Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

56 A nemzetgyűlés 406, ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. gróf Bethlen István, és épen azért ugy csináltatta párthíveivel a vitát, hogy ne jusson abba a helyzetbe a nemzetgyűlés, Jiogy a titkosság tekintetében nyilatkozzék. Az első nemzetgyűlésnek szét kellett oszlania anélkül, bogy a választójog kérdésében álláspontját itt benn, a nemzetgyűlésben is érvényesíthette volna. Azután csinált a kormány egy, közjogi tekintetben azt lehet mondani, roppant humoros dolgot, amennyiben a nemzetgyűlést szétkergette és az ezután következő hosszabb szünet alatt összehivatta a közjogászok és a magas állami dignitáriusok gyülekezetét — természetesen mind olyan embereket, akik a kormánynak és, a ministerelnöknek a legjobb barátai, s akikről tudta, hogy ebben a kérdésben ugyanolyan véleményen vannak, mint ő —, saját véleményét meghallgatta a meghívott dignitáriusok szájából és egy kommünikét adott közre, amelyben kijelentette a kormányzat, hogy ime, a legmagasabb közjogi funkcionáriusok helyeslik a kormány álláspontját a választójog kérdésében és jónak tartiák azt, hogy időközben gróf Klebelsberg Kunó belügyminister megalkosson egy rendeletet, amelynek alapján gyűlt azután össze a második nemzetgyűlés. Ez volt a módszer, ez volt a taktika, amelynek alapján mindez megtörtént, amelynek alapján ide beerőszakolta magát az a párt, amely csak egyes pillanataiban s csak a hangulatok erejének nyomása alatt meri emlegetni az Irredentizmust» s amelynek külügímiinistere. Daruváry, elment a csehekkel ünnepelni Magyarország szétosztásának emlékünnepét és Csehország megszületésének napját. Ez a párt egy olyan választás után és olyan eszközök igénybevételével jött létre és szerzett magának óriási többséget, amely ellen annakidején gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam az összes ellenzéki pártok nevében felszólalt és kijelentette, hogy törvénytelennek tartja ezt a második nemzetgyűlést, törvénytelennek tartja a Klebelsberg Kunó által kiadott rendeletet, amelynek alapján elrendelték a választásokat, és törvénytelennek tartja a választásokat azok miatt a tömeges atrocitások, törvénytelenségek és sérelmek miatt, amelyekkel a választást lefolytatták, mert hiszen rendkívül sok képviselőt kizártak, a képviselőjelölteket letartóztatták és katonai és csendőri erőszakkal jelentettek ki képviselőknek olyan embereket, akikre a választópolgárságnak egyharmad- vagy egynegyedrésze szavazott le csupán. Mindezek nem teszik alkalmassá a jelenlegi kormányt arra, hogy most egy korszakalkotó törvényt vezessen be, nem teszik alkalmassá arra, hogy itt az ellenzékkel szemben a hazafiság köpönyegét öltse magára, és nem teszik őt alkalmassá arra, hogy megvesse a jövő fejlődésnek az alapját. Amilyen bűnben szenvedett, olyan bűnben fog elpusztulni, mert ezek után természetes, hogy nem hozhatott mást, mint ezt a farizeus, ezt a kétszinü, ezt a népjog-gyilkos, ezît a magyar nép jövőjét megölő, képmutató törvényjavaslatot, ezt az úgynevezett választójogi törvényjavaslatot, amely nem alkalmas egyébre, mint csak arra, hogy a magyar népnek több mint másfél millió emberét kizárja a szavazati jogból, olyanokat, akik dolgoznak, akik adót fizetnek, akik szenvedtek a hazáért, s akiknek joguk volna beleszólni abba, hogy miképen intézik az ő életük sorját, ezzel a törvényjavaslattal kizárja a kormányzat azért — amit legjobban sajnál és fájlal igen t. Bessenyey Zénó —, hogy az ő pártjukat, bebalzsamozzák, örökéletüvé tegyék, hogy a mostani kormánypárt ismét nagy többséget tudjon magának biztositani. (Zsirkay János: Ennek dacára oszlásnak indulnak, mert nem jó a balzsam!) Ha volna ebben a kormányzatban és kormányban a magyar nép iránti szeretet és megértés, akkor keresné a megértést, keresné a megegyezést, keresné a demokratikus kibontakozás lehetőségének alapjait. (Mesííó Zoltán: Megjavult a karcagi polgármester is; veszem észre!) De ezt nem tette, hanem minden .ténykedésével azon van, hogy az önmaga életét meghosszabbitsa. A ministerelnök _ ur hosszabb beszédet mondott a r választójogi bizottságban és ott igyekezett álláspontját kifejteni. Három kijelentést tett, amelyekkel szükségesnek tartom foglalkozni. Az egyik kijelentése az volt, hogy a választójog a politika és a hatalom kérdése és ebben benne van, hogy a hatalom természetesen ugy intézi el ezt a korszakalkotó reformot, ahogy azt az ő pártszempontjai diktálják. A másik azi volt, hogy a ministerelnök ur nagyon hosszasan igyekezett megmagyarázni, hogy ő a demokráciával nem áll ellentétben, a demokrácia követelményeinek eleget tesz, csupán az ugrásoktól fél, nem akarja, hogy a választójog tekintetében az ugrás közben a magyar nép felvérezze a lábát. Én az igen t. ministerelnök úrral kénytelen vagyok vitázni és megmagyarázni neki azt, hogy mi ta demokrácia. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kezdem a Nyugatnak egy nagy férfiával, Rousseau-val, aki az ő „Contrat social" című világhirü könyvében elmondja, hogy mi a demokrácia feltételei. Azt hiszem, hogy ha az ő szájából vett idézettel fogom megmondani a ministerelnök urnák a demokrácia fogalmát, akkor talán nem velem jön összeütközésbe, hanem Jean Jacques Rousseau-val, akinek nagyságát talán ő is elismeri. Ez a francia ur, aki a világnak uj fejlődést adott, megirta azt a könyvét, amely alapja volt az európai forradalmaknak, a szabadság, egyenlőség, testvériség és a demokrácia megszületésének s ebben azt mondja, hogy: „egy ember sem bir természeti hatalommal embertársai felett és minthogy az erőhatalom jogot nem szül, az emberek között létező hatalom jogszerű forrása gyanánt egyedül az emberek között létesítendő egyezmények tekintendők". Nem az erőszak tehát, nem a hatalom és nem a politikai hatalom, ahogy az igen t. ministerelnök ur hangsúlyozza, hanem ^ igenis a megegyezés az emberek között, társadalmi vagy politikai tekintetben mindenkinek a meghallmert ha erőszakra, fegyverekre és diktatórikus eszközökre alapítja hatalmát, mint ahogy alapította, akkor el fog jönni az az idő, amikor hatalma összedől, mert Rousseau könyvének további részében azt mondja, hogy „a törvényhozó hatalom az állam szive, a végrehajtó hatalom annak agyveleje, mely minden egyes résznek mozgást kölcsönöz. Az agyvelő megbénulhat, de az egyén tovább él. Kábaságba fog esni, de mégis él. Mihelyt azonbau a sziv szünteti meg működését, a halál áll be". A ministerelnök ur tehát a törvényhozó hatalmat, a magyar törvényhozást, a nemzetgyűlést, a nemzet szivét akarja megszüntetni, innen akarja azokat a friss vérhullámokat elzárni, amelyeket a magyar nép milliói és milliói küldenek a magyar nemzet törvényhozó háza felé. Innen akarja ezeket kizárni, és az ő pártjában lévő középosztály számára akarja a többséget és a diktatúrát biztositani. De ezt nem