Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. {9 jólesett. ÍSzijj Bálint: Azért kaptuk a neveletlen címet!) Szijj Bálint képviselőtársam azután igy folytatta (olvassa): „Április 1-én azonban — azt hiszem, a mezőgazdasági hitelről szóló törvényj avaslat tárgyalása alkalmával — mondott egy beszédet Griger t. képviselőtársunk, amikor is ezen az oldalon egy páran összesúgtunk". Tisztelettel kijelentem, hogy ez több volt az összesugásnál. Olyan fesztelenül és olyan hangosan beszéltek, hogy érveim súlya mellett hangom terjedelmét is igénybe kellett vennem. Jó hosszú félóráig tartott ez a beszélgetés. (Szijj Bálint: Közel sem volt olyan zaj, mint a mai és nem mi csináltuk! — Lendvai István: Épen a kisgazdák érdekében beszélt! — Szijj Bálint: De nem mi beszéltünk! Ön beszélt mindig"! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Végre kijöttem a sodromból, nem minthogy ha azt kívánnám, hogy szerény felszólalásaimat a Ház osztatlan figyelemmel kisérje, hanem mert én is gyarló^ és főleg ideges ember vagyok, és mert törvényhozói kötelességeimet komolyan veszem. így folytatja azután Szijj Bálint képviselő ur (olvassa): „ . . .mire ő ledobta a ceruzáját és azt a kijelentést tette 1 , hogy neveletlen embereknek nem beszélek". (Meskó Zoltán: Ez el lett már intézve itt a Házban!) A ceruzát valóban ledobtam, ez tény, és sajnos, azt is mondottam, hogy neveletlen emberednek nem beszélek. Azonban olyan csendesen és olyan elfojtott hangon mondottam ezt, hogy legközelebbi szomszédaim sein hallották, az újságíró urak sem hallották s a naplóban sincs nyoma ennek, pedig a naplót nem revideáltam, s az elnök ur sem hallotta, mert akkor kötelessége lett volna engem rendreutasítani. (Szijj Bálint: De beismerte, hogy mondotta! — Huszár Károly: De nem Önökre! — Meskó Zoltán: Ezt már elintézte, a Házban bocsánatot kért!) Mivel azonban éreztem, hogy vétettem a parlamenti illem ellen, beszédem befejezése előtt bocsánatot kértem a t. Háztól, és mivel a^ t. túloldal egyik tagját névszerint is aposztrofáltam a folyosón és igy neve a lapokba is belekerült, másnap tőle Írásban teljes tisztelettel bocsánatot kértem. Ip-az, hogy szőrcsuhába nem bújtam, hamut nem hintettem a fejemre és mezítláb az egységes párt Esterházy-uceai palotája előtt Canossát nem jártam, de mint férfi és becsületet; ember, kötelességemet telj esitettem. (Rassay Károly: És aki ezek után szóvá teszi, az neveletlen ember! — Ugy van! balfelöl. — Szijj Bálint: De mi nem tudtunk róla! — Lendvai István: Maguk sok mindenről nem tudnak!) Miért támadott engem az igen t. képviselő ur? (Szijj Bálint: Mert megbélyegzett bennünket!) Politikai működésemben nevezetesen felszólalásaimban rendesen a zsoltárosnak az a gondolata lebeg szemeim előtt: Iustitia et pax osculatae sünt, — az igazság ölelkezik a békével. Nehéz dolog itt a politikai küzdőtéren ezt az elvet érvényesíteni, de amennyire gyarlóságomtól kitelik, iparkodtam és amikor nem törekedtem ennek az elvnek az érvényesítésére, amikor például Friedrich igen t. képviselőtársamat megtámadtam és fényes parlamenti sikerben volt részem, kijelentem, hogy utána bántott a lelkiismeretem, és bár szegény ember vagyok, sok pénzért nem adtam volna, ha meg nem tettem! volna. (Lendvai István: Talán épen azért, mert szegény ember vagy. nincs malmod Karcagon!) Ez a regard különösen a kisgazdaképviselő urakkal szemben vezetett engem, mert ismerem érzékenységüket. Épen ezért még a politikai objektivitás rovására is tekintetbe vettem ezt a szempontot. Most például, amikor választójogi beszédemre készültem, kitűnő csemegém volt; ilyen dolgokat tudtam volna mondani a kisgazda urakról: Nagyatádi sírján még ki sem züldült a fű, ők már otthagyták az ő programját — és sok-sok más kellemetlen dolgot is mondhattam volna. (Szijj Bálint: Ezt nekem nem mondhatja! — Meskó Zoltán: Szijj Bálintnak nem! De vannak kollégák is!) Miért támadott engem az igen t. képviselő ur, amikor maga bevallotta felszólalásában, hogy (olvassa): „azért vonatkoztattam magamra az ő megjegyzését, mert az összes lapokban megjelent másnap vastag betűkkel, hogy a kisgazdák neveletleneknek lettek minősítve". Kérem, én nem sértettem meg a kisgazdákat, én a Házat sértettem meg, a Házat pedig megkövettem. A kisgazdákat nem említettem, a kisgazdákra külön nem gondoltam és épen ezért teljesen alaptalan volt a képviselő ur támadása. Ha a képviselő urnák baja van a lapokkal, akasszon tengelyt â lapokkal, de ne velem. (Szijj Bálint: Beszéde nyomán írták meg a lapok!) Itt van a napló! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Miért mondotta a képviselő ur azt, hogy én meg akartam bélyegezni a kisgazdákat? Én becsülöm a kisgazdatársadalmat annyira, mint a t. képviselő ur. Én köztük élek. Sőt azt is tudom, hogy ha nem lenne földmivestársadalom, akkor én misézni se tudnék az ő verejtékük és kezük munkájának gyümölcse, a kenyér és bor nélkül. Nincs tehát szükség arra, hogy a képviselő ur erre a tiszteletre engem kioktasson. Mi volt a célja? Hangulatot akart csinálni ellenem a kisgazdatársadalomban? (Zaj és ellentmondások jobbfelőlj Ez nem fog sikerülni a képviselő ürnak. Mert ha van a kisgazdatársadalomnak rétege, amelyre, mint sziklára támaszkodik a kormány, van olyan rétege is, amelyre mi, ellenzékiek is támaszkodhatunk és ez a szikla akkor is szikla lesz, amikor az a másik szikla, mint a jég, elolvad a tavaszi napsugárban. (Szijj Bálint: Nem érdemeltük meg azt a bánásmódot, amelyben bennünket részesített! Az egész országban az összes lapokban ki voltunk téve, mint neveletlen emberek!) A babérkoszorút is emlegette a t. képviselő ur. Nem tudom, hogy volt-e egyáltalában a homlokomon. Szívesen viselem a babérkoszorút, ha azt a nép. vagy a nép barátai helyezik a fejemre, mint mindenkinek, ugy nekem is jól esik a nép hálája, de el vagyok készülve a töviskoszorura is, ha azt a nép ellenségei teszik a fejemre. (Tetszés half elől.) Elnök: Lendvai István képviselő ur a házszabályok 205. $-ának a) pontja alapján kért szót. Á szó a képviselő urat megilleti. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Sohasem szólaltam fel szívesen személyes kérdésben ebben a nemzetgyűlésben, a nemzet színe előtt. Kezdettől fogva mindig rosszul esett nekem, ha a képviselőknek itt egymás idejét és az ország pénzét személyes kérdések miatt kellett pocsékolniuk. Amikor azonban valaki támadtatik, amikor valakit személyében sértenek, akkor természetes joga, sőt egyúttal kötelessége is, hogy épen a sértés színhelyén a maga igazának, a maga becsületének megvédésére szót emeljen. Kétszeresen rosszul esik nekem t. Nemzetgyűlés, hogy már másodszor kényszerittettem arra. hogy Csontos Imre igen t. képviselőtársammal és volt ébredő bajtársammal szemben
