Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. között —, akkor látom, hogy itt rendkívül sok gyengeséggel is állok szemben a mai körülmények között, és amidőn én a nemzetek alkotmányos jogáról és alkotmányáról szólok, akkor mindezeket feltétlenül és okvetlenül tudomásul kell vennem. Ha nézem a magyar nemzet szervezetét — mert hiszen ez a legdöntőbb —, valamikor a nemzetet Szent István szervezte és azokon az alapokon képes volt fejlődni. Azután szervezték az Árpádok. Volt egy szervezett nemzet. Később erősödött mindig hozzájáruló rokonnépekkel, s ez a nemzet fenn tudta tartani magát a szervezetében. Később arra az időre is hivatkozva, amelyet Apponyi Albert tegnap emiitett: 1514-ben még mindig megvolt az ország erős szervezete és bár 1514-et megelőzte volt egy korszak, két vagy három évtized, amelyben a nemzet teljesen kimerült s amelyben a nemzet valóban lefelé ment lépésről-lépésre, de még 1514-ben is megvolt a szervezet és a nemzet fenn tudta magát tartani. És 1526-ban a nagylelkű, nagyszellemü és hatalmas Soliman, mielőtt megütközött volna a magyarral, valóban leborult és "kérte az ő istenét^ hogy képes legyen a magyarral megütközni. És Tomory nem volt vérengző ember, nem volt lovagi dicsőségre vágyó ember; igen, ő a lovagi élet minden előnyét, a szabadságát és díszét letette és a pozsonyi Franciseanus-kolostor cellájában keresett menedéket a világi élet elől, de midőn az érseki székre került, megemlékezett arról, hogy több a nemzet, mint az egyén, mint az individuum, és a törökkel szembeszállott és erős küzdelme volt. Igaz, hogy a magyar elbukott, mert egy rettenetes nagy hatalommal állott szemben, de a magyar még mindig szerezve volt és voltak tényezők, amelyek tartották ez a szervezetet. (Kiss Menyhért: A mohácsi vész!) Mohács azért volt, mert Mohács előtt próbálkozott a magyar mindenféle dinasztiákkal és próbálkozott itt Buda körül egy nagyhatalmat létesíteni, de nem volt képes azzal a rettenetes hatalommal szemben megállani, amely bevette Konstantinápolyt és amely már akkor uralkodott Keleteurópán, 1526 után a nemzet alig hogy szervezhette önmagát. Dinasztikus érdekek szerint szervezték a nemzetet és a nemzetben egészen addig az ideig, amikor aztán megtört az abszolutizmus, egy kitűnő és dicső nemzedék alakult ki. amelyre hivatkozás történt tegnap, egy igen dicső nemzedék, amelyet a magyar mindig hálával fog emlgetni és amelyre mindig hálával fog tekinteni. De az a nemzedék elszámította magát a hatalom és az erő szempontjából és megint csak katasztrófa következett utána. De ma, akár legitimizmusról van szó, akár királyról van szó. akár választótörvényről van szó, nem szabad elszámítanunk magunkat a hatalom és az erő szempontjából, mert felelősségteljes momentumok ezek, amelyekben vagyunk és amelyekben a jövőről gondoskodunk (Úgy van! jobbfelől.); nem szabad, hogy az erő szempontjából elszámítsuk magunkat bármiképen is. Wan van! jobbfelől. — Kiss Menyhért: Kossuth nem számította el magát!) De éppen ő számította el! (Kiss Menyhért: A magyar nép mindig mellette volt, van és lesz!) T. Nemzetgyűlés! Az utolsó időben, midőn az abszolutizmus megbukott s a nemzet a parlamentáris életet kezdte meg, szó volt itt egy egységes nemzetről, amely azonban inkább csak a parlamentben, az országgyűlésben volt egységes, de künn teljesen egységessé lenni nem tudott. Rendkivüli nagy szerencsétlenség, hogy abban az időpontban a magyar közélet emberei JÍAPLÓ xxxil. évi május hó 15-én, pénteken. 45 j nem vették észre a nagy szociális igazságokat, mozgalmakat és követeléseket. A mi jelenlegi S nyomorúságunk főoka az, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben a politikusok rosszul nézték a politikai horizontot, ugy a külföldet, mint itt benn a társadalom struktúráját. Abban az. időben kellett volna megemlékezni azokról a kötelességekről, amelyek ennek a nemzetnek a legszegényebbjeivel és a nemzet nyomorultjaival szemben fennállanak. Ha az előttem szóló t. képviselő ur itt előttünk beszél a szegénységről, ki kell jelentenem, hogy nekünk valamennyiünknek van érző szivünk, és amikor megalkottuk a földreformot és állunk mellette ... (Felkiáltások a baloldalon: Nem hajtják végre!) Dehogy nem hajtjuk végre! — (Elnök csenget. — Lendvai István: Nagyatádi árnyéka megjelenik! — Zaj. — Dénes István és Reischl Richárd közbeszólnak.) Elnök: Dénes István és Reischl Richárd képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! Ernszt Sándor: Nagyatádi elment az örökkévalóságba, Nagyatádi emlékét mi tisztelettel emiitjük. ígérjük, hogy itt állunk és végre fogjuk hajtani a földreformot, ha pedig kell, tovább fogunk menni, mert igenis, érezzük, hogy feltétlenül lépésről-lépésre haladnunk kell ezen a téren (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és amit esetleg korábbi nemzedékek elmulasztottak, lesz bennünk bátorság és férfias sziv, hogy azt jóvá tegyük. (Általános helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Ha én nem is vagyok a legszélsőbb állásponton ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban és ha millió dolgot latba vetek a törvényjavaslat tárgyalásánál, azért mégis demokratikus ember vagyok és a demokráciát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a nemzet széles rétegei dönthessék el fontos pillanatokban a nemzet sorsát és továbbhaladását. A nemzet rétegei, a nemzet erkölcsi és kulturális fejlődése, a nemzet anyagi fejlődése, a nemzet jövője és az igazság ezt követelik. A magunk részéről meg fogunk tenni mindent, hogy a nemzetet felvilágositsuk és politikailag éretté tegyük, olyanná, hogy igazán méltó legyen a magyar névre. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Cserti József! (Zajos felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk jobbfelől.) Cserti képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Zaj balfelöl.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik beszélgetnek, méltóztassanak ezt a folyosón elvégezni. Cserti József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, amik a törvényjavaslat ellen ugy az innenső, mint a túlsó oldalról elhangzottak, nekem vajmi kevés mondanivalóm van, de azért mégis kötelességemnek tartom felszólalni, hogy tiltakozzak ez ellen a törvényjavaslat ellen választókerületem polgárai nevében. Annyi tény és igazság, hogy a reakció ma Magyarországon aranykorát éli. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nincsen elegendő csend a Házban. Cserti József: Ha ez nem volna igy, akkor ez a törvényjavaslat sem kerülhetett volna a Ház asztalára, Ha valaki ezt a törvényjavaslatot alaposan elolvassa, nem tudja meg'állapitani, hogy tényleg mit akar ez a javaslat. •(