Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
272 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön, építsünk a hajléktalanoknak. (Helyeslés balfelől.) Ha a természet gondoskodott arról, hogy a verébnek, fecskének legyen lakása, hát egy kormányzatnak első kötelessége arról gondoskodni, hogy az embernek is meglegyen a maga fészke. Az utóbbi esztendőkben megdöbbentő kormánynyilatkozatokat hallottunk erről a kérdésről, hogy: „a lakásépités nem állami feladat". Lehet, hogy a háború előtt, amikor volt hitel, volt magánvállalkozás, ez vitatható álláspont, de Wekerle Sándor akkor is rácáfolt erre, amikor Wekerle-telepet és egyéb nagyon jól sikerült munkástelepeket létesített, ahol ma virágos kertecskékben boldog családokat iát az ember, akiknek legalább a fészkéről gondoskodott a pénzüffvminister urnák egy nagy magyar előde. (Batitz Gyula: Bárczy is rácáfolt erre.) T. Nemzetgyűlés! Ne feledjük, hogy Budapesten legalább 5000 kislakásra lenne szükség és legalább 1000 középlakásra. Miért! Hiszen a szerencsétlen szanálási törvény a lakáskérdést is felöleli. A jövő év végéig előáll egy képtelen jogi és szociális helyzet. A lakások felszabadulnak. A kormány eddig azzal vigasztalt minket, hogy hiszen lesz itt lakás 1926 végéig, mert az emberek nem fogják fizetni tudni a magas béreket; a kormányzati program tehát a magyar társadalom tönkremenése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Más országban mindenütt azon igyekeznek, hogy az emberek minél jobb lakást kapjanak, hogy kis lakásból nagyobb lakásba menjenek, hogy a pincéből, sötétből, odúból a napra menjenek; ez a nagy szociális probléma megoldása sehol sincs a társadalom tönkremenésére bazirozva, csak nálunk, ott, ahol a tuberkulózis és egyéb népbetegségek két kaszával dolgoznak minden esztendőben. (Helyeslés balfelől.) T. Nemzetgyűlés! A lakáskérdést nem lehet ugy megoldani, hogy a kormány a társadalom tönkremenésére spekulál. A lakáshiányt csak lakásépítéssel lehet megoldani, téglával és malterrel. (Helyes-lés balfelől.) Itt nem lehet kertelni; ki kell nyitni a magas pé nzügy ministerium dohos szobáinak ablakait, körül kell nézni, hogy mi van Budapesten és a vidéki városokban is és ezt a problémát kell a beruházási program központjává tenni! (Taps a baloldalon.) Ez már csak azért is fontos, mert hiszen tudjuk, hogy minden ipari fellendülésnek, mindenütt a világon az építkezés megkezdése volt a kezdőpontja, megindítója, mert ebbe az összes többi iparok bele vannak kapcsolódva. (Ugy van! a baloldalon és a közéven.) Itt egy nagyerejü építkezésnek kell megindulnia, nem pedig 800—1000 lakásoeskával pepecselni, amiről suttognak. Ez nem ér semmit, minister ur. ez nagyon kevés, ez csak egy csepp a Szahara pusztaságában. Itt sok ezer lakást kell épiteni, sok ezer lakást a munkásság részére és legalább is 1000 lakást a középosztály részére. Mert, hogy képzelik a minister urak, hogy a fogorvosok, mérnökök, ügyvédek, akik úgyis a végső küzdelmet folytatják exisztenciálukért, s akiket 1926 végén kitesznek az Erzsébet térre, vagy a Múzeumkertbe, majd szaladgálnak lakásért és azután ki fognak majd utalni egy belvárosi fogorvosnak Kispesten szükséglakást! Odamenjenek a páciensei utána! 1 Hogy képzeli ezt a t. kormány, most, egy évvel a lakásfelszabaditás előtt! Hogy fog lebonyolódni, hogy fog megoldódni ez a kérdés. (Zaj balfelől.) Mi lesz itt egy év múlva!' Micsoda közgazdasági, szociális felfordulás, családi nyomor lesz itt! (Ugy van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon kiváncsi vagyok, hogyan oldja meg a kormány ezt a problémát! 1 Szerettem volna még pár szót szólani a hitelpolitikáról is. Szerettem volna az uj jegyintézet régi tiszteletreméltó vezetőségéhez ismét a parlamentből egy pár kérdést intézni, de sietnem kell, időm letelt. Amint mondottam, kicsire szabták a jegyintézet alaptőkéjét, azonban még ez a kis erő sincs kihasználva ugy, amint az osztrákok a maguk bankját kihasználják, mert ott 30 millió aranykorona alaptőke mellett 7 és % billió bankó van forgalomban, nálunk pedig, ugyanolyan alaptőke mellett, csak 4.4 billió. Hogy ebből mennyi van adóban tezaurálva ós visszatartva, azt nem lehet tudni, de mindenesetre ez is érdekes lenne. Tény az, hogy ma a hitel teljesen elfogyott ebben az országban és ezért dermedt meg az egész közgazdasági élet. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De feltűnő jelenség az is, hogy amikor egész közgazdasági életünk a végső krízissel küszködik, jegyintézetünk a tavaly novemberi leszámitolási összeget, amely 2 billió volt, ma, a legkritikusabb időben, lecsökkentette 1.4 billióra, tehát 600 milliárd már kibocsátott hitelt vont vissza, és igy meghúzta a kötelet az amúgy is fuldokló magyar közgazdasági élet nyakán. Ezért veszítette el 60.000 munkás a kenyerét. (Rothenstein Mór: A lakását!) Nem lehet, sem a jegyintézetnek, sem a pénzügyministerinmnak csak tisztán rideg pénzügyi, fiskális szempontokat követni. Ha ez a két intézmény be akarja tölteni hivatását, akkor fenn kell tartania az állandó kontaktust a. szociális és közgazdasági élettel. (Helyeslés balfelől.) Mi a hivatása a jegyintézetnek Gib cl pénzügyministeriumnak? Elsősorban az, hogy a dolgozó, produkáló osztályokat alimentálja, azokkal legyen meg az együttműködése, mert a nemzetet ezek tartják fenn. (Ugy van! Ugy van! — Batitz Gyula: Azokat kell foglalkoztatni! — Szabó Imre; Itt Magyarországon csak egy adóhivatal lesz belőlük!) A rendelkezésemre álló rövid időben nem tudok a részletekkel foglalkozni, de majd az indemnitási vitában -ezt pótolni fogom. (Szilágyi Lajos: Kár. hogy csak 11 egységespárti képviselő hallgatja meg! Nem érdekli az urakat! Nem érdeklődnek a nemzet pusztulása iránt, de ha majd szavazni kell, benn lesznek! -• Zaj.) Az a rettenetes állapot, amely ma Magyarországon van. kell hogy a lelkeket minden pártérdek fölé emelje. Ne vegyék a t. túloldalon az én felszólalásomat ugy, hogy az talán ellenzéki piszkálódás akar lenni, hogy kellemetlenkedni akarok a kormánynak. Amikor mi kellemetlenkedni akarunk, tudunk kellemetlenkedni. (Felkiáltások a jobboldalon: Tudjuk! — Batitz Gyula: Megvolna az ok rá!) De ezekben a kérdésekben a kétségbeesés szólaltatott fel ma engem. Egy teljesen elhibázott pénzügyi és külpolitika következtében oda kényszerült a magyar nemzet és a magyar kormány, hogy idegen államok képviselőivel szemben feladja csekély függetlenségének utolsó foszlányait is. Minden dolgunkba idegen népek képviselőinek adtunk jogot beavatkozni, mintha ez az ezeresztendős magyar nemzet, öregségére, gyámság alá került volna. Mi ellenzék, a végsőkig küzdöttünk e szerencsétlen gondolat ellen. Mi azt mondottuk, hogy ez a politika annak a rabnak lelkiállapotából fakad, aki már megszokta a rabságot, aki már nem is tudna g szabadban élni, A
