Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-427

288 A nemzetgyűlés 427, ülése 1925. évi június hó 16-án, hedden. másuk nincsen. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) És itt a harmadik politikum, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyből ezen kisded játék kiindult : hát hogyha sikerül Bethlent akkor, amikor Genfbe megy, a külföldi közvélemény előtt teljesen diskreditálni és lehetetlenné tenni (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Létay Ernő : Ezt nem csinálta senki, ministerelnük ur !). Meg kell, hogy nyugtassam a t. nemzetgyűlést : ebben a tekintetben is homokra építettek. Én a külföldön tartózkodtam most közel két és fél hétig és csakis magyar újságokból értesültem arról, hogy Budapesten mi történik. (Derültség.) Én hiszem, hogy próbák történnek, hogy lassacskán a külföldi újságokba is kiszivárogjanak a hirek, de én azt hiszem, post festa fognak oda jutni, legalább is remélem, hogy olyan időpontban, amidőn itthon már a kedélyek megnyugodnak és a t. baloldal segítségével előbbrejutunk abban a nyomozásban, amelynek sikerét minden oldalról várjuk, áhitjuk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Én azzal végzem szavaimat : Nagyon kérem a mélyen t. Ház összes tagjait pártkülönbség nélkül : Én azt hiszem, ennek az országnak nem az az érdeke ma, hogy egymás ellen uszitsunk embereket, egymás ellen uszitsunk pártokat, (Ugy van ! Ugy van ! jobb felöl.), hogy politikát vigyünk olyan ügyekbe, ahol politika nincs, vagy ahol politikának lenni nem szabad. Én azt hiszem, ennek az országnak érdeke az, hogy mi, az igazán komoly ügyekre irányítva figyelmünket, a külföld előtt olyan magatartást tanúsítsunk, amely ennek a nemzetnek presztízsét és tekintélyét az egész vonalon helyreállítja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha a t. túloldal azon a nézeten volna, hogy bizonyos ellenferradalmi cselekmények állandó felhánytorgatásával talán elfelejtetik azokat a cselekményeket, amelyek a forradalomban követtettek el, higyjék el nekem, hogy a legrosszabb metódus a magyar közvélemény előtt ezt az utat követni. (Ugy van ! Ugy van jobbfelől) Higyjék el nekem, hogy ez a methodus csak arra vezet, hogy a magyar közvélemény, amely utálja ma már a' forradalmi és ellenforradalmi cselekményeket, (Ugy van ! Ugy van ! taps a jobboldalon és a középen.), rácsap az asztalra és azt mondja : elég volt, ennek a nemzetnek élnie kell és élni fog, ha önök nem is akarják. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. A képviselők a jobboldalon és a középen felállva tapsolnak. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Pelrovics György jegyző : Urbanics Kálmán ! Urbanics Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur nyilatkozata után feleslegesnek tartom akár egy szóval is indokolni azt az álláspontot, hogy az elnök úr napirendi indítványát teszem magamévá. (Helyeslés a jobboldalon és a • középen.) Elnök : Több felszólalásnak nem levén helye a napirendi vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Várnai Dániel és Rupert Rezső képviselő urak adtak be elleninditványokat, amelyek ellentétben vannak az elnökf napirendi indítvánnyal, ezeket tehát az elnöki napirendi javaslatával szembe fogom állítani. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, szemben Várnai Dániel és Rupert Rezső képviselő urak indítványaival, igen vagy nem? (Igen 1 Nem f) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállam. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az elnöki napirendi indítványt fogadta, el ennélfogva Várnai Dániel és Rupert Rezső képviselő urak indítványai elesnek. Huszár Károly képviselő ur személyes kér. désben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti(Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A nemzetgyűlés legutolsó ülésén Szilágyi Lajos képviselő ur a Somogyi-gyilkosság tekintetében bizonyos szemrehányó beszédet mondott azzal a kormánnyal szemben, amelynek én akkoriban elnöke voltam. Én erről a kérdésről annakidején a magam és mindazok álláspontját akik velem egy kormányban voltak, elmondtam. Nagyon sajnálom, hogy azon hangulat után, amely az egész nemzetgyűlésben megnyilatkozott az én beszédem elmondása után, Szilágyi Lajos képviselőtársam a maga támadó nyilatkozatát megtette, — nagyon fájlalom, hogy ebben a pillanatban ő nincs a teremben és ha van mód rá, kérem képviselőtársaimat, értesitsék, ha a Házban van, — kénytelen vagyok azonban én is azzal a fegyverrel élni, amely minden tisztességes és becsületes ember részére, akinek tiszta a lelkiismerete, az egyetlen eszköz arra, hogy a maga presztízsét és jóhirnevét megőrizze, hogy azon éles támadással szemben, amely tényekkel ugyan nem volt alátámasztva, de amelynek tartalma az volt, hogy a Huszár-kormánytól kezdve minden kormányt a Somogyi—Bacsó-gyilkosság eltussolásában bűnös mulasztás terheli és hogy bizonyos gonosz tanácsadók okozták e helyzetet, a magam álláspontját immár nem zárt ülésen, hanem az egész ország közvéleménye előtt kifejtsem. (Halljuk ! Halljuk !) Én nemcsak arra helyezek súlyt, hogy ez a kérdés itt pártpolitikai megvitatás alá került, és személyemre nézve egyáltalában semmi m

befolyással sem bir az, hogy a többség helyeslése vagy a kisebbség ellenmondása kiséri-e szavaimat. Én menekülök a nyilvánosságba mindazzal amit tettem, vállalván egyénileg a felelősséget az egész ország közvéleménye előtt, ha ugy mondhatnám talán, az egész világ közvéleménye előtt, hogy mint ember, és ministerelnök azokban a nehéz időkben, ugy mint minden más kérdésben, ebben a kérdésben is azt tettem, amit legjobb lelkiismeretem szerint cselekednem kellett. Nekem és azoknak, kik velem együtt voltak azon kormány tagjai, ebben a kérdésben semmi titkolni valónk nincsen. Én a túloldal összes képviselőihez, de elsősorban Szilágyi Lajos képviselőtársamhoz, innen, erről a helyről azt a kérést intézem, hogyha tud bármit, amiért engem vagy ministertársaim bármelyikét felelősség terhelné abban a tekintetben, hogy e kérdésben valami olyasmit követtünk el vagy mulasztottunk el, amelyért felelősségre lehetne vonni bennünket, álljon fel . . . (Kitajka Lajos : Nincsenek meg a gyilkosok ! — Nagy zaj a jobboldalon. — Kohuth Adorján : Keresse meg a gyilkosokat ! Peyer tudja ! — Saly Endre : A főkapitány nyilatkozott !) T. Nemzetgyűlés ! Ha önök hisznek Mattyasovszkynak, akkor ez tulajdonképen bizonyíték amellett, hogy az akkori kormány semmi olyat nem tett, ami a rendőrségnél a nyomozásnak útjában állott volna. Velem szemben tehát mint volt ministerelnökkel szemben Mattyasovszkyt citálni, aki akkor, mikor én ministerelnök voltam, a rendőrség vezetője volt, ez csak teljesen rosszhiszemű és perfid dolog lehet. (Ugy van ! Ugy ban ! jobbfelől.) Ezt a leghatározottabban visszautasítom, mert velem szemben hivatkozni Mattyasovszky nyomozására, teljesen tarthatatlan dolog. Ha tud valamit a képviselő ur, hogy én vagy kormányom bármelyik más tagja tettünk vagy mulasztottunk abban a tekintetben, ám álljon elő és ne subálkodjék, hanem tessék nekem nyiltan a szemembe mondani. Senkit, sem engem, sem annak a kormánynak tagjait semmiféle erkölcsi