Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

À nemzetgyűlés 421. ülése 1925. még a nép fiaiból kikerült képviselőktől is azt kell hallanom, hogy a magyar nép éretlen a választójogra. A nép fiaiból kikerült képviselőktől kell hallani azt a súlyos meggyalázást. (Ellenmondások jobbfelől. — Propper Sándor : Hazaárulás ! — Erdélyi Aladár : Ezt senki nem mondja ! A minister elnök ur sem ezt mondja !) Van azonban Palóczy László megállapításában még egy másik súlyos tény is, az t. i., ami nem egészen világos, de következik az ő akkori beszédének a gondolatmenetéből, hogy t. i. ezeket az argumentumokat a nép ellen mindig fogják hangoztatni, tehát hangoztatták akkor is és épen ebből következik az, hogy a nép kifejlődésére, a nép érettségére egyes-egyedül épen a választójog megadása az alkalmas eszköz. T. Nemzetgyűlés ! Szemere Bertalan szobra Miskolcon épen a vármegyeház tőszomszédságában van. Mintegy gunyképen került oda ez a szobor. Szemere Bertalan t. i. ezelőtt 80 esztendővel a magyar nép jogaiért szállt sikra és 80 évvel később van Borsód vármegyének egy másik fia, akinek nincs még szobra, de aki majd e szobor tőszomszédságában mondja el nemzetgyalázó beszédét és kéri a nemzetgyűlést arra, hogy a magyar nép jogait a -lehetőség keretei között szükitse. Nem tudom, elkövetkezik-e ez az idő, hogy Borsód vármegye eme nagy fiának lesz-e szobra, Miskolcon, vagy nem, de ha lesz, egy bizonyos és ez az, hogy amig Szemere Bertalan és Palóczy László szobrai mellett polgár és munkás egyaránt bizonyos tisztelet érzésével megy el, bizonyos az is, hogyha lesz szobra Bottlik József képviselő urnák, e szobor mellett a miskolci munkás és polgár azon gondolatok között halad el, hogy-hogy lehetett két rövid esztendő alatt, ily cudarul meggazdagodni. (Erdélyi Aladár : Ez egy kicsit nagyon is személyesizü dolog !) Hozzá vagyok szokva az izetlenkedésekhez, t. képviselő ur és higyje el, ezt itt tanultam ebben a Házban. (Erdélyi Aladár : Lehet, csak az a kérdés, hogy kitől ? —Propper Sándor : Az egységes párttól !) Ezelőtt 5 perccel kaptam súlyo.s izetlenséget az önök oldaláról és nem volt szavuk ellene a képviselő uraknak. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy nekem is legyen annyi jogom ebben a Házban, mint a túloldalon ülő képviselőtársaimnak. Egyébként, amennyiben Ízléstelenséget követtem el, ezt nagyon sajnálom és ha ezzel ártottam a Ház tekintéfyének, akkor készséggel követem meg a Házat, azonban méltóztassék megengedni, hogy rendelkezésükre bocsássam Bottlik József képviselőtársamnak az általam emiitett megyegyülésról szóló tudósítását a Miskolci Naplónak, amelyben azt fogják találni, hogy Bottlik József képviselő urnák ezen javaslatot indokoló beszédében az egész nemzetgyűlés ellen foglaltatik Ízléstelenség, sértő kifejezésés sértő megállapítás. T. Nemzetgyűlés ! Amikor a javaslat indokolását a kezembe vettem és olvasgatni kezdtem, első helyen ragadta meg a figyelmemet a javaslat indokolásának azon megállapítása, hogy az ipari munkásság eddig jogtalanul állott, bár az ipari munkásság az ipar fejlődésével kapcsolatban egy olyan fejlődési processzuson ment át, amelynek következtében a munkásságnak emiitett jognélkülisége már a ministerelnök ur és a belügyminister ur megállapításai szerint is tarthatatlan. Ha nem méltóztatnak nehezményezni, felolvasom az indokolásnak ezt a részét, amely a követvezőképen szól (olvassa) : »Nálunk már a háború előtt szintén eléggé széles körben nyilvánult meg az a törekvés, hogy az országgyűlési választójog ilyen irányban reí'ormáltassék. És ez érthető is volt, hiszen a választójog egészen 1913-ig az 1848. évben megvetett alapokon nyugodott. Az 1874. évi választói törvény ugyanis lényegileg megtartotta azt a vagyoni és értelmi cenzust, amelyet az 1848. évi törvényhozás megállapított. Ez a választóéi június hó 4-én, csütörtökön 15 jogi rendszer idő vei elavult és igazságtalanná vált, mert nagy tömegnek nem adott választójogot, így a választójog sorompóin csaknem teljesen kivül maradt az időközben fejlődött és jelentékenyen megerősödött ipari munkásság«. Ennek konzekvenciájaként, azt hiszem egyetértünk abban a következményben, hogy az ipari munkásságra a maga teljes egészében ki fogja a választójogot a Nemzetgyűlés terjeszteni. Pedig, amikor ezt a törvényjavaslatot ezután áttanulmányoztam, azt láttam, hony az ipari munkásságot tömegestől fogja kizárni a választói jogból ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, nem is beszélek arról, hogy tömegestől fogja kizárni a kispolgárságot, az önálló ipari osztályt és a kiskereskedőket is és a földmivesosztályt és munkásosztályt is, s kizárja azt a kisiparosréteget is tömegestől, amelyről a belügy mini ster ur és a ministerelnök ur együtesen aláirt indokolása is megállapítja, hogy" ma igazságtalanul vannak megfosztva a választói jogtól. A törvényjavaslat az ipari munkásságnak tesz ugyan bizonyos koncessziókat, de korántsem olyanokat, aminőket az indokolás után várhatnánk. Az 1922. évi választók száma a javaslat indokolásában foglalt számadatok szerint 2,382.084 volt, mig ezzel szemben 1925-ben 2,242.471 a választók száma, tehát pontosan 139.613 választóval kevesebb, mint volt 1922-ben, amely névjegyzék ugyancsak a ma érvényben levő választójogi rendelet alapján jött létre. Ha hozzávesszük ezekhez a számokhoz azt, hogy a választói névjegyzéket 1924-ben kiigazították, illetve a törvényjavaslat az 1924. évben történt kiigazítást állítja elénk, vagyis az 1925. évre szóló névjegyzéket és ha ehhez hozzávesszük még az 1925-ik évben történt kiigazitását a választói névjegyzéknek, amely az 1926. évre szól, és ha hozzávesszük azt, hogy 1925-ben ismét nagy jogfosztáson estünk keresztül, akkor látni fogjuk, hogy ebben a javaslatban tulaj donképen nem jogkiterjesztésről van szó, hanem fokozatos jogfosztással állunk szemben. Ha megvizsgáljuk, hol történt a legnagyobb mérvű jogfosztás a választói névjegyzékek kiigazításával kapcsolatban, számokkal fogom beigazolni, hogy jogosan mondhatjuk, hogy bár a javaslat indokolása az ipari munkásságot, mint a jogra érdemes és érett tömeget emeli ki, a javaslat mégis az ipari munkásságot fosztja meg a legsúlyosabb mértékben a választói jogától. A fokozatos jogfosztás terén, amelyre a névjegyzékeknek évente történt kiigazításával kapcsolatban végeznek, a legnagyobb számban vették el a választójogot Budapesten és egyes vidéki törvényhatósági joggal felruházott városokban, vagyis épen azokon a helyeken, ahol az ipari munkásság lakik a legsűrűbben. Budapesten a névjegyzékek kiigazításával kapcsolatban a polgárságnak mintegy 16%-át fosztották meg választójogától, az egyes vidéki városokban ennél sokkal nagyobb mérvű jogfosztást is látunk. Miskolcon pl. 1922-ben a választók összlétszáma a két választókerületben 21.575 volt, az 1923., 1924. és 1925. évi névjegyzékek kiigazításánál a két kerületben összesen 5484 egyént töröltek a választók lajstromából, vagyis körülbelül 25%-át az 1922. évi névjegyzékbe felvett választóknak. Ennyitől vonták meg a választójogot a névjegyzékek kiigazításával kapcsolatban. Ha a jogfosztás szempontjából alkotó részeire bontom a várost aszerint, hogy ipari munkásság vagy vagyonosabb polgárság lakja-e a két választókerületet, azt fogom látni a legvilágosabban, hogy a jogfosztásnál arra a kerületre helyezték a súlyt, amelyben ipari munkásság lakik, amely néposztályról pedig a ministerelnök ur is elismeri, hogy leginkább megI érett már a választójognak reá való kiterjesztésére.