Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

Ä nemzetgyűlés 415. ülése 1Ö25. évi május hó 25-én, hétfőn. 19Í gyalása időtartama alatt valamely kifejezés használtatott-e vagy sem, kizárólag a Ház naplója irányadó. Márpedig' megállapítást nyert elnöki enunciáció alakjában is, hogy Dinieli Ödön képviselő ur a neki imputait sértő kifejezést nem használta. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István előadó: Erről Lend vai István képviselő urnák annál is inkább mód­jában volt s kötelessége lett volna felszólalása előtt meggyőződést szerezni, mert a megelőző ülés naplója már akkor rendelkezésére állott. (Kiss Menyhért: Elhangzott! — Lendvai Ist­ván: Ma is állítom, hogy mondotta. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur! Rubinek István előadó: De a mentelmi bi­zottság megállapítása szerint a Lendvai István képviselő ur által használt kifejezés az esetben is^ súlyosan sértette volna a nemzetgyűlés méltóságát, ha vele szemben megelőzőleg más képviselőtársa részéről hasonló kifejezés hasz­náltatott volna ... (Kiss Menyhért: Nem ,,ha", hanem „igen"! Használta! Nem fogják leta­gadni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rubinek István előadó:... s eljárása annál súlyosabb beszámitás alá esik, mert a sértést nem közbeszólás alakjában tette, hanem előre megfontolt beszéd alakjában mondotta el. (Zsirkay János: A közbeszólás tehát enyhitő körülmény'?) Igen, az enyhitő körülmény szo­kott lenni, mert rendesen nem előre megfontolt szándékkal szokták mondani. À mentelmi bizottság ezek alapján, tekin­tettel ama körülményre, hogy Lendvai István nemzetgyűlési képviselő ur megelőzőleg egy­izben már utasíttatott a mentelmi bizottsághoz a nemzetgyűlés méltóságának megsértése miatt, javasolja a nemzetgyűlésnek, hogy a házsza­bályok 240. §-ának 7. bekezdése alapján Lend­vai István nemzetgyűlési képviselő urat a nemzetgyűlés méltóságának súlyos megsértése miatt jegyzőkönyvileg rójja meg. A mentelmi bizottság ezen határozatának meghozatalánál enyhitő körülmény gyanánt vette figyelembe ama körülményt, hogy Lend­vai István nemzetgyűlési képviselő ur elköve­tett sértéséért a nemzetgyűléstől feltételesen bár. de bocsánatot kért, Elnök: A házszabályok 240. §-ának 7. pontja értelmében vitának helye nem lévén, követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a men­telmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Lend­vai István képviselő ur a nemzetgyűlés 412-ik ülésében tanúsított magatartása miatt jegyző­könyvi megrovásban részesittessék, elfogadni, igen. vagy nemi (Igen! Nem! — Kiss Meny­hért: Ki van zárva!) Csendet kérek,, Kiss Menyhért képviselő ur! Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság előadójának javaslatát el­fogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörté­nik.) Többség. (Egy hang halfelöl: Dinichnek lehet sértegetni! — Baross János: Ellenpróbát kértiûk!) Kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. Most pedig napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, kedden, f. hó 26-ikáni d. e. 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz NAPLÓ xxxii. ; hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Scitovszky Béla képviselő ur a házszabá­lyok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Scitovszky Béla: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk!) Elsősorban is köszönöm Fried­rich István képviselő urnák — aki remélem, minden hátsó gondolat és célzat nélkül hozta ide az Az Est-nek azt a cikkét, melynek címe „A t. Ház elnöke a nemzetgyűlés tónusáról" —, hogy alkalmat adott nekem erre a felszóla­lásra. Magam a cikkre figyelmessé csak az ő fel­szólalása során lettem. Egyáltalában nem. volt tudomásom arról, hogy ez a cikk megjelent. (Kiss Menyhért: Katbolikus ember nem is nyilatkozhatik az Az Est-nek.) Tessék meg­várni azt, amit mondandó vagyok; annak nyi­latkozom, akinek nekem jól esik. Az Az Est-nek tényleg nyilatkoztam. Ad­tam egy in tervjut Szomaliázi István hírlapíró urnák, akit én előzőleg nem ismertem. Ő be­küldött hozzám egy névjegyet és arra kért, hogy intervjut adjak le az Az Est részére. Ki­üzenlem a hírlapíró urnák, hogy egyáltalában nem adok le semmiféle közleményt. Kimenve, a folyosón, vagy az ujságiróí karzaton bemu­tatkozott nekem Szomaházi István és azt mon­dotta, hogy ő nem politikai intervjut kivan tőlem. Akkor, mondottam, esetleg lehet róla szó és megjelöltem az időt és helyet, ahol egy­mással beszélgetni fogunk. Ekkor a találkozón­kon Szomaházi István személyi adataim iránt érdeklődött. Ezeket ugy, amint ezt ebben a cikkben előadja, le is adtam. Azután kérdést intézett hozzám az európai parlamenteket illetőleg és ezzel kapcsolatban a magyar parlamentre vonatkozólag is kér­dezte nézetemet. Erre kijelentettem azt, ami a cikkben benne is van — és itt végződik az én intervjum —, hogy „a mi parlamentünk egész összetételében talán nem rosszabb, mint a többi európai parlamentek", s egyúttal kije­lentettem, hogy a többi kérdésére nem vála­szolok, mert nem tartanám helyesnek, hogy mint elnök magam kritizáljam saját nemzet­gyűlésemet. (Általános helyeslés.) Ezzel az intervju be is fejeződött. Hozzánk az asztalhoz ült Huszár Károly igen t. alelnök ur (Lendvai István: Mindenütt ott kell len­nie!) és diskuráltunk Szomaházi István hír­lapíró Úrral különböző dolgokról, a régi parla­mentekről és egyebekről. Mindaz, ami attól a mondattól kezdve, amit felolvastam, van — tel­jes mértékben osztom ezt a felfogást —, ellen­tétben van azzal, amit megelőzőleg rólam igen hizelgőleg megállapított Szomaházi hírlapíró ur, hogy nyugateurópai mivoltomat elismerte. Ami az intervju után következik, az nem egé­szen igazolná az ő megállapítását, mert tény­leg vannak olyan kijelentések és beállítások, amely kijelentéseket és beállításokat én egyál­talában nem mondottam. (Kiss Menyaerl: Ezért nem kell Az Est-tel beszélni! — Lendvai István: Ez a fejlett technika! — Kiss Meny­hért: Ezt csinálják mindig!) Ebben lehet a képviselő urnák igaza. Én soha, egy esetet kivéve, intervjut nem adtam. Én politikai intervju adása céljából ujságiró urakkal szóba nem állok és ha ők ostromolnak kérdésekkel, én visszaostromlom őket kérdések­kel. Mint méltóztatnak tudni, a lehető legrit­kábban, azt mondhatnám, talán soha sem sze­repeltem intervjukban. Ezt mondom arra vo­natkozólag, hogy én így nyilatkoztam volna. ,Ha az apró betűket méltóztatnak figyelembe 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom