Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
246 A nemzetgyűlés 417. ülése 1MB. ami menthető volt. De engedelmet kérek, ha valaki járásbiró, táblabiró lehet, annak ellenére, hogy a forradalmi törvényszéknek tagja volt és itélkezhetik élet és halál felett, vagyoni kérdésekben, polgári perekben, büntető ügyekben, miért ne lehessen képviselő? Hol van itt á logika? Szeretnék jutalomdíjat kitűzni annak, aki meg tudná nekem magyarázni, hogy ilyen ember miért lehet magas birói funkcionárius és miért nem lehet nemzetgyűlési képviselő. Nagyon kérném majd erre a magyarázatot az igen t. belügyminister úrtól, mert erre igazán kíváncsi vagyok. Tovább böngészve ebben a javaslatban, fennakadtam a szavazási eljárás körüli dolgokon, mert azt látom, hogy a 69. § szerint titkos szavazás esetén azoknál a szavazatszedő küldöttségeknél, amelyeknél a választók száma a hatszázat meghaladja, a szavazást a választás napján este 8 órakor megszakítják és következő nap reggel 8 órakor folytatják. Sokat megfordultam a külföldön és körülbelül ismerem a választási eljárásokat különösen Ausztriában és Németországban, ahol amint magam láttam, a választás egy napnál tovább nem tart, akármennyi is a szavazó. A legutóbbi elnökválasztás alkalmával is Németországban 30 millió emher szavazott le egy nap alatt és az első nap este 8 óra után ki is hirdették az eredményt. Nem tudom tehát megérteni, miért kell azokon a helyeken, ahol hatszáznál több szavazó van, a szavazást másnapra átvinni. Ez csak hiábavaló módon szaporítja az államnak és a városnak, de a pártoknak költségeit is, mert hiszen a választási adminisztráció a legtisztább választás mellett is pénzbe kerül. A nyomtatványok pénzbe kerülnek, azonkivül az embereket elvonják polgári foglalkozásuktól, tehát semmi szükség nincs erre a halasztásra. Sejtem azonban, mirevaló ez a szakasz. Ez a szakasz a zavarosban való halászás lehetőségét akarja előmozdítani. Éjszaka is történhetik valami, az urnákat lehet ide-oda cipelni, lepecsételni (Propper Sándor : El lehet lopni !), el lehet lopni a szavazatokat. Hiába csóválja a fejét az igen t. igazságügyminister ur, én más magyarázatot nem tudok erre adni, mert technikai okok egyáltalán nem forognak fenn. (Peyer Károly : A mostani fővárosi választásnál is akartak, de nem lehetett !) Peyer Károly képviselőtársam hivatkozik a fővárosi választásra. Tényleg ez a választás tisztességesen, becsületesen folyt le technikai tekintetben, mert mi nem vagyunk olyan balekek, naivak, hogy megvárjuk a gazságokat, mi prevent ivákat alkalmazunk ; az urnák őrzéséről gondoskodtunk, az összes szavazatszedő küldöttségeknél ott voltak bizalmi férfiaink és vigyáztunk. Minthogy látták, hogy minket nem lehet sem becsapni, sem megcsalni, nem is történt semmi. De nagyon szomorú, hogy a pártok ellenőrzése szükséges. Magában a törvényben kellene gondoskodni a technikai lebonyolításnak olyan módjáról, hogy semmiféle visszaélés ne történhessék, ez pedig csak akkor lehetséges, ha olyan rendszert alkalmazunk, ami Bécsben, Ausztriában és Németországban van. Itt a szavazatszedő küldöttségekkel párhuzamosan működik a szavazatokat összeszámláló küldöttség. Mihelyt egy urna megtelik, átadják a szomszéd küldöttségnek, amely kiüríti azt, és a leadott szavazatokat rögtön megolvassa, úgyhogy amikor a szavazásnak vége van, már csak az utolsó urnában lévő szavazatok összeolvasása van hátra. A szavazás befejezése után húsz perccel már kihirdetik az eredményt, a pártok bizalmi férfiai aláírják, ezzel minden rendben van, senki nincs becsapva és mindenki azzal a tudattal mehet el, hogy becsületes választásnak, becsületes eredményét hirdették ki. Nem nagyon fontos dolog, amivel most előhozakodom, de mindenesetre szükségesnek tartom megemlíteni azért, mert ez is rávilágít szinte refévi május hó 27-én, szerdán. lektorszerüen arra a szellemre, amely a törvényjavaslaton végigvonul. Peidl Gyula t. képviselőtársam tegnap említést tett az olasz rendszerről, amely rendszernek alkalmazását Szeged város második kerületi választópolgárságára fogták rá, amely kerületet Peidl Gyula képviselőtársam képvisel itt a nemzetgyűlésen. Most azután alkalmazzák azt a rendelkezést, hogy a szavazólapokkal űzhető esetleges visszaélések elkerülése végett a szavazatszedő küldöttség elnöke kézjeggyel és valami más betűvel látja el a borítékokat és a szavazólapokat. Ez szintén egyedül áll az egész világon. Arról még nem volt itt szó, hogy mi tulajdonképen az olasz rendszer és hogyan jöttek rá arra, hogy a szegedi választókat azzal gyanusitsák és különösen a szociáldemokratákat, hogy ezt a rendszert alkalmazták, hiszen a választási bizottság, amely Szeged mandátumát felülbirálta, és annak elnöke, Nemes Bertalan képviselőtársam, aki itt ül, megállapította, hogy ez egyszerűen ráfogás, semmi bizonyíték sincs arra, hogy ez megtörtént. De nem is történhetett meg, mert az olasz szavazási rendszernek csak ott van értelme, ahol analfabéták szavaznak, mint pl. Sziciliában vagy Dél-Olaszország széles területein, ahol a választóknak majdnem harmadrésze analfabéta. Ott tényleg megtörtént a visszaélés, hogy tudatlan, irniolvasni nem tudó választóknak előre megjegyzett szavazólapokat adtak és így mentek szavazni. De miután nálunk analfabéta nem szavazhat, mert a négy elemi elvégzéséhez van kötve a szavazás joga, semmi célja nem volna az olasz rendszer alkalmazásának. Mi célja volna ennek, amikor a szavazó látja, hogy a kortes nem tudja őt becsapni, tehát ugy szavaz, ahogy akar. Tisztára mese és kitalálás volt az egész, ami Szegedre vonatkozott. Fájt a legyőzött pártnak Peidl Gyula képviselőtársam győzelme s erre kitalálták ennek a rendszernek alkalmazását. Van azonban tényleg valami tendenciája annak a kívánságnak, és törvényes megállapításnak, hogy a szavazólapokat és a borítékot meg kell jelölni. Az annyit jelent, hogy a szavazatszedőküldöttség elnökének módjában van egyszerűen és minden rizikó nélkül annyi szavazatot érvényteleníteni, amennyit akar. Magam láttam ezt az 1922. évi nemzetgyűlési képviselőválasztásnál. Az egyik skrutináló bizottság munkája közben — ahol mint a szociáldemokrata párt bizalmi embere voltam ellenőrzés céljából, — tömegével fel sem bontotta a borítékokat, mert azok már ab ovo érvénytelen szavazatok voltak. A szavazatszedőküldöttség elnöke ugyanis előirás ellenére, számokkal jelölte meg a borítékokat és nem betűkkel. Fel sem bontották a borítékokat. így mintegy 300 szavazónak szavazatát, — amelyekre nem is voltak kíváncsiak — érvénytelennek nyilvánították ahelyett, hogy a borítékokat felbontva, a szavazatokat érvényeseknek fogadták volna el és az elnököt fegyelmi utón megbüntették volna, amiért igy akarta megfosztani a szavazókat szavazati joguktól. Persze, ha a Grünblatt Ábrahám vagy egy vasesztergályos, szervezett munkás ment szavazni, akiről tudták, hogy hová fog szavazni, már előre érvénytelenítették szavazatát. Ilyen mókákra és csalásokra egy törvénynek alkalmat adni mégsem szabad. Erre a kézjegyre semmi szükség nincs, vagy ha meg akarják akadályozni a visszaéléseket ezzel a módszerrel, akkor tessék az olasz módszert ugy alkalmazni, ahogyan Nápolyban, Palermóban alkalmazzák, hogy perforálógéppel átütik a nyomtatványt. Ilymódon nem történhetik visszaélés és megvan a garancia arra, hogy kivülről nem lehet oda szavazólapot bevinni, itt azonban a zavarosban akarnak halászni. T. Nemzetgyűlés ! Az előbb már beszéltem I az izgatási szakaszról, most szeretnék még néhány