Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-420

A nenizetgyülés 420. ülése 1925. évi június hó 3-án, szerdán. 393 ban nincsen és inert nincsen, nem engedélyezik a gyűlést. Dunakeszin egy másik gyűlésünket ugyancsak a következő indokolással tiltják be: A dunakeszi-alagi pártszervezet tagjainak értelmiségi foka egyáltalában nem teszi indokolttá a politikai gyűlés megtartását. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Albertfalván a rendőrfőtanácsos t betiltja egy gyűlésünket, amelynek napirendje: Magyarország újjáépítése, mégpedig a következő indokolással: Helyi csoportok csaík a párt gazdasági ügyeinek intézésével foglalkozhatnak, Magyarország ujjáépitése pedig a helyi csoportra nézve nem gazdasági kérdés. Erre megint csak teljes tisztelettel arra kérem a belügyminister urat, oktassa ki — hisz ugy látszik, ért hozzá — közegeit, hogy végre megtanulják, hogy a politikai pártnak egyetlen feladata, hogy politizáljon. A politikai^ párt hatáskörébe nem gazdasági ügyek elintézése tartozik. Amint politizál az egységespárt és politizálnak a többi politikai pártok, ugy joga van a szociáldemokrata pártnak is, mint politikai pártnak, hogy politizáljon. A legkevesebb, amit el lehet várni a közigazgatási hatóságoktól, hogy ismerjék hatáskörüket és ne akarják a politikai pártot — ebben az esetben a szociáldemokrata pártot — a politizálástól eltiltani. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Esztergályos János: Még egyet. A simontornyai főszolgabíró azzal az indokolással tiltja be a gyűlést, hogy azon túlnyomó részt csak földmunkások jelennének meg. Miután azonban a földmunkások szervezését a felsőbb hatóságok nem tartják kívánatosnak, a gyűlést betiltom. így végig lehetne menni az egész országon. Makón például az ottani rendőrkapitány hosszú hónapokon keresztül azzal az indokolással nem engedélyezte a szociáldemokrata pártszervezet megalakítását, hogy a párt terjessze be alapszabályait. Ez ugyanolyan, mint a nagytétényi vagy a budafoki eset. Ismételten kérem a minister urat, iparkodjék közigazgatásig hatóságait kioktatni arról, hogy más a gazdasági kérdés és más a politikai kérdés. Mindezek alapján vagyok bátor előterjeszteni interpellációmat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! A gyülekezési jogot szabályozó rendeletek értelmében a bejelentés szabályszerűsége mellett a rendőrhatóságnak a gyűlés megtartását csak olyan feltételek esetén szabad engedélyezni, ha cLZ* ti közbiztonság és a köznyugalom szempontjából veszéllyel nem jár. Elismerem, hogy végeredményében az ellenzéki pártoknak sokkal kellemesebb volna, ha az elsőfokú rendőrhatóságok a gyülekezési jogot szabályozó rendeletek ezen intézkedéseit nem tartanák szem előtt és az igen t. képviselő urak csak akkor ismernék el, hogy ebben az országban léteznek szabadságjogok, ha ezeket a szabadságjogokat minden hatóság mindenkor az igent t. ellenzéki urak kívánsága és szájaize szerint intézné. A szabadság azonban nem abból áll, hogy a kormány a legnagyobb szívességgel és előzékenységgel elégítse ki az ellenzéki pártok óhajtását, mert hiszen igaz, hogy a kormány ezzel kellemesebbé tenné a maga létét és működését, azonban a kormánynak egy másik, sokkal fontosabb kötelessége is van, a melyet a saját maga helyzetének, a saját NAPLÓ XXXII. egyéni kényelmének feláldozásával is köteles teljesíteni, nevezetesen az ország nyugalmának biztositás,a. Sehol a világon nincs még egy ország, ahol annyi népgyűlést tartanának, mint Magyarországon. (Peyer Károly: Menjen Angliába a minister ur! Nézze meg a Hyde-parkot! — Esztergályos János: Háromszor napjában van gyűlés, rendőrök nélkül!) Másképen van ott a kérdés szabályozva. A t. képviselő ur maga olvasott fel számadatot, mondván, hogy aránylag rövid idő alatt 154 népgyűlést nem engedélyeztek a szociáldemokratáknak. Ahol a rendőrhatóság abban a helyzetben van, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagymennyiségű gyűlést ne engedélyezzen, méltóztassék meggondolni, mennyi azoknak a gyűléseknek száma, amelyeket valóban meg is tartanak. (Peyer Károly: Egy gyűlés ötször is be van tiltva!) Az előbbi interpelláció kapcsán maradt a kezemben egy adat, amely az országnak csak egyetlen városára vonatkozik ugyan, de mindenesetre jellemző, mert körülbelül ugyanez a helyzet mindenütt az egész országban. Békéscsabán — tehát egy inkább kisebb rendezett tanácsú városban — 1925-ben 15 népgyűlést engedélyeztek és kettőt tiltottak be. Szakszervezeti gyűlést engedélyeztek 1925-ben 39-et és betiltottak mindössze egyet. Oktató előadást — amelyet oktatóelőadás címen tartanak ugyan meg, de a képviselő uraknak is be kell látnia, hogy az előadás tárgyául választott téma igen gyakran mélyen belevág a politikába — az 1925. évben engedélyeztek Békéscsabán 21-et és mindössze egyet tiltottak be. Számtalanszor olvastam már fel adatokat arról, hogy mennyi gyűlést tiltanak be a hatóságok és mennyi az engedélyezett gyűlések száma, amely gyűléseket valóban meg is tartanak. Ezek a számok élénken illusztrálják azt, hogy bár a hatóságok hellyel-közzel betiltanak egyes kérelmezett népgyüléseket vagy egyéb gyűléseket, azért bőven elegendő alkalom és idő adódik arra, hogy a politika igen _ tisztelt ellenzéki vezetői a maguk nézetét kifejtsék és az országban terjesszék. Egyébként az előbb idézett rendelet végrehajtása tárgyában kiadott belügyministeri rendelet arra is kötelezi a rendőrhatóságokat, hogy a gyűlések engedélyezésénél vagy betiltásánál abszolút tárgyilagosan járjanak el, s ha a gyűléseket betiltják, azt kellőképen indokolják is. Én a magam részéről többizben felhívtam a helyi hatóságok figyelmét ennek a rendeletnek intézkedéseire. Természetesen végeredményben az elsőfokú hatóságok tévedhetnek, a törvényt vagy a rendeletet helytelenül is alkalmazhatják, azonban az ilyen téves intézkedések ellen kétfoku jogorvoslatnak van helye, tehát az igen t. képviselő uraknak módjuk van arra, hogy az ilyen, esetleg szabálytalanul létrejött határozatok ellen a jogorvoslatokat igénybevegyék. Az igen t. képviselő urak maguk tehetnek tanúságot róla, hogy nem egyizben megtörtént, hogy olyan gyűléseket, amelyeket a helyi hatóságok nem engedélyeztek, közbenjárásra a középfokú hatóság vagy gyakran maga a belügyministerium esetleg személyes intervenciómra, vagy intézkedésemre engedélyezett, tehát az igen t. képviselő uraknak rendelkezésére áll az a mód, hogy ott, ahol ilyen indokolatlan gyülésbetiltások történnek, a felsőbb hatóságnál keressék a jogsérelmek orvoslását. Arra az álláspontra azonban nem vagyok hajlandó helyezkedni, hogy a kormány és hatóság köteles minden gyűlést engedélyezni, merjt igenis kötelessége megakadályozni az 59