Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

À nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 2?§ szeretnők, ha gazdaságilag mi is olyan helyzetben volnánk. Az egységespárt igen nagy része lekötötte magát 1910-ben és azóta, is a titkos szavazás mellett; nincs az a vegyi szer, amely a kisgazdapárt programjából ki tudná törölni a titkos szavazást. Emlékezik-e — sajnálom!, hogy nincs itt — Mayer igen t. minister ur az 1910. évi választásra! Az 1910. évi választáson Mayer minister ur gróf Károlyi Mihállyal állott szemben, és mivel a hivatalos hatalom gróf Károlyi Mihály mellett volt, Mayer igen t. minister ur megbukott. Megjegyzem, ha titkos szavazás lett volna, akkor Mayer János már akkor képviselő lett volna. Most azt vagyok bátor kérdezni az igen t. minister úrtól: akarja-e, hogy a jövő becsületes törekvésű Mayer Jánosa egy gazdag földbirtokos mágnással szemben elbukjék és ne tudjon boldogulni? Nemes Bertalan t. képviselőbarátom is 1910-ben Justhpárti programmal a titkos szavazás hive volt; (Szilágyi Lajos: Ezt én nem is tudtam! — Kiss Menyhért: Kállay Tamás is a Justhpárt tagja volt!) a hivatalos hatalom erőszakával szemben Gönczön azonban elbukott. Azt akarja Nemes Bertalan igen t. barátom,, hogy a jövő becsületes törekvésű Nemes Bertalanja ne jusson be a képviselőházba és ne boldoguljon, mert a hivatalos hatalom nem engedi? Nagyon érdemes visszagondolni az 1910. évi választásokra. Az 1910. évi választásokon Justh Gyula mellett volt az egész ország. Hogy Justh Gyula még sem jutott többségre, annak oka nem az volt, hogy a nemzet elfordult tőle, hanem a nyilt szavazás volt az oka, mert lehetetlenné tették a nemzet akaratának érvényesülését. Ha 1910-ben titkos szavazás lett volna, és Justh Gyula pártja jutott volna hatalomra (Pikler Emil: Nem volna csonka Magyarország! — Nagy Vince: Háború nem lett volna!), sok minden másként volna! Akkor Justh Gyula kemény sziklaszilárd jelleme és akarata ellent tudott volna állani azoknak az erőszakoknak, amelyeket a német császár parancsolt Magyarországnak. Ha 1914-ben Justh Gyula ministerelnök lett volna, ő nem jegyezte volna ellen azt a háborús üzenetet* amelyet Ferenc Józseftői Berehtold gróf hamisítással és hazugsággal csikart ki, mert mint utóbb kiviláglott maga Ferenc József sem akart háborút, hanem gróf Berehtold egyszerűen becsapta. Méltóztassanak elképzelni, hogyha 1914-ben Justh Gyula ministerelnök lett volna, akkor háború nem lett volna, mert nem lett volna emberi hatalom, amely Justh Gyulát rá tudta volna erőszakolni arra, hogy a hadüzenetet aláírja a nagyhatalmi hóbortért. Mivel azonban nem Justh Gyula és a nem titkos választás utján nem az ő pártja került uralomra» kitört a háború, s (ilvesztettük a háborút (Pikler Emil: A békét is!), úgyhogy megállapíthatjuk, hogy Magyarország egész romlását az 1910. évi választás okozta. (Félkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez igy van! — Pikler Emil: Látod, most nagyon okos dolgot mondtál!) Nézzenek szét: az egész világon mindenütt titkos a választás. Csak Magyarország, ez a szerencsétlen kis ország akar elzárkózni az egész világot boldogító szellemtől"? Mi, a letiport szerencsétlen ország, akarunk szembeszállni az egész világ közvéleményével'? Mokcsay Zoltán igen t. barátom, akit mondhatni, gyermekkorától ismerek, mert hiszen együtt tapostuk az ősi Rákóczi földet, és akit ideális, becsületes, elsőrangú hazafinak és jó főszolgabirának tartok, aki velem együtt átérezte a nép szenvedését, mély sajnálkozással emlékezett meg a külföld abbeli eltévelyedéseiről, hogy a titkos választás mocsarába esett bele. És elmereng Mokcsay t. barátom, hogy majd felébred a külföld is és visszatér hozzánk, a nyilt szavazáshoz. (Pikler Emil: Ezt ugyan lesheti Mokcsay t. képviselő ur! — Meskó Zoltán: Öreg zsidó lesz, mire ezt megéri!) Hát azt hiszi t. barátom, hogy egyszer csak megfordul az egész emberiség s elindul utánunk visszafelé? Ilyen szelid ábrándozást már láttunk Magyarországon. Ilyen ábrándozó volt Kun Béla is (Mokcsay Zoltán: Csak ne egy napon említsen vele!), aki azt mondotta és azt hitte, hogy ha ma megteremtik Magyarországon a proletárdiktatúrát, a kommunizmust, akkor holnap megy utánuk az egész világ és kommunista lesz az egész világ. Olyan vigan dalolták akkor (Meskó Zoltán: Ez a harc lesz a végső!) „Csak összefogni hát és nemzetközivé válik holnapra a világ!" Épen igy az én Mokcsay barátom azt hiszi, hogy csak össze kell fogni a nyilt szavazás mellett és akkor az egész világ visszatér ide. (Mokcsay Zoltán: Egészen máskép mondottam! Én erkölcsi szempontból sokkal ideálisabbnak tartom a nyilt szavazást.) Megnyugtathatom t. barátomat, erre a világ soha sem fog visszatérni, mert ez a világ* halad előre és megy a maga utján. Arranézve, hogy a megszállott területen élő magyarság miképen vélekedik az igen t. ministerelnök ur javaslatáról, legyen szabad felolvasnom a Bácsmegyei Napló-ból egyes részleteket. (Felkiáltások: Hiszen ez A Mai Nap című újság.) A Mai Nap átvette a Bácsira°'vei Napló-ból. A cikkben a következő áll (olvassa): „Elképedve olvassuk azokat a felszólalásokat, amelyeket a választójogi javaslat tárgvalása alkalmával egyes kormánypárti képviselők hangoztatnak. Mi természetesen távol állunk attól a gondolattól, hogy a vita érdemében részt vegyünk". Itt azután ez az újság felhozza azt, hogy egy képviselő a bizottsági tárgyalás alkalmával — ha jól tudom, Gömbös Gyula t. képviselőtársam, aki különben itt a nemzetgyűlésen is felszólalt — azt indítványozta, hogy csak annak legyen választójoga, akinek felmenői már 1867-ben magyar állampolgárok voltak. Ez az újság elpanaszolja, hogy mi lesz, ha ezt Belgrádban, Bukarestben és Prágában megszívlelik és csak azoknak adnak választójogot, akik már 1918-ban annak az országnak állampolgárai voltak. Egy másik törvényhozó azt az álláspontot foglalta el, hogy a gazdasági cselédeknek és munkásoknak nem szabad megadni a választói jogot, mert ezek úgyis a gazdájuk parancsára fognak szavazni. Mit szólna ahhoz a törvényhozás, ha ezen a címen megfosztanák választójoguktól a Vajdaságban, Erdélyben és Szlovenszkóban élő magyar mezőgazdasági munkásokat és a magyar gazdasági cselédeket? Ezeket kesergi el ez az újság. Elképzelni is rettenetes azt, amit itt az igen t. egységespárt egyes szónokai a nyilt szavazás támogatására felhoztak. A ministerelnök ur gondolkozzék azon, amit ez az újság és a többi más újságok irnak, hiszen igy irnak Beregszászban és egyebütt is. Még nem késő, vegye vissza ezt a javaslatot (Helyeslés a baloldalon,), mert tényleg ezzel használna legjobban az országnak.