Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

26Ö A mmzetgyùlês 417. ülése 192B. évi malus hó 27-én, szerdán. a választói névjegyzék összeállításának a legjobb formája, mért ezt mindenki ellenőrizheti, itt nem lehet csalni, nem lehet jogosultakat kihagyni és nem lehet jogosulatlanokat bevenni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet a nálunk szokásban levő módszert íentartani akkor, amikor olyan állapotok vannak különösen Budapesten, amilyenek a legutóbbi székesfővárosi névjegyzék előállítása körül előfordultak. Volt szerencsém most a fővárosi választások alkalmával egy választójogi bizottságban működni, és igazán mondhatom, azóta van némi fogalmam arról, hogy Magyarországon hogyan állítják össze a névjegyzéket. Amilyen felületes munkát láttam a választói névjegyzékek összeállításánál, azt el sem tudtam képzelni. Ha a legutolsó falusi bakternak odaadnák, az is különben állítaná össze. A neveknek legalább 60%-a el volt irva. Ha pedig a mv rem volt elirva ; el volt irva a foglalkozás. Cipész helyett építész szerepelt stb. ugy, hogy nem lehetett kikézbesiteni sok-sokezer ember szavazólapját, mert a címjegyzék nem volt jó. A székesfővárosi törvényhatósági választásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával történt felszólalása kapcsán Petrovácz Gyula t. képviselő ur utalt arra, hogy nem lehetett bennhagyni a választói névjegyzékben mindazokat, akiket annakidején bevettek, mert azok hamis bevallás alapján vétettek be. Ahogy ő mondja, meggyőződött erről, annyival inkább, mert sokszor oly helyre kellett kiküldenie a felvételről szóló értesítést, ahol csak üres telkek voltak. Ezek után megállapítom, hogy nem azok vallottak be hamis adatokat, akik ezt kiállították, mint ahogy nem is vallhatták be, mert az összeiró-bizottság egy-egy tagja, avagy egy tisztviselő végezte az összeirást, ő járt a házfelügyelővel lakásról-lakásra, tehát nem vehetett be olyan lakót, aki nem lakolt a házban. E téren tehát semmiféle visszaélés nem történt, ellenben megtörtént, hogy amikor az illetőt beirták a névjegyzékbe, elírták a cimít, igy helytelen cimre értesítették, nem találta meg a postás s igy nem kapta meg azt az értesítést, amelyet a választói-bizottság küldött a számára. Ennek kapcsán legyen szabad rámutatnom még arra is, hogy a szavazatszedő-bizottságok munkájával sem vagyok megelégedve. E téren is kellene valami újítást behozni, hogy itt se fordulhasson elő semmiféle visszaélés. Tudvalevő dolog, hogy a régi törvény szerint is és eszerint a törvényjavaslat szerint is a választási bizottság elnöke jelöli ki a szavazatszedő küldöttség elnökeit és jegyzőit. Ha már az elnök és jegyző ki van jelölve, az elnök akármit csinál is, a bizottságnak nincs módjában őt elmozdítani, még ha visszaéléseket is akar elkövetni, nincs reá semmiféle ingerenciája és kénytelen azzal az elnökkel lefolytatni a választást, aki nem felel meg a követelményeknek. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy milyen esetek fordulnak elő. Megtörtént a XIX. választókerület egyik körzetében, -— megtörtént egy másik körzetében is, neveket nem akarok említeni — hogy a szavazatszedő küldöttség elnökénél — nem tudom szándékosan-e vagy sem, de miután négyszer megfordultam ott egy nap alatt, az az impresszióm, hogy szándékosan csinálta •— délután öt óráig 280 ember szavazott le, holott százával álltak sorba az emberek. Az én megállapításom szerint ez az elnök ur amerikázott. Szándékosan csinálta zt, mert. egy munkásnegyedben volt és nyilván arra törekedett, hogy minél kevesebb munkás szavazhasson. Nagy szerencsétlenség nem történt, de épen erre való tekintettel azt kívánnám, hogy a törvényjavaslatba bevétetnék valamilyen szakasz, amellyel ezeknek a visszaéléseknek elejét lehetne venni, hogy meggátoltassák az, hogy egy szavazókörzetben a választók fele vagy 70%-a ne tudjon leszavazni azért, mert az elnök szándékosan huzza a szavazásokat és lehetetlenné teszi, hogy minden választópolgár leszavazzon. Mint mondottam, ennek elejét kellene venni és be kellene venni a törvényjavaslatba egy szakaszt, hogy a jövőben ilyen visszaélés elő ne fordulhasson. A törvényjavaslatban uj állást is kreáltak, amely az eddigi választásoknál nem volt. Eddig csak választási elnök volt. Minden választókerületnek volt választási elnöke, akit rendszerint a bíróság tagjai közül neveztek ki, ezentúl pedig nemcsak választási biztos, hanem helyettes választási biztos is lesz, sőt ha a választókerületben 10.000-nél több választó van, akkor egynél több választási biztost is ki lehet nevezni. Nincs azonban körülírva, hogy mi a választási biztosnak és a választási elnöknek teendője. Hibáztatnom kell azt is, hogy a választási bizottságnak nincs semmiféle ingerenciája a szavazatok összeszámlálására. A törvényjavaslat szerint csak az a joga van, hogy amikor az elnök és a biztos megállapítják a szavazatokat, jelen lehetnek a választási bizottsági tagok is és jelen lehetnek a bizalmiférfiak is, de abba nincs beleszólásuk, hogy melyik szavazatot fogadják el érvényesnek, melyiket nem, mert kizárólag a választási biztos dönt abban, hogy kinek a szavazatát fogadják el és kiét utasítják vissza. Az egyik szakasz azt mondja, hogy a választási elnök és a választási biztos közösen állapítják meg az eredményt, hogy ki kapta meg véglegesen a mandátumot. Előfordulhat azonban az az eset is, hogy a választási elnök és választási biztos között nézeteltérés fog felmerülni. Ki dönti el akkor az eredményt, ha ők ketten nem lesznek egy véleményen? Ki dönti el, hogy kit választottak meg képviselőnek, vagy ki dönti el azokat a kérdéseket, amelyekben a választási biztosnak, vagy a választási elnöknek kell dönteni ? Mindezek nincsenek szabályozva a törvényjavaslatban. A 100. § 4. pontja körülírja azokat az eseteket, amelyekben a mandátumot meg lehet támadni és intézkedik arravonatkozólag, mikor lehet a mandátumot megsemmisíteni, esetleg az ellenpárt jelöltjére átruházni. E szakasz szerint abban az esetben, ha hatóságok, hatósági személyek jogellenes magatartást tanúsítanak valamely jelölt érdekében, a mandátumot meg lehet semmisíteni és a vele szemben álló jelöltre átruházni. Ebből a rendelkezésből a magam-részéről csak azt fogadom el, hogy a mandátumot meg lehet semmisíteni, de a mandátumok átruházását igazságtalan dolognak tartom, mert nem lehet tudni, vájjon a másik jelöltet megválasztották volna-e képviselőnek. Ha a speciális magyar viszonyokat figyelembe vesszük, amire képviselőtársaim folyton hivatkoznak, ide még egy szakaszt kellene felvenni. Pótlólag bele kellene venni azt is, hogyha nem hatósági tisztviselők vagy emberek csinálnak zavart, hanem felelőtlen emberek, akkor is meg lehet semmisíteni a mandátumot. A speciális magyar viszonyokra való tekintettel kell intézkedni e tekintetben, mert előfordult a múltban — és, sajnos, kilátás van arra, hogy a jövőben is megtörténik, — hogy a választási harcba bizonyos felelőtlen elemek ártják bele magukat és olyan dolgokat követnek el, amelyekért a hatósági közegeknek megtorlás járna, ezek pedig mindenféle megtorlás nélkül cselekedhetnek. Az általános vita kapcsán rá kell térnem az eskütétel kérdésére is, amit a legnagyobb mértékben kifogásolandónak tartok. Az eskü tisztán azt a célt szolgálja, amint az előbb mondottam,