Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

30-4 Á nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. amelyhez nekem véletlenül igen kevés közöm van — alkalmazottairól lehet szó, hiszen a képviselő ur egy olyan társadalmi egyesülettel szimpatizál, ahol ugyanúgy megtörténhetnék, hogy tisztán politikai okokból vesznek fel valakit. (Petrovácz Gyula : Ezért zárjuk ki őket !) Semmi kifogásom nincs ellene, ha a képviselő urnák ezzel nagy szívességet tudok tenni. Sokkal fontosabb azonban a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottairól szól. Itt az a meghatározás van, hogy : »állandó alkalmazottja«. Nem tudom, hogy a törvény szerkesztői mit méltóztatnak érteni ezekkel a szavakkal. Az állandó alkalmaztatás is meghatározatlan valami. Ki az állandó alkalmazott ? Nekem, mint az összeíró küldöttségeknél szereplő egyénnek több izben volt alkalmam épen erről a kérdésről ott vitatkozni, s a bizottság tagjai között véleményeltérések voltak a tekintetben, hogy ki a nyilvános számadásra kötelezett vállalat állandó alkalmazottja. Az egyik bizottságban állandó alkalmazottnak vettek mindenkit, aki annál a vállalatnál egy bizonyos meghatározott időt eltöltött. A másik bizottság például csak azokat tartotta e kellék szempontjából megfelelőknek, akik vagy mint havi fizetéses alkalmazottak, vagy mint tisztviselők, vagy nem tudom, milyen minőségben voltak alkalmazva. Teljesen felesleges tehát itt az a kitétel, hogy : »állandó alkalmazottja«. Méltóztassék ezt oda leegyszerűsíteni, hogy : aki valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat alkalmazottja. Az, hogy állandó, nagyon labilis valami, mert én lehetek ma valamely vállalatnak alkalmazottja és két hónap múlva már nem vagyok annak alkalmazottja. Ma. amikor iparvállalatok, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kénytelenek alkalmazottaikat elbocsátani, még pedig nemcsak alacsony rangban lévő alkalmazottakat, hanem igazgatói állásban lévőket is, akkor igazán nem lehet ehhez a kellékhez ragaszkodni. Megtörténhetik például az, hogy valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat az igazgatóját elbocsátja, aki nyomban belép egy másik, ugyancsak nyilvános számadásra kötelezett vállalathoz valamilyen minőségben. Ugyebár, nyomban méltóztatik koncedálni, hogy nála ez a kellék már nem szükséges. Például valaki Debrecenből valamely vállalattól eljön és Budapestre jön valamely vállalathoz ; az összeírás előtt nyolc nappal lép be az illető vállalathoz s akkor már van választójoga. Ha azonban annak a munkásnak, aki az ő keze alatt dolgozott, vagy annak a csoportvezetőnek, vagy más beosztású munkásnak aki vele együtt jön fel és itt ugyanannak az üzemnek központjánál nyer alkalmazást -— előzőleg akármennyi ideig is volt ott alkalmazásban — véletlenül két évvel előbb, vagy más módon kellett lakást változtatnia, akkor már ez a jogcíme nincs meg, mert azt mondják rá : hja kérem, ez nem állandó alkalmazott. Én tehát javaslom, méltóztassék kihagyni azt a kitételt, hogy : valamely nyilvános számadásra kötelezett állandó alkalmazottja, s amenynyiben akár a minister ur, akár az előadó ur szükségesnek tartja, méltóztassék ennek helyébe egy precízebb meghatározást belevenni, talán azt, hogy: három hónapja, vagy nem tudom, mennyi ideje alkalmazottja, de azt hiszem, nem volna semmi célszerűsége annak, hogy ez ilyen bizonytalanul határoztassék meg. A magam részéről tehát azt a javaslatot terjesztem be, hogy a szakasz második bekezdésének 1. pontjában a »nyilvános számadásra kötelezett vállalat» szavak után az »állandó« szó töröltessék. Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Nincs senki feliratkozva. Elnök : Kivan még valaki szólani? Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A reakciós törvényszerkesztésnek olyan klasszikus példáival találkozunk itt, amelyek végigvonulnak az egész törvényjavaslaton, még azokon a részeken is, ahol egyébként a javaslat kedvezményeket akar nyújtani. A 4. § bizonyos kedvezményeket akar adni bizonyos esetekre vonatkozóan olyanoknak, akiknek ezután ezek alapján a helybenlakást nem kell igazolniok. Egész sereg ilyen van ; 8. pontban vannak összefoglalva ezek és nagyon érdekes, hogy ahol egy picinyke liberális felfogás vegyült bele, azt Petrovácz képviselő ur rögtön felfedezte, mert félt, hogy a törvény intencióival talán ellentétben egy-két progresszív ember is bekerülhet a kedvezményezés alapján a választók lajstromába. Petrovácz képviselő ur ez ellen kifogást emelt, noha ennek semmi jelentősége nincs ami szempontunkból, mert csupán egy-két emberről lehet szó. Csak jellemző, hogy az egész törvényjavaslat reakciós szellemű, minden arra van felépítve, hogy minden progresszív elemet lehetőleg kiszorítsanak a választói jogosultságból. Egyetlenegy helyre szorult bele, véletlenül -— minden bizonnyal véletlenül — valami olyan kis kedvezmény, amelynek, alapján talán egy-két progressziv ember is belekerülhetne s ezt mindjárt észreveszi a reakció. (Petrovácz Gyula : Azért vagyunk itt !) Nagyon örülök neki, hogy ezt nem tagadják, (Petrovácz Gyula : Nem is tagadjuk Î) hogy önök a reakció védelmére ülnek itt a nemzetgyűlésben. (Petrovácz Gyula : Amit önök reakciónak értenek ! — Sütő József : Amit annak értünk, az is !) Nagyon örülök, annak, hogy leszögezték magukat amellett, hogy a reakció megvédésére ülnek itten a nemzetgyűlésben. Ezekután azok a különböző kijelentések, mint : keresztény demokrácia és ehhez hasonlóak, (Zaj a középen.) egészen bizonyosan még sokkal kevesebb hitelre fognak találni kinn a közvéleményben, mint eddig. Ennek a kedvezményes szakasznak 8. pontja pl. azt mondja, hogy (olvassa) : »aki fogságból tért vissza, ha a hadifogságban tanúsított magatartását igazolták«. Ez egy klasszikus példája a reakció törvénybe iktatásának. Hiába méltóztatik nevetni, t. belügyminister ur, (Rakovszky Iván belügyminister : Ez bizony nevetséges !) mert ez a reakció megtestesülése, az ellenforradalmi szellem kodifikálása, azonkívül rut hálátlanság azok irányában, akik a harctéren hadifogságba kerültek és valamilyen szerencsés véletlen folytán még egyszer visszakerültek Magyarországba. A 8. pont első mondata helyes, arra szükség van. Azoktól, akik saját hibájukon kivül hadifogságba kerültek és onnan visszajönnek, egészen természetesen nem lehet megkövetelni az egyhelybenlakást, mert hiszen ők közérdekből nem lakhattak magyar területen. De azután azt a feltételt szabni, hogy : »ha a hadifogságban tanúsított magatartását igazolták«, ez a reakció, ez a hálátlanság. (Rakovszky Iván belügyminister : Ezt nevezik önök reakciónak?) Igen. Ez reakció. (Rakovszky Iván belügyminister : Reakció a szovjet-veszedelem ellen való védekezés? Ezt jó lesz leszögezni !) Attól, aki végigküzdötte a háborút, hadifogságba esett és onnan visszajött, semmiféle címen igazolást megkívánni nem lehet és nem szabad. (Rakovszky Iván belügyminister: Kun Béla is onnét jött vissza !) Talán megkérdezik, hogy az illető milyen felfogásnak volt hive ott künn a hadifogságban? Valószínű, hogy ez orosz hadifoglyokra vonatkozik. Ismerjük a csóti igazoltatásokat. Tudjuk, hogy azok, akik kiválóan tudtak denunciálni, akik be tudták bajtársaikat vádolni, akik szakitani tudtak a bajtársi szolidaritással, akiknek hazajövet legelső dolguk az volt, hogy itthon bajtársaikat