Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

226 A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. a tömeget szellemi fölényüknél fogva, mellénk állanak. Nem kell külön programmot adnom önnek '— mondja ez a levél — mert ha ismeretlen is a pártom, méltóztatik tudni, hogy mi a programmja Friedrichnek és a mellénk állt képviselői csoportnak. Dinich Viktor képviselő testvéröcsém ugyanezt a célt szolgálja és meg vagyok győződve, hogy bennem sem fognak csalatkozni.« Azután, amikor félünk a jogkiterjesztéstől és félünk bizonyos elemektől, akkor ez a levél, annak a képviselő urnák levele, akik önökkel szemben már akkor ugy érezte, hogy a nivót, a fölényt, a tehetséget képviseli, azt mondja : »Az ottani iparosokat, munkásokat, kereskedőket és természetesen a gazdatársadalmat méltóztassék egy kissé felvillanyozni.« Mint nagy politikai elektrotechnikus kivánja ő ezt. (Élénk derültség.) »Egészen nyugodt lelkiismerettel lehet rólam sok jót mondani — rnondja a szerénységnek ez az ibolyaszála (Derültség.) — mert igy ismernek. Különösen fontosnak tartanám a községi cipészeket, csizmadiákat és a fodrászt megnyerni számomra, mert ezeknél fordul meg a legtöbb ember.« (Élénk derültség.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem szívesen hoztam ezt fel. De azt hiszem, hogy azok után, hogy kénytelen voltam vele szemben olyan kifejezést használni, amilyennel itt soha nem éltem, amelyért rögtön bocsánatot kértem és amelyet csak azért használtam, mert ő ellenem használta s ha ez nem történt volna meg, sohasem használtam volna, kénytelen voltam ezt felolvasni és kénytelen vagyok rámutatni erre. Mit gondolnak ? Hiszen az 1922-iki választáson akkor, amikor még nem is volt önök szerint — mint ahogy mondják — ennyire kiterjesztve a választójog, nem mentek ennyire előre, igy lehetett biztosítani nyilt szavazásnál — mint szokták mondani — a hivatottságot, képzettséget és ami, azt hiszem, legalább is felér a kettővel, az elvekhez való hűséget (Derültség.), amit én sohasem ugy értettem, hogy valaki talán ne vegye revízió alá a maga meggyőződését. De ha ez valóban lelki folyamat volt és nem állott összefüggésben a lelkiségen teljesen kívülálló más folyamatokkal, akkor egyetlen kötelességének ismerje azt, hogy ugyanazon választókerület választópolgársága elé odaálljon s kijelentse, hogy az ő lelkisége, az ő gondolkozása megváltozott, a választókra bízza azt, hogy vájjon ez uj meggyőződésében is követik-e, vagy ha nem, levonja a konzekvenciákat. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak még pár percnyi türelemmel megajándékozni. Befejezésül a következőket kívánom mondani : Szóvá tették az iménti kijelentésemmel kapcsolatban, hogy miért nem kérdezte az az én igen t. egységespárti képviselőtársam azt, hogyan lehet az, hogy Apponyi Albert gróf a titkosság kérdésében velünk együtt van. Meg vagyok róla győződve, feltétlenül tudom, és nem is tudok másra gondolni, hogy Apponyi Albert gróf is egészen más lelki motívumok, egészen más őszinteség alapján, egészen más célkitűzésekkel, a nemzet jelene és jövője iránt egészen más érzésekkel hive és apostola, saját régebbi múltját megtagadva, a választás titkosságának. De én még valami más összefüggést is látok. Apponyi Albert gróf nemrégen nyilt levélben arra hivatkozott, hogy ő az Isten itélőszékének közelségét érezvén, annak a közelségnek felelősségét érezvén, szól hozzá a magyar politika kérdéseihez. Azt felelem erre annak, akit valóban méltán illet meg az a diszitő jelző, hogy a nemzet aggastyánja, azt mondom neki, csekélységem, aki az uj generáció küzdő katonája vagyok itt : az Isten itélőszékének a közelsége — senki félre ne értse a szót — nem kiváltsága senkinek, sem a fehér hajaknak, sem a talán becsületes, dicső küzdelemben megrokkant vállaknak ; mindnyájan, minden percben Isten itélőszékének közelségében vagyunk. Ha talán valamikor az emberi életnek más volt az üteme, ma a világnak úgynevezett fejlődött helyzetében, ez az ütem egészen más, fokozottabb mértékben vagyunk minden pillanatban közelebb Isten itélőszékéhez. De én azt hiszem, nem is volna szabad senkinek közszereplésre vállalkoznia, akár talán — ahogy Széchenyi István gróf mondotta — vén fejjel ifjú vállakon, akár pedig talán megfehéredett fejjel megaggott vállakon, ha nem minden cselekedetét ugy irányítaná, nem minden gondolatát ugy közölné, mintha az örök Ítélőbíró székének közvetlen közelségében volna. Sokszor hallottam hivatkozást Apponyi Albert gróf képviselőtársam részéről arra, hogy az ő számára az esztendők már ki vannak mérve, ő az igéret földjét aligha fogja meglátni, ő visszafordulván egy hatalmas, nagy, mondhatni tüneményes életnek alkonyatán, onnan, abból az alkonyati fényből mondotta önök felé fordulva, t. uraim : gondolják meg ennek a javaslatnak sorsát, gondolják meg a következményeit annak a ténynek, hogy ez a törvényjavaslat törvénnyé is válhatik. Nem vagyok méltó ahhoz, hogy bármilyen vonatkozásban, egy pillanatig is, Apponyi Albert gróf hatalmas lángelméjével és tüneményes pályájával az én csekélységemet és az én multamat összehasonlítsam. Egyhez azonban jogom van. Lehet, hogy az Úristen Ítélőszéke eié ez a fiatal ember előbb fog eljutni, mint a nemzetnek az a nagy aggastyánja. De ha ő az élet alkonyatából beszél, én az élet hajnalpirjából beszélek, nem a magam generációjának nevében, amely generáció látta mindazt, ami itt az elmúlt 10—15—20 esztendőn belül lejátszódott, nem az én reménytelen generációm nevében, amelynek élete elején ami szépség volt, ami fiatalság volt, az korán elveszett, hanem annak a generációnak nevében, amelynek mer ez a nemzedék életet adni : gyermekeink, az elkövetkezendő generációk nevében, akiknek számára gondoskodnunk kell egész Magyarországról és egész Magyarországon más jövendőről, mint amilyen esztendők ezt a mi generációnkat összetörték. Tisztelettel, lelkiismeretem teljes őszinteségével kérem — minden pártkülöribség, minden személyi vonatkozás nélkül — at. többséget : nagyon, nagyon fontolja meg, mielőtt ezt a törvényjavaslatot törvénnyé emeli. Érezze mindenki, érezze valóban belülről ott, abban a legnagyobb szentélyben, amelyet szívnek hívnak, az örök itélőbirónak közelségét és e mellett, az ítélőszék mellett, még egy birót érezzen, — talán kegyetlenebb lesz, talán rettentőbb lesz az Ítélete — az utánunk következendő, a most felnövekvő magyar nemzedéket érezze maga mögött. Ezzel a kéréssel, ezzel a lelkemből jött kéréssel, amelyet nem szeretnék egyszerű szónoki fogásnak érezni — és nem tudom elképzelni, hogy valaki annak gondolja, tisztelettel kérem még egyszer a többséget: fontolja meg nemzetünk és jövőnk érdekében, mit cselekszik. Ezt a javaslatot, a legnagyobb sajnálatomra, általánosságban sem fogadhatom el. (Taps a balközépen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, f. hó 27-én, d. e. 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az inditványkönyv felolvasása.