Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. 33 Ön t. kisgazda képviselőtársai között, ha felkéri őket arra — kezdve Mayer János földmivelés­ügyi minister úrtól —, hogy mutassák fel bizo­nyítványaikat, vagy hogy kérjék el a község-tői bizonyítványaikat, a legtöbben nem tudják be­szerezni ezeket. És ezek nem értelmes, érett em­berek, mert nines bizonyítványuk? Méltóztas­sék megkérdezni Tankovics képviselő urat, vájjon meg tudja-e szerezni a bizonyítványát! Nem tudja a" községe beküldeni neki. Mayer Jánosnak sem tudják Kompoltról beküldeni. A legtöbb helyről nem tudják beküldeni a bizo­nyítványt, mert akkoriban nem vezettek rendes könyveket, s ennélfogva nincsenek meg- a bizo­nyítványok. À bizonyítvány tehát nem érv, t. képviselőtársam. (Felkiáltások a jobboldalon: Lehet azt pótolni!) Pótolni? És ahol elégtek? (Kiss Menyhért: Megszállott területről nem le­het áthozni! — Szilágyi Lajos: Mayer János nem lehet képviselő! Ez és hasonló csapások fenyegetik önöket! — Kiss_ Menyhért: Az ország nem tudja elviselni! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Dénes István: Igen szomorú dolog, amikor egy törvényt olyan bázisra akarnak fektetni, amelyet mindig pótolni kell, és ha azt nem tudják pótolni, akkor az illető nem: választó. Nagyon kilátszik a lóláb, hogy nem ez volt a fontos, hog-y az értelmiség és az Ítélőképesség szolgáljon a választójog alapjául (Zaj. — Elnök csenget), hanem ellenkezőleg a magyar paraszt­ság zömét egyszerűen ki akarták zárni a választó­jogból. Ezzei azt akarják elhitetni, hog-y á ma­gyar publikumnak, a magyar parasztságnak zöme olyan alacsony nivón áll, hogy az még arra sem érett meg-, hogy salát sorsának inté­zésébe beleszólhasson. (Erdőhegyi Lajos: A 24 éven felülleknek 78%-a választó!) T. kép­viselőtársam, ebből látszik, hogy ön miért tá­mogatja a kormányt. Azért támogatja, mert nem vette magának azt a fáradságot — talán nem volt ideje, nem kétlem —, hogy meggyő­zödjön arról, hogy a mezőgazdasági cselédség ségnek 65%-át, a szabad földmunkásságnak pedig 51%-át zárják ki kifejezetten. (Erdőhegyi Lajos: Én azt mondottam, hogy a 24 éven felülieknek 78%-a választó! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat ne mél­tóztassanak a szónokot állandóan közbeszólá­saikkal zavarni! Dénes István: Méltóztassék megengedni, de én most nem az egész magyar nemzetről beszélek. (Erdőhegvi Lajos: Én meg arról be­szélek!) T. képviselőtársam, én a magyar nem­zet azon széles rétegeiről beszélek, amelyeket meg akarnak fosztani jogaiktól. Én a kitaszí­tottak, megbélyegzettek és jogfosztottak érde­kében emelem itt fel szavamat, mert azoknak érdekében, akik amúgy is bejutnak, nem kell szót emelni. (Egy hang a jobboldalon: Ez igazi — Erdőhegyi Lajos: Le vagyok verve!) Méltóztassék megengedni, hogy megkérdez­zem, nem méltóztatnak-e látni, hogy milyen szörnyen labilis alap az Ítélőképesség, amelyre építeni akarnak? (Szomjas Gusztáv: Uti figura docet!) íme, Szomjas t. képviselő­társam, a nagybirtokosság szempontjából. Ítélő­képességgel az bir ... (Szomjas Gusztáv: Ne­künk az az érdekünk, hogy a cselédségnek is szavazati joga legyen! —- Létav Ernő: Igen furcsa levelek vannak a kezünkben a képviselő ur kerületéből!) Akkor ne engedje a képviselő ur kizárni őket, ha az az érdekük. (Zaj.) A képviselő urnák módjában áll állítását bebizo­nyítani; méltóztasék felállani és követelni, hogy ne zárják ki őket. (Friedrich István közbeszól.) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Friedrich István ismét közbeszól.) Friedrich képviselő urat másodízben kérem, méltóztassék csendben ma­radni ! Dénes István: T. képviselőtársamnak mód­jában áll tanújelét adni nagylelkűségének: áll­jon fel és kérje ön is. hogy a mezőgazdasági cselédségnek ne zárják ki 65%-át, hanem — mondjuk — csak 19%-át. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Le­hetetlen így tárgyalni. Méltóztassanak minden oldalon csendben maradni! Dénes István: A nagybirtokososztály szem­pont jából az bir ítélőképességgel, aki helyesli a nagybirtokrendszer fentartását, aki helyesli azt, hogy Magyarországon legyenek egyének, akiknek kezén még 265.000 kat. hold föld vau. A nagybirtokosság szerint az bir Ítélőképes­séggel a szavazópolgárok közül, aki helyesli azt, hogy a 13 vármegyés csonka Magyar­országon 1300 nagybirtokos kezén 7 millió kat. hold föld legyen és 7 millió magyar polgár kezén még a másik fele se legyen a magyar földnek. (Ellentmondások jobb felől. — Zaj.) A nagytő­kések szerint az bir Ítélőképességgel . . . (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Dénes István:.., aki helyesli a tőkét és esetleg a tőke esetleges túlkapásait. A szocia­listák szerint az bír ítélőképességgel, aki he­lyesli a szabadverseny eltörlését, a tőkének talán elpusztitását, vagy aki helyesli a szak­szervezeti mozgalmakat. A királypártiak sze­rint az bir ítélőképességgel, aki azt mondja, hogy éljen a király, a többiek nem. A köztár­saságiak szerint az bir ítélőképességgel, aki azt mondja, hogy éljen a köztársaság és nem a királyság. Méltóztatnak tehát látni, hogy ahány fajta a felfogás, annyiféle az Ítélőképes­ség feníorgása, vagy fenn nem forgása. Téves ennek a törvényjavaslatnak a, kiinduló pontja, mert ez a törvényjavaslat választójogot ad azoknak a tanult egyéneknek, akik ott ülnek a kártyabarlangokban éjjel-nappal és kártyáz­nak, akik nem csinálnak egyebet, mint lopják a napot a börze előtt tömegszámra, de tanult emberek, intelligens emberek; ezek nem dol­goznak semmit, csak spekulálnak mások bőrére, de ^ mivel elvégezték a hat elemi iskolát _ egész bizonyosan, megkapják . a választójogot, mert hiszen ezek a tör­vényjavaslat szerint ítélőképességgel bírnak. És ismerek itt Magyarországon sok olyan embert, akiknek óriási birtokaik vannak, akik egy kapaütést nem dolgoznak, akik kint élik le életüket a magyar nép verejtékes kereseté­ből Bécsben s haza csak augusztusban jönnek, amikor le kell szedni a kukorica- és búzaföl­dekről a termést. Ezek szavazati joggal bírnak, mert tanult emberek, mert módjukban állott a négy és hat elemit elvégezni, pedig a haza szempontjából nem jelentenek többet... (Egy hang a jobboldalon: Sokan vannak ilyenek?) Ha csak kétezren vannak, az is elég. Ezek nem jelentenek többet a magyar nemzet s a haza szempontjából, mint a herék a méhkaptár­ban. S íme, ez a törvényjavaslat a szavazati jogra méltóknak tartja ezeket. Ezzel szemben a magyar földmunkásság tömege, akik mégis csak magyarok és keresztények, akik dolgoz­nak és robotolnak, kínlódnak a csekély bérért, s akik tisztességgel, becsülettel állták a küzdel­met a háborúban, a Doberdón épugy, mint Galiciában és a Kárpátok között, idehaza pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom