Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

218 A nemzetgyűlés 416. ülése 19,25. évi május hó 26-án, kedden. tizmus és a föld népének, a föld lelkének megértése, hanem elkövetkezett az a stádium, amely elkövetkezett a római kultúrában, elkövetkezett már a görög kultúrában és más levitézlett kultúrában is, amikor a föld lelke helyett már a világváros veszi át az uralmat. Ha meg méltóztatnak engedni — ez talán az igen t. kisgazda képviselőtársaimat is érdekelni fogja, — röviden épen egyik alapvető tételét idézem Oswald Spenglernek. Azt mondja (olvassa) : »Világváros és vidék, minden civilizációnak ezzel a két alapfogalmával a történelemnek egy egész uj formakérdése tűnik elő, amelyet mi mai emberek épen átélünk anélkül, hogy nagy jelentőségét csak halványon is sejtenők. (Zaj.) Ez egy pont, amelyben a távol országok egész élete összegyülemlik, *mig a többi elhervad. A formával teljes, élettel teljes, a földdel összenőtt nép helyett az uj nomád, kóborgó, élősdi nagyvárosi ember, a hagyományok nélkül való alaktalanul hemzsegő tömegben jelentkező ember, aki vallástalan, eszes, de terméketlen, mélységes ellenszenvvel a föld népe és ennek legmagasabb formája, a falusi nemesség iránt, tehát óriási lépés a szervetlen, a befejezetlen felé. Mit jelent ez ? Franciaország és Anglia megtették ezt a lépést, Németország is közeledik hozzá. A világvárost nem nép alkotja, hanem tömeg, amely értetlen minden hagyomány iránt, harcol a kultúra, tehát a műveltség ellen, a nemesség, az egyház, a kiváltságok, a dinasztia, a művészeti hagyományok, a tudományos megismerés lehetőségének korlátai ellen. Éles és hideg értelme fölényesebb a paraszti okosságnál, naturalista valami egészen uj értelemben — s itt következik még a bolsevizmus is — mert Sokrates-en és Rousseau-n messze túl ősemberi ösztönökbe és viszonyokba kapcsolódik nemi és társadalmi tekintetben a »panem et circenses« kenyér és cirkusz, amely ma bérharc és lóverseny alakjában jelenik meg. Mindez a végkép lezárt kultúrával, vidékkel szemben egészen uj, késői, de egyúttal reménytelen, magtalan, jövőtlen és elkerülhetetlen formája az emberi létnek«. Elhiszem, hogy talán a távol nyugati országokra ez már áll. "Kétségtelen, hogy nálunk is megállapíthatók már ezek a jelenségek, különösen Budapesten és meg tudom érteni, hogy miért van olyan nagyra épen az a zsidó liberális demokrata tábor azzal, hogy ez a Budapest világváros. Nálunk Magyarországon, amely oly sok tekintetben még nem is ment át a kulturális fejlődésnek azokon a fázisain, amelyeken más országok már átmentek, — lehet, hogy annyira átmentek, hogy valóban a halálos befejezéshez közel vannak •— itt ebben a nemzetben, amely még nem ment. át a maga belső nemzeti fejlődésén, ezek az idegen jelenségek csak azért és csak azóta tapasztalhatók, mert és amióta itt egy idegen faj, amely a világ örök nomádja, ezt a gondolatot, ezt a világnézletet testesiti meg a legjobban és azt ide ebbe a nemzetbe belehozta. És akkor méltóztatnak talán valami okát látni annak a különben rejtélyes valaminek, hogy itt ezer év ilyen története után, mint amilyen a magyar történelem volt, lehetségessé vált az a szégyen, amit soha semmivel a magyar történelem könyvéből nem lehet többé kivakarni, hogy itt, Szent István országában látszólag marói-holnapra, de régi évtizedek következményeképen egy hitvány, idegen, kalandor söpredék átvehette, bitorolhatta a főhatalmat s a magyar nemzet legjobbjait, Tisza Istvántól kezdve, a halálba kergethette. Én tehát, amikor arról beszélek, hogy a föld népét kell erősíteni, akkor nem hazabeszélek abba a kerületbe, amelynek — hála Istennek — jó 90%-a valóban a föld népe, hanem egyúttal nagy kultúrtörténeti távlatból is beszélek. Amikor én agrárizmust követelek ezen a kormányzati rendszeren, különösképen orvosságul azokra a sebeinkre, melyeket ez az ország kapott, akkor én magas történelmi szempontból beszélek. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A magyar földnek s a magyar népnek problémája egy nagy nemzetnevelési kérdés is. Nekünk erősítenünk kell a föld népét, sőt azt mondhatnám, hogy legalább 90%-nyi kizárólagossággal a föld népét kell erősítenünk s vele azt a gondolkodást, a földdel való összeforrott ságot, az életnek azt az egészen más tempóját, belső vallásos erejű szép ütemét, amelyet, ha nem istápolunk és nem nevelünk nagyra, akkor hiába törjük a fejünket ilyen javaslatokon és hiába rendezünk itt politikai arénát, amelyben hol az egyik, hol a másik párt marad felül, — ez a nemzet többé a mai nagy sebeiből fel nem épül. Rá kell gondolnom arra, hogy a másik oldalon nemrég azt a kérdést intézte hozzám egy igen tisztelt képviselőtársam, mikor én a föld s a föld népének kérdésébe merészeltem törvényhozói kötelességemnél fogva beleszólni, hogy : látott-e már maga parasztot, tud-e maga az ő nyelvükön beszélni ? Hát hiszen, ami a személyi részét illeti ennek a dolognak, nyomban megmondom : kétségtelen, hogy engem nem 3—4 ezer gróf választott meg Cegléden ; én ezt a népet nagyon jól ismerem, ismerem az Írónak azzal a közvetlenségével, amellyel sokkal többet lát, mint azok, akik talán részletkérdésekben magukat bölcsebbeknek és beavatottabbaknak is tudják. Én tisztába vagyok azzal, hogy ennek a népnek a nemzeti szolidaritás szempontjából, sokszor talár, az önzetlenség szempontjából kétségtelenül vannak helyenkint hibái, de nem győzök rámutatni arra, hogy ezek a hibák nem annak a népnek, annak a nagy gyereknek, annak az évszázadokon át mostoha és árva gyermeknek a hibái, nem az ő bűnei, hanem azok bűnei, akik évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül nem tudtak foglalkozni velük, nem tudták őket ugy szeretni, ahogy az egyfajtabelieknek, egy vérbelieknek egymást szeretniök kell. Ez a meggondolás késztet engem arra, hogy én is szóvá tegyem, hogy ez a választójogi javaslat, a föld népét, a földhöz legközelebb álló népet nem juttatja azokhoz a jogokhoz, amelyek még ebben a ma talán neveletlenebb és műveletlenebb formájában is megilletik, százszor jobban, mint bárkit is azok közül, akik elrabolhattak ennek az országnak földjéből 50—60 esztendőn keresztül ezerholdakat, akik dolgoztathatják ma talán jogi alapokon és a jogrend védelme alatt azt az ezer év óta vérző és verejtékező népet, de akiknek tulaj donképen ebben az országban az ő politikai és történelmi bűneik után és az ő teljes lelki idegenségük szerint semmiféle választójog nem jár. Ha pedig sokszor arra méltóztatnak hivatkozni, hogy : dehát az a nép most már el van kapatva, azt a népet demagógok, népbolonditók járják, azt mondom, hogy valóban, sajna, megtörtént. De talán szabad hivatkoznom arra, hogy maga a demagóg, maga a népbolonditó még nem egyedül bűnös ; maga a népbolonditó nem érvényesülhet, ha számára annak a népnek lelkében a talajt elő nem készítették. Méltóztassék megengedni, — talán nem fogják személyeskedésnek venni — hogy személyes példára is hivatkozzam. Sok ezerre hivatkozhatnám, de többek között csak éppen annak a képviselőtársunknak kerületére akarok utalni, akinek nevét földosztással, a földmunkásság izgatásával kapcsolatban, a magyar ugaron való nem tisztességes politikai játékával kapcsolatban sűrűn méltóztatnak emlegetni. Módom volt annak idején a között a nép között is járni, fogok is még ott megjelenni. Méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem tapaszta-