Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-425

A nemzetgyűlés 425. ülése 1925. szerűnek. Ebből kifolyólag meg kell állapitanom, hogy az elnöki napirendi inditvánnyal szemben házszabály szerű inditvány nem tétetett, (Zaj a szélsőbaloldalon.) kénytelen vagyok tehát kimondani, hogy az elnök egyedüli indítványa fogadtatik el. (Zaj a bal- és széísőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula képviselő ur a házszabályok 182. §-ának 2. bekezdése értelmében kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Egy végtelenül szomorú, de a magyar kormányzati politikát egész alaposan jellemző eset kapcsán kénytelen vagyok a magam és 18 képviselőtársam mentelmi jogának megsértését bejelenteni. Az a meggyőződésem, hogy csak történelmi tényt követek el ezzel a bejelentéssel, amennyiben a naplóban ez meg fog örökittetni anélkül, hogy reménységem volna az itt három esztendő alatt kialakult gyakorlat után arra, hogy mentelmi jogunk megsértéséért elégtételt kaphatnánk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az eset szárazon a következő. Arravaló tekintettel, hogy a Beniczky-féle vallomás kapcsán t. Lendvai képviselőtársam . . . (Lendvai István : Amelyikben önök nagyon alul maradtak ! Ez is a szokás hatalma — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, mert teljesen szokatlan dolog, hogy a mentelmi bejelentést állandó közbeszólásokkal zavarják. (Peyer Károly közbeszól.) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peidl Gyula : Mert a Beniczky-féle vallomás ügyében hogy is maradhattunk mi alul ? (Pikler Emil : Lendvaival délután 6 órakor már nem lehet beszélni ! Legfőbb ideje volna az alkoholtilalom életbeléptetésének legalább a nemzetgyűlésen ! —• Zaj.) Abban Beniczky maradt alul, amennyiben tanúvallomásáért letartóztatták és csukva tartják: (Nagy zaj. —• Elnök csenget.) Ennek kapcsán a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügye újra szőnyegre került s mi indíttatva éreztük magunkat, hogy Somogyi és Bacsó sirjára koszorút helyezzünk. Ebből a célból Batitz Gyula, Farkas István, dr. Györki Imre, Kabók Lajos, Kéthly Anna, Kitajka Lajos, Klárik Ferenc, Knaller Győző, Malasits Géza, Peidl Gyula, Peyer Károly, Pikler Emil, Propper Sándor, Bothenstein Mór, Saly Endre, Szabó Imre, Szeder Ferenc, Vanczák János és Várnai Dániel nemzetgyűlési képviselők tegnap délben 12 óra előtt részben kocsin, részben villamoson kimentünk a temetőbe. (Lendvai István : És részben automobilon !) Én nem vagyok irigy s kivánom önnek, hogy a világ végéig menjen automobilon. (Lendvai István : Elhiszem, de itt maradok ! — Derültség. — Rothenstein Mór : Vigyázzon, hogy az automobil alá ne kerüljön ! Zaj. — Lendvai István : Ön ismeri Szamuelly módszerét ! Ugy látszik, reminiszcenciái vannak !) Elnök : (csenget) : Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Halljuk ! Halljuk !) Peidl Gyula : Tehát részben kocsin, részben villamoson (Lendvai István : Bár részben mentek volna ki és nem egészben ! — Derültség.) kimentünk a temetőbe, amit csak azért tartok szükségesnek külön felemliteni, mert ez a 18 képviselő sem ment együtt, egy csoportban. Ez a 18 képviselő se ment oly módon ki a temetőbe, hogy ez a legcsekélyebb feltűnést is kelthette volna. A képviselők egyik része velem együtt korábban lévén künn, elment Somogyi és Bacsó sirjához s ott vártuk, amig a második csoport a koszorúkkal együtt megérkezik. Alig álltunk azonban ott egypár pillanatig, egy rendőrfelügyelő vezetésével .. . (Felkiáltások a évi június hó 12-én, pénteken. 193 szélső baloldalon : Fogalmazó volt !) Ő magát felügyelőnek mutatta be. (Vanczák János : Nagyzolt !) Ez már az ő baja. Negyven vagy ötven rendőr élén megrohant bennünket és felszólított, hogy a sirtól távozzunk el, (Peyer Károly : Ne csoportosuljunk I) mert neki parancsa és utasitása van arra, hogy a Somogyi—Bacsó-siroknál csoportosulást ne engedjen. Körülnéztem és megállapitottam, hogy azzal a 20—25, vagy legfeljebb 30 idegennel együtt, akik a temetőben járván ez alkalommal, valószínűleg a rendőrök felvonulása kapcsán, szintén odajjötek : lehettünk talán negyvenen, s ezért feleltem a rendőrfelügyelőnek, hogy amennyiben az a parancsa, hogy itt csoportosulás ne tűrjön, ennek könnyen eleget tehet, mert itt semmiféle csoportosulás nem lesz. Tisztára azért jöttünk néhányan, hogy Somogyi és Bacsó sírjaira hoszorút helyezzünk. Erre kijelentette, hogy ő ezt se engedi meg. Miután mi továbbra is ott álltunk, felszólított bennünket, hogy távozzunk el a sirtól. Mi kijelentettük, hogy nemzetgyűlési képviselők vagyunk, de egyébként is érezzük, hogy e mellett a sir mellett megállhatunk. Erre a felügyelő a rendőrlegénységet felszólította, hogy oszlasson szét bennünket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Micsoda zsarnokság ez? így akarják kideríteni a tetteseket ! — Nagy Vince : Disznóság ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Propper Sándor : Mussolini a lajbizsebben ! — Dénes István : Szégyen !) Propper Sándor és Dénes István képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben lenni. (Peyer Károly : Milyen véleménye lehet a külföldnek a magyar jogrendről !) Peyer Károly képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Kuna P. András : Hagyják már a szónokukat is beszélni !) Kuna P. András képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Halljuk ! Halljuk!) Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt arra kerülhetett volna a sor, hogy a rendőrlegénység a rendőrfelügyelő utasítására megismertessen bennünket azzal a bánásmóddal, amely nem ritka Budapesten, mi szétoszoltunk hármas-négyes csoportokban, különböző irányokban, különösen azért, mert a koszorú még nem érkezett meg. A szétoszlás közepette történt egy pár jellemző részlet, amelyet nem hallgathatok el. (Halljuk ! Halljuk.!) Mindenekelőtt észrevettem, hogy a képviselőkkel együtt Somogyi Béla fiát, Somogyi Mihályt is elkergették a sirtól, (Peyer Károly : Pfuj ! Ez a magyar belügyérre vall ! Szégyelje magát ! Túltesz Pasicson ! — Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom ! Peidl Gyula : Mikor én ezt észrevettem, akkor udvarias hangon . . . (Malasits Géza közbeszól.) Elnök : Malasits Géza képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Peidl Gyula : Azt mondtam a rendőrfelügyelőnek, hogy az elhalt fiát csak nem kergetik el az apja sírjától ! ? Amire a rendőrfelügyelő azt felelte, neki utasitása van, hogy senkit se tűrjön meg a sirnál. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Milyen jogon ! —Peyer Károly : Kíváncsi vagyok, hogy a papképviselők, hogy fognak szavazni ! — Propper Sándor : Kimennek a folyosóra !) Elnök : Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni s ne méltóztassék szóló képviselő ur beszédidejét közbeszólásokkal megrövidíteni. (Peyer Károly : Tessék meghoszszabbitani ! — Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula : Az egyik ilyen négy-öt-hat képviselőből álló csoportban távozott el a sirtól Kéthly Anna képviselőtársunk is. Eltávozóban