Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 40Ô. ülése 1925. évi május hó lí-én, csütörtökön. 15 tátva, ettől az igazi, mélyen gondolkodó nem pünkösdi királyságokat élvezni akaró nemzeti eszmétől áthatva, valamint emberiességtől, igazi keresztény szellemtől áthatva, minden külső presszió nélkül vette kezébe és vitte keresztül a jobbágyság felszabadításának nagy művét. És mi volt a következményi A következmény az vplt, hogy ezek az 1848 előtti vezető osztályok, amelyeknek előbb privilégi union alapult kiváltságos állása, minden privilégium nólkül megtartották maguknak a vezetést, a döntő befolyást (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.), niert a tömegek nem ellenükre vívták ki felszabadulásukat, hanem általuk, tőlük nyerték. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legmélyebb szomorúsággal állapítom meg, hogy sem a túloldalon, sem egyáltalában a magyar középosztály nagy részében ma nem látom az ehhez hasonló szellemet, hanem inkább visszaesést látok az 1848 előtti szellembe, annak a századnak szellemébe, amellyel mái* az 1741: VIII. tcikkbe beírták, hogy a koronázási hitlevélnek az a passzusa, amely szerint az ország szabadságai azon értelemben alkalmazandók, amelyben a király és rendek megállapodnak, semmiesetre sem vonatkozhatik a nemesi privilégiumok megszüntetésére. Én az evolúciót az 1848-ban adott példa és az 1848 után bekövetkezett eredmények fonalán akarom folytatni. Az a lépés, amelyet akkor tettek, óriási volt, elegendő volt akkor. Azóta egészen uj világ keletkezett, uj társadalmi osztályok keletkeztek, uj világáramlatok hatoltak be. Nem lehet dicső ősök példáját azzal utánozni, hogy ugyanazt tesszük — ez majdnem sohasem lehetséges —, csak azzal, hogy azokat a problémákat, amelyekkel szemhenállunk, ugyanabban a szellemben oldjuk meg. Itt van az egész világnak hasonló áramlataitól táplálva — mert kinai falat és vámvonalakat eszmék előtt nem lehet felállitani — az a nagy áramlat, amely szerint önállóságra, szabadságra és jólétben való arányos és méltányos részvételre törekszenek a tömegek. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt az áramlatot megállitani akarni (Gr. Bethlen István ministerelnök: Senki sem akarta megállitani!), emlékeztet eng©m Erekman-Chatrian egy regényére, mely ben elmondja, hogy egy breton paraszt sohasem tudott megbarátkozni azzal, hogy expropriáció utján elveszik egy vasút számára földje egy részét és az első roibogó gyorsvonattal fiaival együtt vasvillával szembeállott. Hogy mi volt annak a szegény embernek sorsa, az gondolható. Nem akarom nemzetemet hasonló sorsnak kitenni. Itt van az a nagy áramlat. Mesterséges eszközökkel meg lehet akadályozni, hogy ide, a képviselőházba bejöjjön; de ezzel csak nyerni fog elkeseredésében, szívósságában és deformálódni fog forradalmi irányzatban; (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon. — Rakovszky István: Ezt akarják!) holott, ha mi, a mai vezető osztályok, a 48-iki nagy gondolatnak és nem az azóta bekövetkezett hanyatlásnak szellemét követjük, ha nem engedjük át magunkat a forradalmak által előidézett érthető lelki reakció sugallatának, hanemi megtartjuk a világtörténelmi perspektívát, megtartjuk a magyar, történelmi perspektívát, ha mi ezt az áramlatot kezünkbe vesszük, ha mi, a magyar intelligencia, a magyar vezető osztály megadjuk ennek formuláit, ha a nép bennünk látja ennek előmozdítóit, ha mi a népet a magunk iránti bizalommal megteliteni akarjuk, ha minden ilyen presszionális eszközt mellőzünk: meglehet, hogy némely helyen nem fogunk sikert aratni, meglehet, hogy némely helyen a demagógia túl fog tenni rajtunk, de nagyban és egészben mi leszünk urai ennek a mozgalomnak, mely — akármit cselekszenek önök — előre fog hatolni és győzedelmeskedni fog. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha ennek az egész magyar nemzet bevonásával mi len szünk az építőmesterei, akkor a mi kezünkben marad a vezetés, holott, ha ezt a mozgalmat ellenünk csinálják, akkor igenis, elsöpörnek minket, (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én, t. uraim, mély fájdalommal mondom ezt, amikor látom rendre a vármegyékben is, hogy azokat a határozatokat, melyeket a titkosság ellen hoznak, azok az elemek, az a társadalmi réteg hozza, amelyhez egész lelkemmel és szivemmel tartozom, nem akarom ellenük vezetni a tömegeket, hanem én akarom velük együtt a tömegeket vezetni. S amikor látom a középosztály egy részében ezt a telítettséget, a pillanat impresszióit és elvesztését a nagy história perspektívának ; mikor látom, miként ront ezen az utón saját veszedelmébe,, ez engem a legmélyebb szomorúsággal tölt el és én nagyon kérem, méltóztassanak legalább komoly megfontolás tárgyává tenni ezeket az érveket, melyeket felhozni szerencsém volt. Ne zárkózzanak el ridegen attól, ami talán némi igazságot tartalmaz, pusztán azért, mert innen jön és nem az önök soraiból. Talán honorálják azt a félszázados tapasztalást is, amely nekem betekintést engedett a néplélek konyhájába, és annak összes pszichológiai rejtélyeibe. (Ugy van! a baloldalon.) Azt a veszélyt látom —- egy szóval mondva —,, hogy két nagy erő, melynek együtt kell működnie — és minden józan konzervativizmus ennek a két erőnek együttműködésén alapul —, a hagyomány tiszteletének alapja és a fejlődésnek akarása (Ugy van! a baloldalon.), ahelyett, hogy együttműködnék, egymástól elválik, bifurkálódik s a hagyomány hívei nincsenek tekintettel a fejlődés igényeire, a fejlődés barátai pedig ezáltal kiszakittatnak és ellökik maguktól a hagyomány kultuszát. E két szélső irányzat bifurkálásának veszélyét látom. Ez sokkal komorabb dolog, mélyen t. Nemzetgyűlés, mint aminőnek talán sokan hiszik. A nemzet fejlődésére nézve — nem szeretek nagyot mondani, nem szeretek túlzásokba bocsátkozni — nem épen ez a speciális kérdés, hanem nagyjából állásfoglalásunk, hogy vájjon mi, magyar értelmiség, magyar középosztály, a 48-as tradíciót akarjuk-e folytatni, akarunk-e a nemzet élére állani, a már megért stádiumokat megvalósítani, a többiekben vezetést gyakorolni, célokat mutatni, megfontolni kinekkinek helyzetét, megfontolni azt is, hogy a háború utáni ember lélektana nagyon különbözik a háború előtti ember lélektanától. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha mi erre az útra szánjuk magunkat, akkor látom magam előtt a jogfolytonosság fejtartásával s a jogfolytonosság azon tulajdonával, hogy folytonosság az az evolúció, megerősödő, ismét egységes Magyarországot; akkor; látom a lehetőségét annak, hogy összefoglaló nemzeti eszmék keletkezzenek, amelyek ez ország valamennyi polgárát, valamennyi társadalmi osztályát egyesitik, kevesek kimaradásával, kik jobbra-balra mindig lesznek. Ha pedig az ellenkező utat követjük, akkor, mélyen t. Nem-