Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

À nêmzeigyíilés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. 207 sértés címén, mint amennyi per folyik és büntetés kiszabatik Magyarországon az államfő, a kormányzó megsértése címén. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Ha nincs per, akkor csinálnak ! Ha azt mondják, hogy ladikos, mindjárt kormányzó sértést követnek el !) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen állapoton törvényes rendelkezésekkel, fenyegetésekkel* megtorlás kilátásba helyezésével lehet segiteni és változtatni. A tekintélytisztelethez (Rakovszky István : Törvénytisztelet !) nem elegendő, hogy törvényben statuáltassék ; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. —• Pikier Emil : A lelkekben kell élni !) ez nem elegendő, hanem az agyakba kell beleplántáló dni a a tekintélytiszteletnek, ennek kell élnie az ember tudatában és ennek feltétele, az én véleményem szerint, nem lehet egymagában valami hivatal. A tekintélytisztelet biztosítását én a jóindulatban, a szerénységben, a tudásban, a hozzáértésben, a jó erkölcsök követésében látom. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. —- Felkiáltások : A nép szeretetében !) Enélkül semmiféle hivatal nem biztosithatja a tekintélyek tiszteletét. (Pikier Emii : Hiába tesznek oda száz alabárdos vitézt, nem használ semmit !) A maga jelentéktelenségéb.en is jellemző rendelkezésére kívánok rámutatni itt a választójogi bizottság javaslatának, hogy mennyire az a célja a törvényalkotásnak, hogy a saját mandátumok valahogy a veszedelmekkel szemben a lehetőségig bebiztosittassanak. A 62. §-t a bizottság ugy változtatta meg, hogy kimondotta, hogy annak a képviselőjelöltnek, aki a közvetlenül megelőző ciklusban képviselő volt, csak feleannyi aláírás kell a jelölésnél, mint az uj embernek. Én nem sokat értek a lóversenyekhez és általában a versenyekhez, de ugy tudom, hogy ezekben a versenyekben bizonyos előnyt, térelőnyt, vagy súlyelőnyt kénytelenek azok vállalni, akik már bizonyos eredményekre tudnak rámutatni. A lóra nagyobb súlyt raknak a lóversenyeknél, ha már beigazolta jó és gyors futását ; az embersportban a futó bizonyos térelőnyt ad, ha kvalitása már beigazolta, hogy jobb mint ellenfelei, de ennek fordítottját az életben, még sehol nem láttam. (Farkas István : Csak a képviselőknél van fordítva !) A választójogi bizottság itt, a volt képviselőnél, akinek pedig alkalma, módja, lehetősége volt arra, hogy tevékenységével választói előtt népszerűvé váljon, (Farkas István : Testre szabták ezt a szakaszt !) tehát akinek nem szükséges, hogy könynyebbé tegyék számára a legközelebbi választáson a bizalomnak megnyilatkozását, — mert kell, hogy elbirjon egy handicap-et az uj, ismeretlen jelölttel szemben — ennek a fordítottját csinálják, félnek a választótól (Farkas István : Jellemző reájuk ! — Nagy Vince : Jellemző az egységespártra !), nem érzik magukban az elvégzett munka jóérzését, félnek attól, hogy nehezebben hozzák össze egy következő választás alkalmával az ajánlók számát, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mint egy vadidegen, uj jelölt, akit a kerületben még nem ismernek és soha nem láttak. Én kijelentem, hogy szegyeméin magam, ha ezt a pontot, nekem, mint volt képviselőnek, igénybe kellene vennem és soha nem tudnék hozzájárulni ehhez, mert én ezt bélyegnek érezném magamon, azt érezném, hogy mint képviselő, nem teljesítettem kötelességemet (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon) és igy méltatlanná váltam arra, hogy a legközelebbi alkalommal a választók újra megtiszteljenek bizalmukkal. (Propper Sándor : Viszontbiztositás ! — Farkas István : Testre szabott választójog ! — Pikier Emil : Az egységespárt megmentésére ! — Farkas István : Nagyon nagy szegénységi bizonyítványra mutat 1) Ebben a 62. §-ban bújik meg nagyon szerényen, m'nt egy szende kis ibolya, annak 18. alpontjában az u-ynevez tt e rí:-ráns szakasz, (Propper Sándor: Kossuthra is csináltak ilyent ! — Pcyer Károly: Nagyon ? yenge ez az e. enfcrra'dalom !)' amely szerint »a választási biztos a jelölést köteles elfogadni, kivéve, ha az olyan egyénre vonatkozik, aki a jelen törvény kihirdetését megelőző, egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül él, kivéve azt, aki a jelen törvény 4. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezés alá esik«. Szóval a kormányzat szelleme semmiben sem változott. De nemcsak itt, hanem az előbbi 7. és 9. §-okban is, — ahol a választójog és különösen a választhatóság kérdése van még mindig az ellenforradalom első idejében ministeri ajkakról is lebecsült fegyelmi eljárások eredményéhez kötve (Propper Sándor : Vass minister tir azt mondta, hogy humbug, és itt most kodifikálják !) — mondom, nemcsak itt, hanem ott is a kormányzat eredeti szelleme, amely bosszúra és megtorlásra van bazirozva, változatlanul nyilatkozik meg. És amikor azt látjuk, hogy eszerint a törvényrendelkezés szerint Garami Ernő (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Garami Ernő !) vagy Lovászy Márton, — hogy necsak egyoldalúan szociáldemokratáról emlékezzem meg, (Propper Sándor : Egy rangba került Rákóczival és Kossuthtal !) —• nem lehetnek ennek a nemzetgyűlésnek vagy a képviselőháznak tagjai, akkor egyrészt azt kell mondanom, hogy ezek az urak (Pikier Emil : Rákóczira is kimondták, hogy hazaáruló ! —• Zaj a jobboldalon.) díszére válnának akármelyik parlamentnek, de különösen a magyar nemzetgyűlésnek (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), másrészt azt kell mondanom, hogy nagyon gyenge lábon áll az a kormányzat, amely törvényes intézkedésekkel védekezik az ellen, hogy ilyen urak a törvényhozás tagjaivá válhassanak. (Farkas István : Nagy szegénységi bizonyítvány a kormányra !) Nem indokolható ez meg egyébbel, mint a bosszú és megtorlás szellemével, amelynek szelleme pedig ezt az országot már évek óta sorvasztja és pusztítja, s ha ez a szellem továbbra is ur marad, akkor véglegesen el fogja pusztítani. Ilyen rendelkezés semmiféle törvényben sincs? még az orosz szovjetében sincs —• hogy megint egymás mellé kerüljön a két rendszer —• (Propper Sándor : Nem nagy a differencia a fehér szovjet és a vörös szovjet között !) mert az orosz szovjet, amint a sajtóból tudjuk, tárgyalásokat folytat, hol az egyik, hol a másik emigráns csoporttal, hogy azokat hazavigye, ellenben a magyar kormánynak az a legfontosabb gondja, hogy akik ebből az országból minden különösebb ok nélkül, csak azért, hogy az életüket megmentsék, eltávoztak, azok többé ide a lábukat be ne tegyék, mert azok kormányzati szempontból veszélyesek. (Propper Sándor : Félnek a konkurrenciától !) Még egy rendelkezése van a törvényjavaslatnak, amelyről meg kell emlékeznem és ez a javaslat §-a, az u. n. esküszakasz. Ki kell, hogy jelentsem, alapjában véve a magam érdektelenségét egy ilyen esküszakasz tekintetében, ha az olyan szövegben jelentkezik, amilyenben egyikmásik egyéb törvényhozásban elfogadásra talált. Elvileg tehát, ismétlem, bejelentem a magam érdektelenségét, de a szakasz indokolásával szemben a leghatározottabb tiltakozás álláspontjára kell helyezkednem. (Pikier Emil : Budaörsnél is történt egy kis esküszegés !) Ha azt mondja az indokolás — idézvén egynéhány más törvényhozásban fennálló ilyen esküszöveget, — hogy az itt proponált szöveg megegyezik azokkal a szövegekkel, akkor ez súlyos ellenmondás, súlyos tévedés vagy súlyos valótlanság, mert az idézett esküminták egyike sem hasonlítható össze azzal, amelyet a magyar kormány itt előterjeszt. Az indokolásnak