Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

22! A nemzetgyűlés 416. ülése 1.925. évi május hó 26-án, kedden. üldöztetések — sokszor nemcsak kormányzati, hanem társadalmi üldöztetések — és megvettetések közepette folytatott munkáért, amelyet mi néhányan, akikben az uj generáüó szelleme, a magyar jövőnek a szelleme él, kifejtünk. Csak arra méltóztatnának vigyázni, hogy azután ne későn történjék ez, el ne múljék az a lélektani idő, amikor már senki többé fel nem tudja tartani az áradatot ; el ne múljék az a lélektani idő, amely után még mi is hiába dobnók oda holttestünket az elé az áradat elé, amely mindnyájunkat — akár szembenállottunk itt és egyéb vonatkozásokban — egyformán elsöpörne. T. Nemzetgyűlés ! Én a választójog titkosságát nemcsak itt és nemcsak választópolgáraim előtt hangoztatom, hanem künn a folyosón is volt alkalmam épen tegnap egy többségi párti képviselővel beszélgetnem, aki azt mondotta : nem érti, hogy ha annak a keresztény nemzeti gondolatnak olyan nagy érdeke — és valóban olyan nagy érdeke ! — a választás titkosságának biztositása, hogyan lehet az, hogy én is kívánom, én is óhajtom a választás titkosságát, meg a vörösszegfüs párt is. Azt mondotta nekem ez az igen t. képviselőtársam : nagy szolgálatot teszek az ő politikai éleslátásának és lelkiismeretének, ha ezt valahogy megmagyarázom, hogyan van az, hogy ebben az egy kérdésben mi egy plattformon vagyunk. (Pikier Emil : Arra nem kiváncsi az az ur, hogy Apponyi miért kivánja a titkosságot?) Bármilyen tisztelettel viseltetem is Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam iránt, én egységespárti képviselőtársamnak ezt a kérdését megértem, mert ő maga is antiszemita, (Pikier Emil : Vannak ott többen is, nemcsak ő maga ! Nagyon sokan vannak !) amint tulajdonképen minden nem zsidó ember alapjában mégis csak antiszemita, legalább is nem olyan nagyon szereti a zsidót. Hiszen épen erre vonatkozik a legautentikusabb szerzőnek, Mikszáth Kálmánnak az az ismert kijelentése, amely szerint antiszemita az, aki a zsidót a kelleténél jobban utálja, ami involválja magában azt, hogy utálni pedig mindenki utálja a zsidót, aki nem zsidó, (Derültség.) legfeljebb él vele, használja, de belül valamit mégis érez, esetleg csak a kelleténél tovább nem megy. Ennélfogva természetes, hogy az illető képviselőtársam nem Apponyi Albert grófra vonatkozólag tette fel ezt a kérdést, akinek filoszemitizmusa, legalább is politikai filoszemitizmusa, ismeretes. Erre csak azt felelhetem, hogy először is kérdés az, hogy ha valamit ketten, vagy akár többen is akarnak, valóban egyformán akarják-e, valóban egyforma akaratot jelent-e az egyforma szó. Másodszor pedig : én az általános választói jogot soha nem hirdettem, soha nem kivántam. Nem hiszem, hogy egy marxista otthon, ahol egészen őszinte lehet és amennyiben agyképessége van hozzá, gondolkozik is magában, komolyan tudná ezt venni ; ebben a kérdésben nem voltam és nem is leszek soha egy plattformon velük. A titkosság kérdésében azonban először is kérdezem, hogy olyan nagyon őszintén akarják-e és akarták-e valaha is a választás titkosságát? Akarták kifelé, mutatták az akaratot addig, amig ez politikai jelszónak, a szegény, elbolonditott tömegek uszítására alkalmasnak kínálkozott, amikor jó volt arra, hogy visszatartsa azt a proletár-öklöt, amely egyszer lesújtott volna oda, ahova kellett volna ; mert ha valóban a mohó, kapzsi igazi kapitalizmus ellen sújtott volna le, akkor egészen máshova sújtott volna 1918-ban a zsidó hadimilliomosok vagyonmentő vásárján. Mondom, ez jó volt nekik jelszónak és arra, hogy ezért a jelszóért lövesse és pusztíttassa magát az a szegény, utcán tüntető tömeg, amelynek áldozatai között soha véletlenül sem láttunk marxista vezért vérezni. Erre jó volt nekik. De mihelyt egjszer uralomra jutottak,—*méltóztassanak csak visszaemlékezni, — milyen titkosan választották ők 1919 tavaszán, amikor ínég állítólag nem a kommunisták voltak uraln.on, hanem ők, a szociáldemokraták, akik állítólag különböznek tőlük, s olyan titkosan választattak, hogy azt a választást nem is láttuk sehol. (Derültség jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Nem is volt választás !) Ez az, amire céloztam. Méltóztassék a koponyát egy kissé kinyitni, t. képviselőtársam. Épen azt mondtam, hogy olyan titkosan választattak, hogy nem is láttuk azt a választást sehol. (Derültség jobbfelől.) Ellenben, mikor ugy volt, hogy talán mégis lesz választás, méltóztassanak visszaemlékezni, t. szélsőbaloldali képviselő urak, akkor aztán a szólásszabadság, a gondolatszabadság, az általános és egyenlő emberi jogok nevében jött a vörös bunkó, s rávágta a fejünkre : ha pedig polgári pártok mernek többségbe bejönni, akkor majd a proletárököl rendet csinál, mert a, fő az, hogy terror ne legyen, a fő az, hogy véleményszabadság legyen. (Derültség jobbfelől.) Nem tehetek róla t. Nemzetgyűlés, ha ugy látszik, hogy bizonyos koponyák számára egy emlékezeti Steinachnak is kellene már támadnia, aki kicsit megújítaná azokat a memóriákat. (Derültség jobbfelől.) Arra is emlékezhetünk, hogy mikor azután csakugyan teljesen az övék volt az uralom, mikor azt mondták, hogy minden a mienk és minden az övék volt, (Derültség jobbfelől.) akkor azután milyen szépen érvényesült a titkos és a terror nélkül való szavazás rendszere azokban a fővárosi választásokban, amelyekre, azt hiszem, nagyon sokan emlékezhetnek az itt ülő szélsőbaloldali képviselő urak közül, különösen azok, akik pl. a Józsefvárosban egyenesen irányító szerepet játszottak és ezt az irányító szerepet arra használták, hogy mihelyt az a kerület, annak proletár népe, ahogy ők mondták, nem azokra a jelöltekre szavazott, akiknek neveit eléje tették, akkor egyszerűen megsemmisítették a választást. Én tehát hangsúlyozom, hogy emiatt sohase legyenek lelkiismereti kételyei és aggódásai senkinek a túlsó oldalon. Vigyázzunk, t. Nemzetgyűlés, ha csakugyan antiszemita meggyőződésüek vagyunk, ha csakugyan antiszemita meggyőződésű mindenki a szíve csücskében, még az is, aki talán az arany középúton véli a nemzet boldogulását szolgálni, ne állítsuk fel véletlenül se azt a kissé veszedelmessé válható tételt, hogy mindig azt nézzük, mit hirdet a zsidó, mi kell neki, miért harcol ő, hogy akkor aztán vaktában rámond juk, hogy akkor az nekünk nem kell. (Farkas István : Okosabb a pálinkára hallgatni !) Mert méltóztassanak megfigyelni, évtizedeken át, különösen az utolsó években önök nem fognak találni olyan »izmust« és olyan »áciát«, amely mellé a zsidó oda nem állt. Ott van a legitimista szárnyon épugy, mint a szabadkirályválasztó szárnyon, ott van a köztársasági szárnyon épugy, mint a kommunista szárnyon. (Pikier Emil : Keresztény is van mindenfelé ! Micsoda beszéd ez !) Azzal a sajnálatos különbséggel, hogy a szanaszét szórt kereszténység képes különféle »izmusok« és »áciák« szolgálatában egymást ledöfni, véresre verni, ugyanakkor azonban önöknél egyetlen viszontbiztosító folyamat megy végbe annak biztosítására, hogj^ az »izmusok és áciák« keretén belül alibit igazolhasson az, aki épen ott volt, a többiek érdekében. (Derültség jobbfelől. — Pikier Emil : Hát antiszemita az eg3

Tségespárt ! Leleplezték önöket !) Az antiszemitizmusban való egységünket most már önök sem vonják kétségbe. .

; Ha mi ezt az álláspontot ennyire magunkévá tennők, akkor nem volna szabad jogrendről sem