Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 40Ô. ülése 1925. évi május hó lí-én, csütörtökön. 15 tátva, ettől az igazi, mélyen gondolkodó nem pünkösdi királyságokat élvezni akaró nemzeti eszmétől áthatva, valamint emberiességtől, igazi keresztény szellemtől áthatva, minden külső presszió nélkül vette kezébe és vitte ke­resztül a jobbágyság felszabadításának nagy művét. És mi volt a következményi A követ­kezmény az vplt, hogy ezek az 1848 előtti vezető osztályok, amelyeknek előbb privilégi union ala­pult kiváltságos állása, minden privilégium nólkül megtartották maguknak a vezetést, a döntő befolyást (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.), niert a tömegek nem ellenükre vívták ki felszabadulásukat, hanem általuk, tőlük nyerték. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legmélyebb szomorúsággal állapítom meg, hogy sem a túloldalon, sem egyáltalában a magyar középosztály nagy részében ma nem látom az ehhez hasonló szellemet, hanem inkább visszaesést látok az 1848 előtti szellembe, annak a századnak szellemébe, amellyel mái* az 1741: VIII. tcikkbe beírták, hogy a koro­názási hitlevélnek az a passzusa, amely szerint az ország szabadságai azon értelemben alkal­mazandók, amelyben a király és rendek megál­lapodnak, semmiesetre sem vonatkozhatik a nemesi privilégiumok megszüntetésére. Én az evolúciót az 1848-ban adott példa és az 1848 után bekövetkezett eredmények fonalán akarom folytatni. Az a lépés, amelyet akkor tettek, óriási volt, elegendő volt akkor. Azóta egészen uj világ keletkezett, uj társadalmi osztályok keletkeztek, uj világáramlatok hatol­tak be. Nem lehet dicső ősök példáját azzal utánozni, hogy ugyanazt tesszük — ez majd­nem sohasem lehetséges —, csak azzal, hogy azokat a problémákat, amelyekkel szemhenál­lunk, ugyanabban a szellemben oldjuk meg. Itt van az egész világnak hasonló áramlataitól táplálva — mert kinai falat és vámvonalakat eszmék előtt nem lehet felállitani — az a nagy áramlat, amely szerint önállóságra, szabad­ságra és jólétben való arányos és méltányos részvételre törekszenek a tömegek. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt az áramlatot megállitani akarni (Gr. Bethlen István ministerelnök: Senki sem akarta megállitani!), emlékeztet en­g©m Erekman-Chatrian egy regényére, mely ben elmondja, hogy egy breton paraszt soha­sem tudott megbarátkozni azzal, hogy expro­priáció utján elveszik egy vasút számára földje egy részét és az első roibogó gyorsvonattal fiai­val együtt vasvillával szembeállott. Hogy mi volt annak a szegény embernek sorsa, az gon­dolható. Nem akarom nemzetemet hasonló sorsnak kitenni. Itt van az a nagy áramlat. Mesterséges eszközökkel meg lehet akadályozni, hogy ide, a képviselőházba bejöjjön; de ezzel csak nyerni fog elkeseredésében, szívósságában és deformálódni fog forradalmi irányzatban; (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon. — Rakovszky István: Ezt akarják!) holott, ha mi, a mai vezető osztályok, a 48-iki nagy gondolat­nak és nem az azóta bekövetkezett hanyatlás­nak szellemét követjük, ha nem engedjük át magunkat a forradalmak által előidézett ért­hető lelki reakció sugallatának, hanemi meg­tartjuk a világtörténelmi perspektívát, meg­tartjuk a magyar, történelmi perspektívát, ha mi ezt az áramlatot kezünkbe vesszük, ha mi, a magyar intelligencia, a magyar vezető osztály megadjuk ennek formuláit, ha a nép bennünk látja ennek előmozdítóit, ha mi a népet a magunk iránti bizalommal megteliteni akarjuk, ha minden ilyen presszionális esz­közt mellőzünk: meglehet, hogy némely helyen nem fogunk sikert aratni, meglehet, hogy né­mely helyen a demagógia túl fog tenni rajtunk, de nagyban és egészben mi leszünk urai ennek a mozgalomnak, mely — akármit cselekszenek önök — előre fog hatolni és győzedelmeskedni fog. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha ennek az egész magyar nemzet bevonásával mi len szünk az építőmesterei, akkor a mi kezünkben marad a vezetés, holott, ha ezt a mozgalmat ellenünk csinálják, akkor igenis, elsöpörnek minket, (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Én, t. uraim, mély fájdalommal mondom ezt, amikor látom rendre a vármegyékben is, hogy azokat a határozatokat, melyeket a tit­kosság ellen hoznak, azok az elemek, az a tár­sadalmi réteg hozza, amelyhez egész lelkemmel és szivemmel tartozom, nem akarom ellenük vezetni a tömegeket, hanem én akarom velük együtt a tömegeket vezetni. S amikor látom a középosztály egy részében ezt a telítettséget, a pillanat impresszióit és elvesztését a nagy história perspektívának ; mikor látom, miként ront ezen az utón saját veszedelmébe,, ez engem a legmélyebb szomorúsággal tölt el és én na­gyon kérem, méltóztassanak legalább komoly megfontolás tárgyává tenni ezeket az érveket, melyeket felhozni szerencsém volt. Ne zárkózza­nak el ridegen attól, ami talán némi igazságot tartalmaz, pusztán azért, mert innen jön és nem az önök soraiból. Talán honorálják azt a félszázados tapasztalást is, amely nekem be­tekintést engedett a néplélek konyhájába, és annak összes pszichológiai rejtélyeibe. (Ugy van! a baloldalon.) Azt a veszélyt látom —- egy szóval mondva —,, hogy két nagy erő, melynek együtt kell működnie — és minden józan konzervativizmus ennek a két erőnek együttműködésén ala­pul —, a hagyomány tiszteletének alapja és a fejlődésnek akarása (Ugy van! a baloldalon.), ahelyett, hogy együttműköd­nék, egymástól elválik, bifurkálódik s a hagyomány hívei nincsenek tekintettel a fej­lődés igényeire, a fejlődés barátai pedig ezáltal kiszakittatnak és ellökik maguktól a hagyo­mány kultuszát. E két szélső irányzat bifurká­lásának veszélyét látom. Ez sokkal komorabb dolog, mélyen t. Nem­zetgyűlés, mint aminőnek talán sokan hiszik. A nemzet fejlődésére nézve — nem szeretek na­gyot mondani, nem szeretek túlzásokba bocsát­kozni — nem épen ez a speciális kérdés, hanem nagyjából állásfoglalásunk, hogy vájjon mi, magyar értelmiség, magyar középosztály, a 48-as tradíciót akarjuk-e folytatni, akarunk-e a nemzet élére állani, a már megért stádiumo­kat megvalósítani, a többiekben vezetést gya­korolni, célokat mutatni, megfontolni kinek­kinek helyzetét, megfontolni azt is, hogy a háború utáni ember lélektana nagyon különbö­zik a háború előtti ember lélektanától. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ha mi erre az útra szánjuk magunkat, ak­kor látom magam előtt a jogfolytonosság fej­tartásával s a jogfolytonosság azon tulajdoná­val, hogy folytonosság az az evolúció, megerő­södő, ismét egységes Magyarországot; akkor; látom a lehetőségét annak, hogy összefoglaló nemzeti eszmék keletkezzenek, amelyek ez or­szág valamennyi polgárát, valamennyi társa­dalmi osztályát egyesitik, kevesek kimaradásá­val, kik jobbra-balra mindig lesznek. Ha pedig az ellenkező utat követjük, akkor, mélyen t. Nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom