Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 23 i. képviselőtársain, ez alatt a szó alatt, hogy szélsőséges, mit ért — érti a demagógiát és azonkivül azokat, akiknek önök szerint nem volna joguk részt venni az államalkotás munkájában —, leszek bátor a következőket meg-jegyezni. Én Debrecenben felléptem és megválasztottak óriási többséggel (Lendvai István: De nem az ébredők segitségével!) a következő programpontok alapján: titkos választójog-, progresszív adóztatás, létminimum, szociális törvények, demokratikus önkormányzat, az igazi krisztusi szeretet értelmezése: a felvilágosult kálvinista felfogás alapján, társadalmi béke, a középosztálynak ebbe a nagy épitő munkába való bevonása. Ez, t. képviselőtársam 1 , a demokratikus magyar nemzeti állam kiépítését jelenti. Lehet, hogy itt szemben ülök egyesekkel, akiknek lélekben ugyanez a céljuk s ezért egyet figyelmébe ajánlok! t. képviselőtársamnak: én e célok érdekében tisztességgel, becsülettel, teljes puritánsággal és teljes tárgyilagossággal dolgoztam. Hiszen reám nézve ezek az elvek egyúttal családi hagyományok is. A függetlenségi, pártnak a programjában- mindez benne volt. Ön ennek a függetlenségi pártnak azokban az időkben, amikor apáink állottak a politikai élet porondján, Karcagon egyik harcosa volt. (Csontos Imre: Ma is! — Meskó Zoltán: Csakhogy nem szavaz igy!) Ugyanezek a programpontok — átnéztem — benne vannak abban a kisgazdapárti programban is, amely programpontokat képviselőtársam 1 akkor, amikor tagja volt, feltétlenül vallott. Ezek a programpontok tehát egyáltalán nem lehetnek szélsőségesek ön előtt, s igy el kell vámom) a képviselőtársaimtól, hogyha ön ezeket a programpontokat megtagadja, akkor álljon ki férfiasan és nyiltan, de azokat, akik ezt a programot becsülettel ma is követik és megvalósítani akarják, ne nevezze szélsőségeseknek! (ügy van! balfelöl.) Elnök: Csontos Imre képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti! Csontos Imre: Igen t. Nemzetgyűlés! Minden számításom épen az volt, hogy itt a mi álláspontunkat a választójogi kérdésben megmafvarázzam. De bocsánatot kérek, igen t. ellenzék, ha egyik tagja, akármelyik ta«" a ennek a párnak, épen a kisgazdapártnak, feláll — ß tep-vük azt fel, hogy ide tartozik a korményzópáHhoz, — mindjárt kiabálni kell? (Meskó Zoltán: Egy szót sem szóltam! Megtámadott! — Hegymegi-Kiss Pál: Itt sem voltam!) A képviselő ur nem volt itt, de én beleszürtem a dolo^a. Méltóztassék nekem megengedni, én ön előtt is számtalanszor kifejtettem a magam álláspontját, több izben a vonatban; azt hiszem, ezt nem tagadhatjuk le egymással szemben. Határozottan tisztelem mindenkinek meggyőződését (Zsirkay János: A Singerét is tisztelte!), de ha ennél az egy pontnál nem is vagyunk önökkel egy nézeten, legalább ne gúnyoljanak bennüket és ne kiabáljanak azonnal, mihelyt az ember felszólal. (Ugy van! jobhfelől. — Szabó Sándor: Kigúnyolják a falu népét! — Nagy zaj és ellentmondások* balfelöl. — Meskó Zoltán: Tessék megmondani, ki gúnyolta ki? — Szabó Sándor: Ez igy van! — Felkiáltások bal felől: Nem ugy van!) Elnök: Csendet kérek! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Dénes István képviselő urnák arra a nyilatkozatára — s ebben a tekintetben hajlandó vagyok bármely percben a mentelmi: bizottság elé menni —, hogy én mi voltam Karcagon, én egyelőre csak annyit mondok, hogy itt ugy lehet beszélni, mint vidéken a nép előtt, mert itt ezek az urak . nem tudják, hogy én mi voltam Karcagon. (Dénes István: Én tudom!) Maga semmit sem tud! (Derültség.) Bocsánatot kérek, én most is tisztában vagyok magával. (Dénes István: Én nem támadtam magát!) Maga mint ügyvéd beszél, és nem mint keresztény ember, velem szemben! — Derültség jobbfelől.) Mert ha önben csak egy szemernyi kereszténység volna, ezt velem szemben nem mondta volna. (Dénes István: Én nem támadtam önt!) Ön tegnap is idehozta Karcagot! (Dénes István: Jogonixvan! Miért nem hozza maga ide?) Elnök: Kérem Dénes képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Csontos Imre: Végezzük el ezt a dolgot. Nekem, mint karcagi képviselőnek, kötelességem megcáfolni az ilyen állitásokat. (Hoinonnay Tivadar: Igen, kötelessége! Mi van az akasztással? — Zaj.) A biróság előtti eljárással igazoljuk be, hogy ott 1600 hold föld van lekapcsolva a szegény emberek számára, hogy mindent megcsinálok az érdekükben. A biróság — és nem én, vagy ön — igazolja ezt, (Dénes István: Majd a minister válaszol!) Bocsánatot kérek, amikor az ember a legnagyobb lelkiismeretességgel jár el annak a szegénységnek az érdekében, akkor önnek t. képviselő ur, nem szabad ilyen hangnemben sem Karcagról, sem rólam beszélni! Nem szabad, lelkem (Derültség), ilyet tenni embernek, azért nem szabad, mert mindnyájan tudjuk, hogy mivel tartozunk annak a polgárságnak. Azután ön azzal az emberrel áll összeköttetésben Karcagon, aki önnek nem mondhatja me»" határozottan, ho^v hogyan áll tulajdonképen a dolog. Én csak látom, ismerem az ottani becsületes szegénységet is, amelyet nem szabad kiszolgáltatni az olyan agitátornak. (Egy hang balfelől: Ki az? — Dénes István: Ez Nagy Imre!) Nincs bennem rosszakarat, de meg kell mondanom, hogy egy másik ügyvéd milliókat szedett össze a szegélyektől. Itt van az irat a kezemben. Nem egyéb ez, mint üzlet. (Dénes István: Ez disznóság!) Itt van azután a kisújszállási polgármester hozzám intézett levele, amelyben azt írja, hogy figyelmeztessem a kormányt. Ennél többet nem szóltam én senkinek. Itt van a karcagi irat is. Ha a képviselő ur nem hozza fel, nem beszélek én erről egy szót sem. (Dénes István: Olvassa fel!) HegymegiKiss Pál képviselő urnák pedig azt mondom, hogy egymásra tényleg szükségünk van, de nem egymás támadására. (Hegymegi-Kiss Pál: Akkor meg is kell egymást becsülni és nem folyton ócsárolni!) De meg kell mondanom a t. képviselő urnák azt is, a legjobb lelkiismeretem szerint, hogy mi a magyar Alföldön nem örülünk annak, hogy Debrecen olyan politikát folytat, mint amilyent folytat. Ezt meg kellett mondanom az egész ország szine előtt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Napirendi javaslatot fogok tenni. (Zaj.) Csendet kérek! Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket, holnap pénteken, folyó hó 15 én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Zaj.) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzáárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Huszár Károly képviselő ui* sürgős interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy a házszabályok értelmében Huszár Károly képviselő ur interpellációjának szövegét felolvasni szíveskedjék. (Mozgás és zaj.) Forgács Miklós jegyző (olvassa): „Inter-
