Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 17 munkapárt vezére eltávolíttatván: a hatalom polcáról, egy koalíció alakult az ellenzéki pártokból, amely pártok a hatalmat átvették. (Létâi Ernő: Kisebbségi kormány!) Ebben a koalícióban olyan pártok vettek részt, amelyek az általános, egyenlő, titkos szavazati jog alapján állottak már abban az időben programjuk folytán. Én felvilágosítást kértem Vázsonyi t. képviselő úrtól, hogy kivel kötött ő kompromisszumot akkor, mindjárt a hatalom átvételének napján, mert nem később kelt ez a kompromisszum, nem az akkori Tisza-párt és Vázsonyi között köttetett ez a kompromisszum, hiszen ilyen soha sem volt és soha nem is sikerült. Ez kompromisszum volt azok között a pártok között, melyek a hatalniíat átvették. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) E pártok között egyetlenegy sem volt, amelynek a zászlajára a titkosság ne lett volna: írva. (Ugy van! Vaui van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon. — Lendvai István: De ön a szociáldemokratákkal paktumot kötött!) Én magam voltam az, aki kijelentettem, hogy abban a percben, amikor az alkotmánypárt az általános, egyenlő, titkos választójogot követelni fogja — mint ahogy az programjában benne volt —, ki fogok lépni a pártból és el fogom hagyni a pártot. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Zaj a baloldalon.) Tehát kompromisszumot kötöttek neim! a parlamenti többséggel, hanem a maguk soraiban azokkal, akik a titkos választójog alapján állottak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Dénes István: Ez nem érv a titkosság ellen. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István mínisterelnök: Ez nem érv a titkosság ellen, ez érv az ellen, hogy mi- beállittassunk mint reaktionär ius ok, mint olyanok, akik a mai időkben a haza érdekei ellen cselekszünk, mert a titkosság alapján nem állunk. Én csak ez ellen a beállítás ellen kívántam tiltakozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ami t. képviselőtársam részletes érveit illeti, azt hiszem, ma nincs ideje annak, hogy ezekkel foglalkozzam. Hiszen^ a vita vége felé lesz módom, hogy a magam álláspontját részleteiben! is kifejtsem es az általa elmondottakra visszatérjek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Addig csak azt mondom: ha azt hiszik a t. képviselő urak, hogy kívánatos az, hogy ebben a Házban a megértés és békesség kölcsönösen helyreállittassék, akkor nem lehet érdeke ennek az országnak és a nemzetgyűlésnek sem az, hogy egymásnak hazafias és becsületes meggyőződésében kételkedjünk. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gróf Apponyi Albert szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólni! (Gr. Apponyi Albert: Személyes kérdésben!) A szó a képviselő urat megilleti. Gr. Apponyi Albert: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur zárószavai nem szükségképen, de ugy is értelmezhetők, mintha én beszédemben a velem szembenállóknak becsületes, hazafias meggyőződését kétségbevontam volna. Egész hosszú politikai pályám alatt ezt soha sem tettem s most se tettem, sőt megmondtam előre bevezetőül, hogy én nemi vindikálok magamnak csalhatatlanságot, hanem kérem az általam előadott érvek elfogulatlan mérlegelését. Nem tudom tehát, hogy az igen t. ministerelnök ur nekem akarta-e imputálni, hogy én a nemzetgyűlés méltóságával és jó stílusával össze nem férő ilyen vádat emeltem volna a velem szemben£RTESÍTÖ, állók ellen. Ha ezt nekem akarta imputálni. nagyon tévedett, mert az ilyen eljárás tőlem mindig távol állott és távol fog állni ezentúl is. (Hosszantartó élénk éljenzés és tavs a baloldalon és a szélsőbáloldadon. — Élénk felkiáltások balfelöl: Éljen Avvonyi!) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Eszem ágában sem volt. hogy t. képviselőtársamnak ilyent imputáljak. Azonban igenis azt a benyomást nyertem beszéde folyamán az elhangzott közbeszólásokból, azokból az invektivákból, amelyekkel illettek az egyes közbeszóló urak, hogy ilyen intenció forog fenn a túlsó oldalról, ami ellen tiltakozni határozottan kötelességem. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon. — Felkiáltások a baloldalon és a szélsőbaloldalon. Éljen Avvonyi Albert!) Elnök: Csendet kérek. Szólásra következik? Forgács Miklós: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! (Lendvai István: Halljuk Karcag ébredő követét!) Én, mint nemzetgyűlési képviselő beszélek itt és nem mint ébredő mag-yar. Igen t. Nemzetgyűlés! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz csak azért szólok hozzá, mert a, túlsó oldalról azért irányítanak minden célzást a kisgazdapárt tagjai felé, mivel ez a kisgazdapárt benne van a kormányzópártban. Igenis benne kell lennünk a kormányzó-pártban, még pedig a magyar nemzet érdeke szempontjából (Ügy van! jobbfelől), nein pedig Lendvai István ur tudása és érzelme szerint. Itt van a mi helyünk, nem pedig a szocialistáknál, sem a karlistáknál. Itt van a helyünk, ahol a magyar nemzet újjáépítését akarjuk szolgálni. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Cserti József: Tartsanak ki elveik mellett.) Elnök: Csendet kérek. A közbeszóló képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Csontos Imre: Az elveink mellett kitartunk. (Cserti József: Elárulták!) Elnök: Cserti képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Csontos Imre: Elveink mellett kitartunk, de mindenkor meg kell fontolnunk, hogy mit kell és mit lehet tennünk. (Meskó Zoltán: 1922-ben a titkosság mellett voltak!) Én azok közül való vagyok, akikről önök folyton beszélnek, ós érzem és látom, kiknek kezébe került a haza. Ertem gróf Apponyi Albert urnák lelkivilágát is, de ő nem ismeri a tényeket, nem tudja mi történt. Itt van a kezemben a túlsó oldalról épen annak a férfiúnak, aki a legtöbb közbeszólást teszi, Dénes István urnák levelezése; ha az ő levelezése miatt történt, hogy Karcag város rendőrhatóságának mindig harcban kell lennie azzal a szerencsétlen munkástömeggel, amelynek vezetőjével ő Karcagon alattomban foglalkozik, azzal a karcagi polgárral, aki a kommün bekövetkeztekor egy Győrből odavetődött zsidóval összefogva néhány kőmivessegéd segítségével az egész, földmíves munkásságot majdnem beborította a kommunista eszmék tömegével. Ezt bírálom én; nézem, mit csinálnak a hazafiak Magyarországon. Nem azt nézem én, hogy mit beszélnek, hanem hogy mit cselekszenek. Belenyúl Karcag város dolgába olyan ember, aki nem is ismeri azt jól, belenyúl ügyvédtársaival, akik csak politikai eszköznek használjak iei ezt a becsületes népet. (Szomjas Gusztáv: Jövedelmi ág!) Én, mint kisgazda, kérdem Mesko Zoltán képviselő úrtól, vájjon volna-e lelkiismeretem akkor, ha megengedném es eltúr-