Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

300 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. helyes és nem célszerű a törvénybe olyan rendelkezéseket belevenni, amelyek az összeíró küldöttség előtt is kételyt támasztanak, mert ott is állandó magyarázatokra lesz szükség. Az egyik összeíró küldöttség ezt ugyanis liberálisabban, a másik szűkebben fogja értelmezni. A magam részéről sokkal helyesebbnek tartom, ha a törvényjavaslat rendelkezései világosak és szabatosak. Akinek van magyar állampolgársága,, aki megszerezte azt, annak megvan a választójoga. Azt azonban helytelennek tartom, hogy belevegyük a törvénybe, hogy : akinél alapos kétség merül fel. Mi az az alapos kétség? Bocsánatot kérek, ez nem meghatározás. Az alapos kétség felfogás dolga. Véleményem szerint ez épen olyan, mint az a rendelkezés, amely az internálási rendeletbe bele volt véve, hogy t. i. akinél alapos gyanú áll fenn, hogy az állami és társadalmi rendre gyanús, aggályos és veszélyes. Az egyik közigazgatási hatóságnál, mondjuk az egyik szolgabirónái már az is gyanús volt, aki egy gyűlésen résztvett, míg a másiknál nem volt gyanús az sem, aki bármit is csinált. Ez tehát felfogás dolga, ennek értelmezése emberekre van bizva, ennek értelmezését közigazgatási hatóságok végzik, akik szintén bizonyos befolyás alatt állanak. Ezeket esetleg szimpátia vagy gyűlölet vezetheti valamelyik választó iránt és ezzel módot és lehetőséget adunk arra, hogy ezen a jogcímen kihagyhassák a választók tömegeit. Azt hiszem, nem lehet cél az, hogy a törvénybe olyan rendelkezéseket vegyünk fel, amelyek lehetővé teszik, hogy azt mondják, hogy alapos kétség forog fenn. Ez nem meghatározás. Véleményem szerint az egyik összeíró küldöttségnél valakivel szemben alapos kétség foroghat fenn, a másiknál már nem. Ismételten hangsúlyozom, nem lehet cél az, hogy a törvénybe olyan rendelkezések kerüljenek be, amelyek zavarólag hatnak, amelyet az illető bizottságok értelmezésére vannak bizva, amelyek alapján valaki ki van szolgáltatva az állampolgári jogok megszerzésénél annak, hogy az illető bizottságnak alapos kétsége forog fenn az ő állampolgárságát illetőleg. Ezt szabatosan bele kell venni, a törvénynek ezt a rendelkezését, a »kivéve« szótól kezdve legcélszerűbb törölni. Ha van valakinek állampolgársága, akkor van szavazati joga, ha nincs állampolgársága, akkor pedig teljesen felesleges e rendelkezés bevétele. Már az a tény, hogy a választói jogosultság tiz évi állampolgársághoz van kötve ez is bizonyítja azt, hogy elég messze időre visszamenőleg kell az állampolgárságot igazolni. Sokkal liberálisabb a törvény azokkal szemben, akik az 1879 : L. te. alapján — azt hiszem, ezek azok, akik királyi kegyelem folytán és nem tudom miiyen címeken— kapták meg a magyar állampolgárságot. Nem látom be, hogj'an lehetséges az, hogy aki Magyarország területén már hosszú éveken keresztül élt, dolgozott, nyolc-kilenc éve hasznos polgára az államnak, az ne kapja meg az állampolgárságot, de aki mint külföldi állampolgár esetleg királyi vagy kormányzói kegyelem folytán, ha talán soha nem is érzett egyet a magyarsággal, ha talán soha az országnak hasznára nein volt, csak esetleg valami politikai tényből kifolyólag, vagy célszerűségi okokból megszerezheti a magyar állampolgárságot. Nem értem, miért kell ezek számára külön privilégiumot biztosítani. Külön privilégiumot kaptak már azzal is, hogy részükre a magyar állampolgárság megszerzése ilyen kormányzói vagy királyi tény által megkönnyittetik, de abszolúte" nem háramíana az országra valami káros következmény abból, ha ők is csak akkor szólhatnának bele a magyar állam ügyeibe , ha tiz évet töltöttek Magyarország területén. Ha talán arra méltóztatik hivatkozni, hogy ez egy régebbi törvény rendelkezéseiből vétetett át, akkor is azt kell mondanom, hogy rossz s én egyszerű eszemmel sokkal célszerűbbnek és helyesebbnek találnám, ha állampolgár és állampolgár között nem tennénk különbséget. Mi oka van, hogy annak, aki éveken keresztül itt dolgozik, nem adjuk meg a magyar állampolgárságot, másnak azonban, esetleg politikai tényből kifolyólag megadjuk. Ezt nem tartom helyesnek. Ami azt a rendelkezést illeti, amely fel van véve épen a trianoni békeszerződés folytán, hogy a magyar állampolgárságot vélelmezni kell azoknál, akik a megcsonkitott Magyarország területén születtek, ez arra vonatkozik, hogy aki a régi NagyMagyarország területén született, annál el kell fogadni azt, hogy ő magyar állampolgár, ha a békeszerződés életbelépte előtt négy éven át Magyarországnak a békeszerződés által megszabott határain belül, — tehát csonka Magyarország területén belül — lakott ; ezt még megszorítja azzal, hogy valamely községben egyfolytában lakott négy évig. Kérdem, mi szükség van arra, hogy itt egy megszorítást alkalmazzon a törvény és én azt mondanám, hogy elfogadom a magyar állampolgárságot annál, aki a régi Nagy-Magyarország területén született és aki jelenleg csonka Magyarország területén lakik. Nagyon furcsa rendelkezés az, hogy az illetőnek a békeszerződés életbelépte előtt kellett négy évig csonka Magyarország területén laknia. De ha már ez a megszorítás benne is van, hogy az illetőnek a békeszerződés előtt kellett csonka Magyarország területén négy évig laknia, miért kell még belevenni azt a rendelkezést is, hogy »valamely községben egyfolytában«. (Rakovszky Iván beíiigyminister : Ezt egy törvényhozó igazán tudhatná ! Aki egy kicsit foglalkozik ezzel a dologgal, kell, hogy tisztában legyen vele. Tessék csak egy kicsit az illetőségről és az állampolgárságról szóló törvényekkel foglalkozni !) A törvénynek az a szakasza ez, amely azt mondja, hogy egy községben kell az illetőnek négy évig laknia. Ezt nem értem. ( Rakovszky Iván belügyminister : Mert nem nézi meg az anyagot !) Ezt nem lehet ezzel elintézni, hanem figyelembe kell venni azokat a rendkívüli viszonyokat, amelyek épen a háború és a trianoni békeszerződés folytán állottak elő. Nem elegendő-e az, ha azt mondom, hogy magyar állampolgár az, aki a magyar állampolgárságot megszerezte és ezt igazolni tudja. (Rakovszky Iván belügyminister : Ez világos ! — Hegymegi-Kiss Pál közbeszól. — Zaj.) Én azt hiszem teljesen felesleges e rendelkezésnek olyan módon való megszorítása, hogy az illetőnek a békeszerződés előtt kellett egyfolytában valamely községben laknia. Akkor inkább "tessék azt mondani, hogy e törvény életbelépése előtt, mert ez is elegendő idő ; véleményem szerint még akkor sem célszerű és nem helyes a törvénynek az a rendelkezése, hogy négy évig kell az illetőnek egy községben laknia. Valaki esetleg rövidebb idő alatt is megszerezheti az illetőségi jogot. Ha pedig valakinek erre nincs és nem volt meg a lehetősége, azt ne fossza meg a törvénynek ez a rendelkezése ettől a lehetőségtől. Véleményein szerint ezek csak átmeneti rendelkezések, amelyeknek a jövőben nem lesz nagy kihatásuk. Nagy kételyeim vannak abban a tekintetben, hogy ez a törvény életben maradjon ; ha a minister ur csak addig élne, akkor nagyon rövid ideig élne, én pedig ezt nem kívánom, nem akarom, hogy ehhez köttessék az ő élete. Nekem azonban az a meggj^őződésem, hogy ez a törvény sokkal előbb meg fog szűnni, mert rendelkezései nem olyanok, amelyek a mai életben meg tudnák állani a helyüket. Ezek volnának észrevételeim erre a szakaszra vonatkozólag és amennyiben törvényes akadálya