Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évî május hó 28-án, csütörtökön, 281 tény hadiárvát tartanak el, hány tehetetlen hadirokkantnak, hadiözvegynek adnak kenyeret. (Vanczák János: Egy pohár tejet sem adnak nekik!) Nem tndok olyan intézetet, amelyet a magyar keresztény hercegek, grófok, bárók, vagy főpapok tartanak fenn. (Pintér László: A győri püspök is fentart egyet!) Szégyene ennek az országnak 3z a rokkant -kérdés, mert amikor védték a gazdagok vagyonát, földjét, vagy kereskedését, jók voltak ezek az eouberek, most pedig engedik őket rongyosan, éhesen csavarogni. (Zaj a középen.) A titkos választójog meghozza ennek a kérdésnek rendesését is. Akkor másképen lesz, mert rákényszerítjük önöket a krisztusi szeretetre, a titkos választójoggal akaratuk ellenére kényszeritjük önöket, hogy nemesek és jók legyenek. (Batitz Gyula: Nehéz feladat!) Mokosay igen t. barátom beszédében a nyugati kultúrát ugy állitotta be, mint amely roppant nagy kárára van az országnak és a keleti kultúrát mutatta be ugy, mint amelytől nagyon sok szépet és jót várhatunk. Megengedi t. Mokcsay barátom, de különösnek tartom okoskodását. Kelet? Mit hozhat nekünk Kelet! (Pintér László: Nagy Ernőt!) Ilyen papokat hozhat legfeljebb, mint amilyen a képviselő ur (Derültség.), ebből pedig nem kérünk. Ilyen papjaink vannak nekünk tucatszámra, adhatunk Keletnek egy szekér-kassal. (Zaj és derültség.) Mit hozhat nekünk Kelet? Talán a bolsevizmust? Az már elég volt, ebből már nein kérünk. Lengyel zsidókat? Ebből sem kérünk, ebből is van elég. A lengyel nemzetet? Ez jó volna, ha jönne. De kettőn áll a vásár. A lengyel nemzet nem jön. Lehet, hogy volt valamikor magyar-lengyel barátság, de én ugy láttam odafenn a határon, hogy azok nem; nagyon lelkesednek értünk. (Griger Miklós: De igen, csakhogy kényszerhelyzetben vannak.) A nyugati kultúrát vegyük át, szokásainknak, hajlamainknak, viszonyainknak megfelelően átalakítva. Ezt tették őseink, ezt kell nekünk is tennünk, ha Magyarország fenn akar állani. A nyugati kultúra a krisztusi eszméken épül fel. Mit akar Mokcsay barátom? Ezt akarja lerombolni? Hiszen ő keresztény és magyar, ilyet fel nem teszek róla. A nyugati kultúra az általános és titkos választójog áldásait hozta meg a nyugati államoknak és az egész világnak, Csicserin országát kivéve. Kel], hogy ez az áldás hozzánk is eljöjjön és ennek gyümölcsét mi is élvezhessük. Ezt a magyar nép megérdemli, erre rászolgált és ez egy szebb jövő képét, egy szebb Magyarország határait fogja meghozni. (Meskó Zoltán: Ugy van!) Ezeket várom én az általános titkos szavazati jogtól és mivel az önök törvényjavaslata ezt nem hozza, azt nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Hosszú hónapokon keresztül passzivitásban voltunk és nem vettünk részt a törvényhozás munkálataiban, Mindamellett élénk figyelemmel kisértük a törvényhozás munkáját (Batitz Gyula: A csonka törvényhozásét!), az egységespárt törvényhozási ténykedését annyival is inkább, mert mig itt voltunk és sokszor meglehetős éles kritikával kisértük ugy ennek a pártnak, mint annak a kormánynak működését, amely erre a pártra támaszkodott, felhozták ellenünk, hogy úgyszólván kerékkötői vagyunk a törvényhozási munkálatoknak, hogy mi gáncsoljuk el azokat a sokszor egészséges, szociális irányú javaslatokat, amelyekkel jönne a kormány az esetben, ha mi kevesebbet beszélnénk, ha jó fiuk t volnánk és kritikai megjegyzéseinkkel kissé tartózkodóbban bánnánk. Meg kell állapitanom azt a letagadhatatlan tényt, hogy hosszú hónapokon keresztül nem lábatlankodtunk a törvényhozásban és nem akadályoztuk a törvényhozás munkáját, de ennek ellenére ínég mindig elmaradtak azok a javaslatok, amelyekről sokszor szó esett, különösen az a javaslat, amelyet a népjóléti minister ur egy alkalommal az én indítványom kapcsán beigért, a rokkantkérdést szabályozó törvényjavaslat. Azért tartottam szükségesnek első felszólalásom alkalmával ezt a megjegyzést megtenni, mert annak idején, amikor a kormány a házszabályrevizióval jött, kifelé ezek voltak a házszabályrevizió indokai. Ezzel tehát megcáfolást nyert az az állítás, amelyet velünk szembeszegeztek, hogy az alkotó munkának kerékkötői és gáncsvetői vagyunk. E megjegyzés után rátérek a napirenden levő javaslat tárgyalására. Kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak ehhez, a javaslathoz épen a falu, az egyszerű mezőgazdasági munkások, az egyszerű kispolgárok s az egyszerű kisparasztság érdekében, akiket eddig még minden uralomra jutott politikai párt megcsalt, becsapott. A választások alkalmával az eddig uralomra jutott politikai pártok kivétel nélkül meglehetősen bő Ígéretekkel állottak a választópublikum elé, de ez Ígéretek beváltásával rendszerint adósak maradtak. Ezeknek az ígéreteknek tengelye különösen az utóbbi időkben kint a falvakban a perifériákon •— a városokról nem is szólva — az általános, egyenlő és titkos választójog hirdetése volt. Nem mehetek el szótlanul ama szomorü tény mellett, hogy ennek a nemzetgyűlésnek, illetőleg az egységespártnak tagjai is legnagyobbrészt hitet tettek azi általános, egyenlő és titkos választójog mellett a választások alkalmával. Az ígéretek meglehetősen bőven bugyogtak az egységespárti képviselők ajkáról, de — amint most látjuk, s amint ezt az előttünk lévő törvényjavaslat is igazolja — ezeknek az Ígéreteknek beváltására sehogy sem akar sor kerülni. Nem szólok e pillanatban a kisgazdapártról (Meskó Zoltán: Melyikről? Az ellenzékiről?), amely az egységespártba lovagolt be szegény megboldogult Nagyatádival és Mayer Jánossal az élén, mert ennek a pártnak programjában és vezérei nyilatkozatában mindig és mindenütt ott szerepel az általános, egyenlő és titkos választójog követelése. (Ugy van! half elől, — Rothenstein Mór: Most is szerepel.) De szólok magáról az egységespártról, amelynek programjában 4. pontként szerepel az általános, egyenlő és titkos » választójog törvényes megalkotásának süri gőssége. (Ugy van! balfelől.) Amikor mint . uralmon lévő párt, tehát nem mint ellenzéki párt 1922-ben belement a választási küzdelembe, ezt a programot vitte ki a falvak népe közé, és a közigazgatási és mindenféle terror mellett nem jelentéktelen szerepe van az általános, egyenlő és titkos választójog ígéretének abban, hogy az egységespárt ugy, ahogy bejött, bejöhetett a nemzetgyűlésbe. Most újból azt látjuk, hogy az a választópolgár, akinek a választások alkalmával e tekintetben programszerű Ígéretet tettek, ismételten megcsalva és becsapva érzi magát, amikor az előttünk lévő törvényjavaslatot tárgyaljuk. Ha ezt a törvényjavaslatot szembeái-