Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. 209 ben, amely e törvényjavaslat különböző rendelkezéseiben a szociáldemokrata párttal szemben a szociáldemokrata párt és a munkásság hazafiatlanságát, vagy hazafiasságát illetőleg nyilatkozik, egészen kivételesen egypár tényt kivánok leszögezni. Kivételesen azért, mert én sohasem tartoztam és sohasem fogok tartozni a magyar hazafiaknak ahhoz a kategóriájához, amely a hazát reggel, délben és este, és amikor kívánják, a nyelvén hordja, de abban a pillanatban megszűnik a hazafiságot hangoztatni, amelyben ez a hazafiság beleütközik a zsebérdekbe, az anyagi és gazdasági érdekbe. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hazafiaknak ehhez a fajtájához soha nem tartoztam, és épen ezért nem is hangoztatom, nem hangoztattam, és nem is fogom hangoztatni a magunk hazafiságát. De amennyiben ezt ismételten kétségbe próbálják vonni, nekem rá kell mutatnom itt egypár tényre^ amelyekről eddig itt szó nem esett, épen az elmondott okoknál fogva. Amikor 1919-ben a bolsevik-kormány megbukott és elszökött Magyarországról, s a román hadsereg Budapest határára ért, a román hadsereg az akkori Peidl-korjnánynak fegyverszüneti feltételeket nyújtott át,— aminek az akkori ministertanácsi jegyzőkönyvekben kell nyomának lenni — amelyeknek elfogadása ellenében lemondtak volna arról, hogy Budapestre bevonuljanak és igy nem vált volna lehetségessé román segítséggel az akkori Peidlkormánynak a helyéről való eltávolítása. Ezekben a fegyverszüneti feltételekben emlékezetem szerint — hiszen pontosan már nem tudom — rengeteg vasúti anyagot, állatot, egyéb ingóságot, stb. kívántak a románok annak ellenében, hogy be ne jöjjenek Budapestre. Én akkor is és ma is társaimmal együtt vagyontalan ember voltam, mint ma. Egyénileg nem veszítettünk volna semmit ; nemcsak a kormányban levő társaimmal, hanem osztályos társaimmal, a munkástömegekkel együtt közvetlenül nem veszítettünk volna semmit, ha a román hadsereg fegyverszüneti feltételeit akceptáljuk, mert közvetlenül tőlünk nem vihettek volna el semmit. Mi azonban ezeket a fegyverszüneti feltételeket visszautasítottuk, mert nem tartottuk elképzelhetőnek, hogy egy szociáldemokrata kormány önként, a saját elhatározásából vagy hozzájárulásával országos javakat ellenség kezére adhasson. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Az természetes !) Ez a tény a Peidl-kormánynak a létébe került, és ennek bizonyára abban is része volt, hogy az utána következő kormány román katonai segítséggel vihette keresztül a puccsot. Ennek dacára kijelentem, hogy ma sem sajnálom ezek ellenére ezt a mi ténykedésünket, és ha újra ilyen helyzetbe kerülnék, ugyanezt cselekedném. Másik tény. Már a román megszállás alatt a román diplomácia részéről kísérlet történt arra, hogy bizonyos területi megállapodások ellenében az akkori kormányzat eltávolittassék a helyéről és másik kormányzatnak adjon helyet. Garamival, ezzel a »hazaárulóval« együtt, aki ellen a kormány szükségesnek tartja külön törvényszakaszt iktatni a javaslatába, kereken visszautasitottuk ezt az inszinuációt, mert nem tartottuk magunkkal összeegyeztethetőnek, hogy az ország területére nézve alkudozásokat folytassunk. Vannak dokumentumok, amelyek nagy, neves hazafiakkal kapcsolatosan ennek a jellemzett eljárásnak épen az ellenkezőjét mutatják. (Nagy Vince : Meg is irták ezt !) Vannak dokumentumok, amelyek szerint nem hazafiatlan eljárás az ország belső ügyeibe való avatkozás szempontjából külső katonai beavatkozást kérni. ,(Gr. Bethlen István miniszterelnök : Lássuk !) Én újra hangsúlyozom, hogy a magam hazafiságát az ilyen hazafisággal és az ilyen hazafias ténykedésekkel nem kívánom egysorba állítani, mert ezt magamra nézve sértőnek tartanám. A további tény az u. n. Clark-féle tárgyalásokhoz kapcsolódik. (Bakovszky István : Huszár miniszterelnöksége és Apponyi kibuktatása !) A helyzet a Clark-féle tárgyalások idején az volt, hogy Clark ur azzal a megbizással jött Magyarországra, hogj^ itt a számbajöhető összes társadalmi rétegek képviselőiből alakítson koncentrációs kormányt, mert csak ilyen kormányt volt hajlandó annak idején az entente elismerni és csak ilyenkormánynak volt hajlandó egyáltalán a békefeltételeket átnyújtani. Ez a megbízatás azt jelentette, hogy a szociáldemokrata párt részvétele nélkül nem alakulhatott Magyarországon olyan kormány, amellyel az entente békét kötött volna. A szociáldemokrata pártnak abban az időben, amikor a Friedrich-kormány már hónapok óta uralmon volt, abban az időben, amikor az ellenforradalmi terror már javában dühöngött, (Propper Sándor : Nem annyira, mint ma, de dühöngött ! — Zaj.) nemcsak politikai, hanem egyenesen életérdekébe ütköző volt az az elgondolás, hogy a párt ilyen körülmények között résztvegyen abban a kormányzatban, amelyben semmiféle babér az ő javára nem teremhet, csak kárhozatos, véres események fűződhetnek ehhez a kormányzathoz. Ha a szociáldemokrata párt 1919-ben a pártérdektől vezéreltette volna magát, akkor semmi szín alatt nem lett volna szabad a kormányban részt^vennie. (Szabó Imre : Nem is vett volna részt benne !) A szociáldemokrata párt tehát nem pártérdeket szolgált. A pártérdeket egyenesen félretette és súlyos áldozatot hozott a párt, mint ilyen, és súlyos áldozat hozatalának viselésére birta az ország érdekében azokat is, akik a párt megbízásából akkor a kormányzásra, • a kormányzatban való részvételre vállalkoztak. És ha semmi egyéb nem történt volna, csak ez az egyetlen tény, akkor is el kellene hallgatnia minden olyan, egyébként is alaptalan, minden komoly alapnélküli vádaskodásnak, mintha a szociáldemokrata párt, vagy a szociáldemokrata munkásság hazafiatlan voîna, hazafiatlanul cselekednék. További tény. Tudvalevő, hogy én Londonban jártam a múlt év elején, akkor, amikor a külföldi kölcsön aktuális volt. Londoni tartózkodásom alatt nem egészen illetéktelen helyről azt a kérdést. vetették fel előttem, vájjon kívánatosnak tartanám-e a külföldi kölcsön effektuálásának elhalasztását (Szakács Andor : Halljuk ! Halljuk I) -és én erre a leghatározottabb nem-m el válaszoltam. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a néhány tényt fel kívántam sorakoztatni azért, mert állandóan azzal próbálják a jóhiszemű polgárságot elrémíteni (Bakovszky István : Ugy van !), hogy a szociáldemokraták "hazafiatlanok, a szociáldemokratákkal nem lehet politikát folytatni, a szociáldemokraták a polgárság vesztét jelentik. Abban a deklarációban, amelyet bátor voltam beszédem elején előterjeszteni, erről is megemlékezés tétetik. Mi soha nem titkoltuk a mi programmunkat, amely végső fokon a termelőeszközök köztulajdonba vételét célozza. Amíg azonban odáig eljuthatunk, amig a magántulajdon kikezdésére sor kerülhet, addig bizonyára nagyon sok idő telik el, addig — akár tetszik, akár nem — a polgárságnak a munkássággal együtt kell dolgoznia (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), mert enélkül mind a kettőnek el kell pusztulni. Másfelől pedig, ha elkerülhetetlenül együtt dolgozunk, előreláthatólag hosszú időn keresztül, akkor kérdés, hogy ezt milyen elvek alapján : mint ádáz ellenségek, véres küzdelmek közepette tegyük-e vagy pedig megpróbáljuk, ugy mint ahogyan ez a külföldön, a nyugati országokban történik : az elkerülhetetlen harcnak lefolyását kölcsönös jószándékkal olyan mederbe terelni, ahol ezt nagyobb NAPLÓ XXXu. &Í