták abban, hogy uralkodói jogait gyakorolhassa? Én köztársasági ember vagyok, nem tagadom, a köztársasági államformát tartom a legmegfelelőbbnek a demokrácia szempontjából, de mint köztársasági ember, ha engem a törvény arra kötelez, hogy a király jogait elismerjem, addig, amig király, el is ismerem ezeket, önök ezt nem tették, önök lövöldöztek a királyra és a királynéra és mindamellett olyan törvényt akarnak hozni, hogy aki a királyság intézménye ellen szóban, vagy Írásban izgat, — persze az önök felfogása szerint izgat — az nem lehet választó. Ha ez igy marad, akkor önök közül senki sem lehet választó erkölcsileg, amint erre már nagyon helyesen rámutatott Szakács Andor képviselőtársam. (B. Podmaniczky Endre : Kitűnő ! Nagyon jó !) Ezen lehet mosolyogni. (Felkiáltások jobbfelől : Igazán lehel ! — Bessenyey Zénó : Hányszor kapaszkodnak abba a Budaörsbe !) Ha önök amolyan röntgeni halló-sugarakkal meg tudnák hallani, hogy az országban a családi asztaloknál milyen beszélgetések folynak Budaőrsről és a mai helyzet körül micsoda furcsaságok hangzanak el, akkor szintén azt tartanák, hogy nagyon okos dolog lett volna, ha az 1913. évi XXXIV. cikket nem iktatták volna ide be. Különben ezt önök is nagyon jól tudják, csak nem akarják bevallani. Egyébként vannak Európában köztársasági államok és vannak monarchikus államok. Az összes monarchikus államokban a köztársasági propaganda nemcsak meg van engedve, hanem vannak köztársasági pártok ; a spanyol királyságban, a norvég királyságban és Olaszországban is vannak köztársasági pártok, viszont a köztársasági államokban vannak monarchista pártok s minden áliam a maga államformáját olyanképen védi, hogy csak azt tiltja, hogy erőszakosan, az állami rend felforgatása kapcsán nem szabad annak az ideának megvalósítására törekedni, amely épen annak az államnak államformájával ellenkezik. De ha én alkotmányos eszközökkel, meggyőződésből akarok működni és azt akarom,hogy a közvélemény arra a tudatra ébredjen, hogy a köztársasági államforma helyesebb, mint a monarchikus, ez nein izgatás, nem jelent veszedelmet, mert ez egész Európában igy van. Amikor a nagy amerikai kontinensen egyetlen monarchista állam nincs, csupán köztársaság van, amikor Ázsiában, Perzsia kivételével, csupa köztársaság van, amikor Török ország, az évezredes szultáni birodalom, köztársaság lett, akkor nem látom be, hogy épen Magyarországon miért van indexre téve a köztársasági meggyőződés. Milyen furcsa az, hogy a budaőrsi csata után néhány hónap múlva elitéltek pl., — ezt Szakács