Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

À nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 163 hozzá! De ón nem azért tartok ki emellett az álláspont mellett, mert véletlenül én voltam az, akit a hullámok odasodortak, és én voltam az, aki véletlenül az egyenlő, titkos választójogról nemcsak beszéltem mindig, hanem tényleg életbe is léptettem. Ha ma látnám, hogy ez nem szolgálja az igazi nelmzeti célt, higgyék el nekem, volna bennem is annyi erkölcsi bátorság, hogy megváltoztatnám az álláspontomat, ide állnék önök elé és megmondanám, hogy akkor hibáztam, akkor ez volt helyes, de most más a helyes. De meggyőződésem — és ezt röviden ki fogom; fejteni —, hogy az az ut, amelyet az ige a t. túloldal követ, megint oda fog vezetni, hogy nemsokára fogunk újból tárgyalni választójogról. (Ugy van! bal felől. — Szilágyi Lajos: Mintha nem volna más dolgunk!) Méltóztassanak jól emlékezetükbe vésni, mit mondok: elő fogjuk mi még szedni nemsokára megint azt a plattformojt, az egyenlő, általános, titkos plattformot, amely tulajdonképen ma már törvény, mert hiszen azt a rendeletet az első nemzetgyűlés törvényesítette. Ma ez élő törvény, (ügy van! ügy van! balfelől.) Most lesz egy ujabb törvény, egy olyan törvény talán, mint az 1913. évi törvény, az 1918. évi javaslat volt, amelyek életbe sohasem léptek. (Szilágyi Lajos: Ez sokkal rosszabb, mint az 1913-as volt!) Mielőtt azonban álláspontom kifejtéséhez hozzáfognék, röviden néhány megjegyzést óhajtok tenni a most lezajlott fővárosi választásokkal kapcsolatban. T. Nemzetgyűlés! A keresztény egységes front ebben a harcban 91 mandátumhoz jutott. Hogy miért jutott ilyen kevés mandátumhoz, ezt én, mélyen t. túloldal, az önök szemére vetem. (Helyeslés balfelől.) Mert ha önök, t. túloldal, tényleg azt akarták volna férfiasan, egyenesen és nyíltan, amit önök mindig hirdettek, hogy ez az ország keresztény és nemzeti alapon kormányoztassák, akkor önök és az önök kormánya nem kisérleteztek volna az egységes keresztény front háta mögött Ripkával. (Zsirkay János: Gázemberekkel!) De hogy a keresztény front alul maradt, annak egyik oka volt az önök kormányának ez a ballépése, de tulajdonítsa ezt az én testvérpártom, a gazdasági párt is magának. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Ennek a harcnak sorsa eldőlt akkor., amikor én szót emeltem a fővárosi törvény ellen, mely már akkor is jogfosztást jelentett és a már egyszer adott jogok korlátozását vitte bele újból alkotmányos életünkbe. Én akkor figyelmeztettem a gazdasági pártot: vigyázzanak uraim, mert minél több embertől veszik el a választójogot, annál több keresztény embertől veszik el a választójogot. A t. testvérpárt megszavazta a törvényjavaslatot, pedig én akkor nyíltan felszólítottam őket, hogy foglaljanak állást a kormánnyal szemben, mert az a törvényjavaslat megpecsételi a főváros sorsát. De próbálkoztam én mással is; próbálkoztam az én eredeti, régi, egészséges, 1919. évi álláspontommal, mely az volt, hogy Budapest székesfőváros nemcsak a budapesti lakosságé, hanem az egész országé. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Tessék egy törvényt statuálni, amely módot ad a vidéknek is arra, hogy az ország szivének sorsa felett rendelkezhevssék. Ha a t. túloldal által támogatott kormány azt szerette volna, hogy Budapesten ne a szociáldemokraták és a Vázso'nyi képviselőtársam által vezetett demokraták kerüljenek be többségbe, akkor; a t. túloldalnak igenis szoritania kellett volna a kormányt arra, hogy ilyen törvényjavaslattal álljon elő. De amikor étt ezt felhoztam, láttam az igen t. belügyminister! ut elutasító, lekicsinylő gesztusát; összenevettek a miniszterelnök úrral, mert minden reményük Ripkában volt. Most megtörtént ez a választás. De ne méltóztassék gondolni, hogy én... (Zaj a balközépen, — Vass József munkaügyi és népjóléti minister közbeszól. — Eckhardt Tibor: A minister ur különösen ne büszkélkedjék Ripkával!) Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, szíveskedjék cstndben maradni. (Ulain Ferenc, közbeszól, — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Magától nem tanulok erkölcsöt!) Elnök: Ulain Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Én nem szoktam a minister urakat védelmembe venni, különösen, ha fajvédő barátaim támadásban vannak, de ezúttal kénytelen vagyok az urakat figyelmeztetni arra, hogy az urak tévedésbea vannak. Én Vass József minister úrral e dologban sokszor, többször tárgyaltam és higgyék el, hogy az ő álláspontja közel állott az én álláspontomhoz. Ezt férfiasan és őszintén meg kell mondanom. (Zaj.) Most itt állunk a megtörtént választás után és hallom, hogy ez, a többség nem lesz munkaképes. Megint hibának tartom és nem helyeslem az ilyen hirek terjesztését, mert Budapest keresztény népe és minden választó azt akarja, hogy a főváros közgyűlésén igenis munka folyjék, hogy onnan közösítsünk ki minden politikát. Tessék a politikai harcokat — ez különösen szól a gazdasági pártnak •— itt a parlamentben megvivni; tessék ide jönni és azt a Vass minister urat, vagy Bethlen minister urat, ha nem tetszik, kibuktatni. Tessék a harcot felemelt fővel itt állani. (Helyeslés balfelől. — Rassay Károly: Küzdjön Wolff Károly a választójogért!) Odabent a városházán pedig dolgozni és építeni akarunk. Nincs más mit tennünk. Csalódtunk, azt hittük, hogy a hatalom azt akarja, hogy Budapest keresztény és nemzeti maradjon. Nem akarták. Mindenki ellen harcolni nem tudunk, de be kell menni a városházára, ha kisebbségben vagyunk is, és ott felfogásunkat érvényesiteni. De méltóztassanak velünk megosztani ezt a keserves, ellenzéki kenyeret, amely abból áll, hogy sokszor személyeket kell megtámadnunk egyéni ízlésünk ellenére is csak azért, hogy kötelességünket teljesítsük. Tessék velünk ezt a keserves szerepet megosztani, amelyet mi, amióta nemzetgyűlés van, mindig betöltöttünk. Mikor az első nemzetgyűlés összeült, egyetlenegy ellenzéki képviselő nem volt, azután mi ültünk át öten és alkottuk az ellenzéki pártot. Tessék levonni a konzekvenciát. A világnézletek harcát álljuk s én meggyőződésemből egy jottányit nem engednék. Az a meggyőződésem, hogy itt vívjuk meg a harcot és ne a városházán. Én a keresztény egységes frontban 15 barátommal vettem részt a jelöltek listájában, 10—11-en be is jutottunk. Ezeknek nevében kijelentem, hogy mi a városházán igenis dolgozni akarunk, mindent el akarunk követni, hogy az munkaképes legyen, de politikai elveinkből egy jottányit nem engedünk. A harcot, amint Gömbös Gyula t. képviselőtársain is kifejtette — és az önök lelkéhez beszélt, hogy okuljanak a fővárosi választások eredményén —, itt akarjuk végigvivni. önök többé-kevésbé elég szorgalmasan, bejárnak ide, igaz, hogy amikor ma vezérszónokuk beszélt, akkor kevesebben voltak, mint mi. Mi ujabb, nehezebb munkát válNAPLÓ XXXII. *:;