Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. 37 olyan nézetekkel, olyan egyoldalúsággal talál­kozik, hogy a tunguzok és baskirok országába képzeli magát". (Létay Ernő: Borzasztó de­magóg volt Széchenyi!) Vájjon ma másképen vanT Vájjon nem kel­lett-e ma is támadást kapnom épen a magyar nép fiától, mert merészeltem a magyar nép széles rétegeit védeni és az. ő érdekében emel- j tem fel szavaimat? (Rassay Károly: Tunguz dolog ez!) Méltóztassanak csak nyugodtan megállapí­tani azt, hogy valahányszor felszólaltunk erről az oldalról a földmunkásság érdekében, nem a legnagyobb támadásban volt-e részünk, azért, mert ennek a néprétegnek érdekeit kivanjuk ér­vényesíteni. A földesúr és vármegye kezet fo­gott egymással, írja Acsády a jobbágyság hely­zetéről . Hát ma, nem ez! a helyzeti Nem kell-e azt a szomorú tényt tapasztalni, hogy ma is kezet fog a vármegye a vármegyét vezető földesurak­kal? Miért? Azért, mert a pórnépet lehetőleg el akarja nyomni és a földre tiporni. Méltóztas­sanak csak figyelembevenni azokat a panaszo­kat, amelyeknek hangot adtunk ebben a nemzet­gyűlésben. Megtámadták a parasztságot, annak gyülekezési jogát, elkobozzák lapjait szó nélkül, indok nélkül, betiltják, lapja nem lehet ez or­szágban ugyanakkor, amikor a kormány felállí­totta a maga lapjait. Nemi tudom, hogy nem azért tiltja-e be a mi lapjainkat, hogy az ő lap­jai jobban menjenek. (Rassay Károly: Való­színű! — Egy hang jobb felől: Melyik lapot til­totta beí) Pl. a Eögöt is betiltotta! (Egy hang jobbfelől: Nincs is lapja a, kormánynak! — Janka Károly: Melyik a kormány lapja!) Ott van pl. az, Orosházi Friss Hirek, a Makói Friss Újság. Hiszen Fényes László leleplezte a minis­terein ökséget, hogy felállított egy nyomdát és lapot létesített. Én tehát józan ésszel csak azt az egyet tudom elképzelni, hogy azért csinálja a kormány az ilyen lapbetiltásokat, hogy az ő lapjai üzletileg jobban menjenek és a föld né­pének ne legyen hangja az országban. A Stá­dium kérdése is nagyon érdekelné az országot. Én konkrétumokat hozok fel. Elkobozzák ebben az országban a földmunkásság írásait, elkoboz­zák a földmunkásság pénzét, büntetlenül, fele­lősség nélkül. Ha pedig feljelentést tesznek el­lene, akkor jutalmat kap az, aki elkobozta. (Rassay Károly: Igaz ezt) Annak bizonyságául, hogy a vármegye hogyan fog kezet a nép elnyomóival, felhozom azt, hogy amikor a magyar földmunkásság 1925 január 18-án Budapesten országos kon­gresszust tartott, Kisújszálláson meg a Dunán­túl, Zalamegyében a magyar állampolgárokat lefogták és mint rabokat ott tartották az állo­máson, addig, míg az utolsó pesti vonat el nem indult. Amikor pedig elindult az utolsó pesti vonat is, akkor azt mondották, hogy most már mehettek kongresszust tartani. Kérdem önök­től, mi ez, ha nem a legbrutálisabb, a legfék­telenebb igazságtalanság és méltánytalanság* a magyar földmunkássággal szemben? (Rassay Károly: De igaz ez kérem? — Simon János: Mi is ugy tudjuk, mint a képvi­selő ur! Most halljuk először!) Kénytelen va­gyok kikorrigálni képviselőtársamat, az összes lapok megírták akkor, tehát nem hallhatta a képviselő ur most először, hanem talán most si­került képviselőtársaim lelkiismeretét megmoz­dítani az irányban, hogy segítségünkre legyen ebben a kérdésben. (Simon János: Dénes Ist­ván biztosan megmozgatja! — Rassay Károly: Nem lehet ezen viccelni! Ez mégis komoly do­log! — Simon János: Nem is viccelünk! — Rassay Károly: Ezt m^ kell cáfolni! Fel k< 11 állnia valakinek a kormány részéről!) íme az történt lent, hogy reám, egy törvényhozóra rá­szabadították a csendőröket. A nyomomba négy csendőrt küldtek, meggátolták, hogy a polgá­u-i összejöjjek vacsorázni, beszélgetni és hiába tettem feljelentést, az 1 a csendőr és az a főszolgabíró ma is a helyén van. (Halász Móric: De ennek semmi köze a választójoghoz!) T. képviselőtársaim, ma lehet ezen mosolyogni. ÍMeskó Zoltán: A választójoghoz nincs köze, de a főbírónak sajnos köze van a választáshoz!) 1. többség, ma önök ezen mosolyoghatnak (Mozgás a jobboldalon.), de meg vagyok győ­ződve arról, hogy rövidesen lesz idő," amidőn önök ezen velem együtt fel fognak háborodni, mert ne higgyék, hogy a széles néprétegek birkamódra fogják tűrni ezeket az állapotokat. Nem képzelik talán, hogy oda süllyed le a magyar nép, hogy ezeket lelki keserűség nélkül fogják nyelni. Megnyugtatom önöket, hogy minden ilyen törvénytelenség, minden ilyen eltipró és elnyomó szándék hatal­mas lángot fakaszt a magyar földmunkás­ságban és figyelmeztetem önöket arra, hogy ne járjanak tovább ezen az utón, mert veszélyes ez az ut. Önök jól tudják, hogy veszélyes, de akkor már,késő lesz majd rám hárítani a fele­lősséget. Én nyugodt lélekkel merem állítani, hogy e tekintetben nincs különbség a mai és korábbi állapotok között. Valamint 1848 előtt a bécsi udvar a maga fertálymágnás és egész mágnás főispánjait bocsátotta a magyar népre, csak azért, hogy a magyar nép igazi képvise­lőit elgáncsolja, ugy ma a magyar kormány a főispánokat nem tartja egyébért a helyükön. mint azért, hogy a nép képviselői, a nép érde­keit felkaroló emberek ellen gáncsot vessenek és aknamunkát folytassanak ellenük. (Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőtársain, nem mon­danám ezt, ha nem volnának nagyon szomorú tapasztalataim. Tisztelet a kivételnek, ezt is hozzá kell tennem, mert van kivétel, de fájda­lom, nagyon kevés. Minthogy nem akarom, hogy ezek a kon­krétumok, ezek a siílyos természetű vádak viszhang nélkül hangozzanak el. leteszem a ház asztalára a vádakat tartalmazó eme memo­randumot abban a reményben, hogy azt önök el fogják olvasni és nem fognak átsiklani fe­lette. r Méltóztassanak megengedni, hogy ezek­után rátérjek arra a hihetetlen módra, ahogyan a törvényjavaslat indokolása megindokolja az ítélőképességnek az alapját, azt, hogy miért vette alapul a néary és hat elemi osztályt. Egy­szerűen azt mondja a törvényjavaslat, hogy azért köti a négy és hat elemihez a választó­jogot, mert az általános iskolakötelezettség mel­lett voltaképen mindenkinek ennél magasabb iskolai képzettséggel kell rendelkezni. Ez na­gyon szépen fest papíron, gyönyörűen fest így elméletben. Aki azonban ezt az indokolást csi­nálta-, az vagy nem ismeri a magyar paraszt­ság életét, vagy nem akarja ismerni. Én in­kább azt hiszem, hogy nem ismeri, mert, amint a túloldalról volt szerencsénk hallani egyik kisgazdaképviselőtársamtól és amint gróf Ap­ponyitól volt szerencsénk tegnap hallani, min­denekelőtt nem áll rendelkezésre elegendő is­kola, nincsenek elegendő számban hatosztályos elemi iskolák. (Cserti József: Ujabban vannak! Régebben nem voltak!) T. Nemzetgyűlés, ez tény. Egy nemes gesz­tussal, a kormányzat hibájából tehát kizárnak egy csomó embert a választójogból ezen a cí­men. Én azonban azt mondom: hiába vannak iskolák, mert az a földmunkás szülő legtöbb NAPLÓ xxxn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom