Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

250 A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. titkosságot vagy a nyilt szavazást, kötelességük volna összeállani és azt a mentőkötelet, amelyet a ministerelnök ur odadobott, megragadni, megmenteni a maguk népszerűségét és a közvélemény előtt megmutatni azt, hogy ők tényleg liberális, haladó emberek és a titkosság mellett akarnak állást foglalni. Én még mindig remélem, hogy a tizenkettedik órában a kormány s az egységespártnak az a része, amely nem érzi magát a reakció táborához tartozónak, meg fogja gondolni a dolgot, jóllehet ki van zárva annak a lehetősége, hogy ebből a javaslatból olyan törvény legyen, amely megfelel a nyugateurópai államok választójogi törvényeinek, hacsak annak legsúlyosabb részeit, azokat, amelyek, ha ebből törvény lesz, egynesen lehetetlenné teszik számunkra, hogy a jövőben a politikai életben részt vegyünk, enyhíteni nem fogják. Mert ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, a passzivitás, amelyben voltunk, a jövőben állandósulhat is, mert nemcsak a szociáldemokrata párt, hanem a progresszív haladó polgárság részére is teljesen céltalan és meddő dolog lesz a politizálás. Ez a javaslat törvényesiti majd a diktatúrát, azt állandóvá teszi és követi Mussolini rendszerét azzal a különbséggel, hogy Mussolini nyiltan csinálja a diktatúrát, nem csinál belőle titkot, ellenben a ministerelnök ur, aki most Genfbe utazik, Genfben, Londonban, Parisban és mindenütt, ahol megfordul, a demokrácia igéit hirdeti igen szép, költői, lirai módon, idehaza azonban a legsötétebb reakciót szolgálja. Szó volt már itt arról, hogy az egységespártnak az a része, amely magát kisgazdapártnak nevezi, azaz, amely mint kisgazdapárt fuzionált az egységespárttal és oda bevonult, ahogy Várnai képviselőtársam is megállapitotta . . . (Zaj jobbfelől. — Reisinger Ferenc : Tessék csak várni ! Dicsérni fogja a kisgazdákat ! — Muszti István : Nem kérünk belőle !) Hogy ön mit kér, vagy mit nem, az reámnézve irreveláns. Én képviselői kötelességemet teljesitem és nézeteimet nyiltan megmondom. (Muszti István : Hasonlóképen mi is, legyen meggyőződve róla !) Épen ezért minden politikusnak és képviselőnek el kell tűrnie a kritikát, és ha azt igazságtalannak tartja, felszólalhat ellene. (Muszti István : Legyen nyugodt, meglesz I) Abból a programúiból, amelyet a kisgazdapárt felállított, amely nagyatádi Szabó Istvánnak programmja volt, — s amelyet olvashatunk a félhivatalos utón létrejött parlamenti Almanachban, amely ennek a nemzetgyűlési ciklusnak összeülése alkalmával látott napvilágot, — azt olvastam ki, hogy a kisgazdapárt sarkalatos programmpontja az általános, egyenlő és titkos választójog volt ; ezt t. képviselőtársam sem tagadhatja le. (Muszti István : Régen volt ez programmja Nagyatádinak, mikor ellenzéki volt !) Épen erre akarok rátérni. Ha valaki azt mondja, hogy én a forradalmak és a bolsevizmus előtt az általános, egyenlő és titkos választójog hive voltam, de a forradalmak és a bolsevizmus tanulságai alapján most már nem vagyok annak hive, ezt sem akceptálom ugyan, — inert mint előbb kifejtettem, épen azéri volt bolsevizmus, mert nem volt általános, titkos választójog — de ebben volna valami ráció. De amikor valaki az. 1922. év végén akár mint egyén, akár mint valamely párt tagja az általános választójog hive volt, tehát a bolsevizmus bukása után volt annak híve, miért nem hive 1925-ben? Ezt semmiféle rabulisztikával megmagyarázni nem lehet, pusztán csak azzal, hogy a kisgazdapárt tagjai összebarátkozván az egységespárti grófokkal és mágnásokkal, igen jól érzik magukat az egységespárti klubban, nagyon-konveniál nekik az uj társaság, ezeket a gyönyöröket továbbra is élvezni akarják és nem törődnek azzal, hogy mit mond erre a falu egyszerű népe. Én ugy láttam, hogy megboldogult nagyatádi Szabó István utolsó nemzetgyűlési felszólalása alkalmával már lehetett érezni, hogy kitört belőle a keserűség a sok csalódás után, lehetett érezni, hogy lelkileg megint visszakívánkozik abba a korszakba és politikai életének abba az idejébe, amikor még bátran a kisgazdatársadalqrn jogait hirdette itt, a törvényhozás termében. Ő már kezdett visszatérni a helyes útra. Azok, akik az ő politikai végrendeletét végre akarják hajtani, nagyon helytelenül cselekesznek és vétenek az ő szelleme és régi programmja ellen, mikor egy reakcóis kormányt támogatnak abban, hogy a falu népe elárultassék, jogaitól megfosztassék. Megmondottam már beszédemben, hogy az ipari munkásság a nyilt szavazás rendszere mellett is bátran megáll elvei és meggyőződése mellett. (Egy hang jobbfelől : Akkor rendben van !) A nyilt szavazás elsősorban és legfőképen a falu rabszolgaságban tartott népét sújtja s a kisgazdapártnak épen az volt a történelmi hivatása és feladata, hogy a falu népét felszabadítsa. Hiszen ezért jött ide be. Ennek a felfogásnak volt első képviselője nagyatádi Szabó István s őt árulták el az urak. (Muszti István közbeszól.) Nem tudom, hogy a t. képviselő ur kíván-e felszólalni, de ha felszólal, nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy mivel fogja megindokolni azt, hogy a kisgazdapárt cserbenhagyta a titkosságot és a nyilt szavazási rendszer mellé állott. Ha szemléljük a viszonyokat, a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyokat a háborút vesztett országokban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon, akkor, akármit mondhatnak is t. uraim, önöknek is szemükbe kell ötlenie annak, hogy mégis csak szép dolog a demokrácia, mégis csak szép az, amikor például egy államfőt választanak s az országnak minden 20 éves polgára és munkása megmondhatja az ő véleményét titkosan arra nézve, hogy kit akar államfőnek ; és szép dolog az, amikor ugyanez történik a képviselőválasztásokon, s az e képviselők által alkotott törvényekben mindenkinek meg kell nyugodni, azok ellen senkinek nem lehet kifogása, mert tényleg a nép maga alkotta meg. Sajnos, Magyarország az 1867-iki kiegyezés óta mind jobban és jobban eltávolodott az európai nívótól. Igaz, hogy voltak itt nagy és derék politikusok, itt volt Deák Ferenc, báró Eötvös József, voltak itt még mások is, itt volt Baross Gábor és a többiek, akik elég nagyot alkottak, akikben volt európai érzék is. De az ő politikai mentalitásuk nyoma mindinkább elhalványult s a reakció folytán erősbödött még a háború előtt ; mert maga a szabadelvüpárt a szabadelvüséget szivében hordta ugyan, de politikájában mégis reakciót csinált, ha nem is pogromokkal, gummibotokkal és numerus claususokkal. Én ugyanis el tudok képzelni olyan reakciót, amely nem csinál antiszemitizmust és mégis reakciós gazdasági, kulturális és politikai téren is. Ez már megnyilvánult akkor is és most kulminál. Ha a reakciónak már egy ilyen kisebb, kevésbé agresszív formája is ilyen rettenetes helyzetbe hozta az országot, akkor a reakciónak az az egészen vad és lehetetlen formája, amely ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut, csak még jobban tönkre fogja tenni ezt az országot ; csonka Magyarország még csonkább lesz, el fog pusztulni olyképen, hogy maga a feltámadás is lehetetlenné fog válni, mert ha Európa,a győztes államok látnák is, hogy Magyarország tanult a múltból, nem lehet egy magyar embernek sem megtiltani azt, hogy a történelmi Magyarország visszaállításának elérését nem kívánja és pedig oly módon, amely kizárólagosan vezet célhoz, hogy haladjunk kulturális,