Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 257 többi felsorakoztatott államokat is, ahol nem az a helyzet, mint a képviselő úr szerint Bulgáriában. Hollandiában, Norvégiában és Svédországban pedig 23 év, Spanyolország és Dánia kivételével egyedül nálunk a 2Íés a 30 év a korhatár. Amikor ehhez a korhatárhoz nálunk még különböző feltételek, sok esetben leküzdhetetlen akadályok csatlakoznak, akkor joggal lehet azt mondani, hogy ez a választójogi törvényjavaslat megszégyenítő a magyar nemzetre, lebecsülése a magyar nemzetnek, lebecsülése annak a nagy áldozatnak, amelyet annakidején a magyar nemzet fiai hoztak. Az igen tisztelt kormánynak és a mögötte álló pártnak én csak azt mondhatom, tessék folytatni ezt a jogfosztást, tessék továbbra is gyártani ezeket a reakciós törvényjavaslatokat ; csak tessék törvényerőre segiteni mindezeket. Nem jósként akarok én itt nyilatkozni, de meg fogják látni, hogy ez hova fog vezetni. Későn fognak majd feleszmélni, későn fogják majd belátni, hogy tulajdonképen mit kell csinálni, akkor, amidőn már segiteni nem lehet. Minthogy ez a törvényjavaslat egyáltalánab nem demokratikus, minthogy ez a törvényjavaslat széles néprétegeket rekeszt, ki. minthogy ez a törvényjavaslat a lehető legreakciósabb, azt még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Magyarország dolgozó osztályát több évtizeden keresztül két lényeges kérdés foglalkoztatta, s ez a két kérdés foglalkoztatta a nemzetgyűlést is. Az egyik a földreformkérdés, másik a választójog kérdése. A földbirtokreform kérdésével foglalkozott már az 1848-iki országgyűlés is, a későbbi országgyűlések is több izben foglalkoztak vele, de ezt a kérdést nem tudták nyugvópontra juttatni és Magyarország dolgozó földmunkássága nem tudott munkához, megélhetéshez jutni. Ezért volt az, hogj 7 már békeidőben is évenkint 70—#0 ezer munkaképes magyar ember volt kénytelen kivándorolni Amerikába. (Halász Móric : Épugy, mint Olaszországban !) A nemzetgyűlés is foglalkozott ezzel a kérdéssel és kereste a megoldásokat, de az igazi megoldást sohasem találta meg, s a legutóbbi földbirtokreformjavaslattal szintén nem tudta ezt a kérdést dűlőre juttatni. Ugyanez a helyzet az általános választójog kérdésében is. Ezzel a kérdéssel is foglalkoztak a régi országgyűlések, már az 1848-iki országgyűlés is és mondhatnám, a helyzet a háborúig fokozatosan rosszabbodott. Politikai jogok tekintetében roszszabb volt a helyzet, mint 1848-ban, mégsem tudta ezt a kérdést a magyar parlament, a magyar nemzetgyűlés megoldani, és nagyon téved a kormány, ha azt hiszi, hogy ezzel a mostani törvényjavaslattal ezt a kérdést egyszersmindenkorra megoldottnak véleményezheti. (Esztergályos János : Maga sem hiszi !) Amikor gróf Tisza István akkori ministerelnök ur törvényjavaslatával a Ház elé jött, akkor már megállapítottuk, hogy ennek a törvénynek alapján nem lesz Magyarországon választás és ha választás lesz is, ebbe a törvénybe Magyarország dolgozó munkásosztálya nem fog belenyugodni s nem fog azzal megelégedni, hanem továbbra is követelni fogja az általános, egyenlő és titkos választójogot. Ha a kormány azt hiszi, hogy ezzel a törvényjavaslattal ezt a kérdést le tudja venni a napirendről, akkor nagyon téved ; én pedig azt hiszem, hogy a kormánynak ezt a két problémát végre-valahára már meg kellene oldania. Magyarország felépítéséről mindaddig nem lehet komolyan beszélni, ami g itt a dolgozó milliók megélhetéshez és jogokhoz nem jutnak. Elégedetlen emberekkel nem lehet az ország felépítéséről komolyan beszélni, a kormánynak tehát az ország szempontjából kötelessége arra törekednie, hogy Magyarország lakosai meg legyenek elégedve, meg tudjanak élni s hogy Magyarországnak ne legyen kétféle polgára ; az egyik, akin minden teher nyugszik, a másik pedig. aki minden jognak birtokában van. Ezt a kérdési a kormánynak az ország szempontjából kötelessége megoldani és kötelessége arra törekedni, hogy Magyarországon csak egyféle polgár legyen, akinek jogai vannak, de akinek kötelességei is legyenek. A ministerelnök ur foglalkozott a bizottságban a választójog kérdésével s ennek kapcsán több dologra mutatott rá, melyeket ő abból a szempontból akart felhozni, hogy igazolja, hogy az általános, titkos választójogra Magyarországon nincs szükség. A ministerelnök ur egészen nyíltan és őszintén megmondta, hogy a választójog kérdése nem jogászi kérdés, hanem politikai kérdés, mondhatnám, hatalmi kérdés, - mert ő is ezt akarta kifejezni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Világosan ugy is fejezte ki, hogy hatalmi kérdés. A ministerelnök urnák tehát, aki minket mindig azzal vádol, hogy mi osztálypolitikát csinálunk, magától kellene rájönnie arra, hogy nem mi csinálunk osztálypolitikát, hanem ő, amikor Magyarország lakosságát két részre osztja, az egyiket beveszi az alkotmány sáncaiba, a másikat pedig kirekeszti az alkotmány sáncaiból. Ó csinálja tudatosan azt az osztálypolitikát, amelyet erőszakkal ránk akar oktrojálni. Azt mondja továbbá a ministerelnök ur, hogy azokban az országokban, ahol az általános választójogot behozták, a marxi alapon álló szervezett munkások és a keresztény soviniszta munkások a konzervatív falusi tömegek jutottak előtérbe. Ha ez igy van, akkor a ministerelnök urnák abszolúte nem kell félnie az általános, titkos választójogtól, mert ha — amint ő mondja — a keresztény nacionalista tömegek jutottak előtérbe, neki ettől nem kell félnie a saját szempontjából sem, s ha a konzervatív falusi tömegek jutottak előtérbe, akkor megvan neki az a többsége, amelyre fel akarja építeni az országot. Neki tehát az általános választójogtól nem kell félnie, ebben ő semmiféle veszedelmet nem láthat. Azt mondja továbbá a ministerelnök ur, hogy ha az általános választójogot megadnók, akkor a szélsőségek kerülnének uralomra, ez pedig szerinte az országra nézve súlyos csapás lenne. Én nem irom alá, hogy ez igy volna, ettől nem kell tartani, mert igaz az, hogy sajnos, vannak ebben az országban tanulatlan, mondhatnám, tudatlan emberek, akik nem tudják önmaguktól eldönteni azt, hogy mikor cselekszenek jól az ország szempontjából, sőt még azt sem, hogy a saját szempontjukból mikor cselekszenek jól. De hogy ilyen emberek vannak, ennek nem más, mint maga a kormány az oka. (B. Podinaniczky Endre : Ennek is a kormány az oka ? Mindennek !) A kormánynak tessék iskolákat felállítani, amennyi csak szükséges és tessék ezt a népet tanítani, oktatni ; meg vagyok győződve róla, hogy ha megfelelő iskolákhoz juthatnak a szegény emberek is, ha megfelelő iskolákat végezhetnek, akkor nem lesz oly nagy differencia felfogás, ész tekintetében, mint ma van egy tót napszámos és esetleg egy államtitkár vagy minister között. A kormánynak tehát az ország szempontjából is kötelessége azzal foglalkozni, hogy jó iskolák leg3 r enek, hogy az emberek önmagukban is el tudják dönteni, mikor cselekszenek jól a saját szempontjukból és mikor cselekszenek helytelenül. Amikor azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy a választójogot nem a tömegek kérték, nem a tömegek követelték, hanem felülről dobták be
