Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 155 a nemzet szociális és gazdasági helyzetére, hivatkozással arra, hogy óriási ugrásokat a természet nem ismer, és mindenkor megbosszulja magát, ha a természetes fejlődés ellenére valósitunk meg reformokat, mondom, amidőn mi ez indokok mérlegelése alapján az általános, titkos választójog ellen foglalunk állást, akkor követeljük, hogy az ellenzék részéről is ismerjék el, hogy meggyőződésünk alapján járunk el és tiltakozunk minden olyan gyanúsítás, inszinuáció ellen, amely ismételten elhangzott ebben a teremben, mintha bennünket pártszempontok vezetnének. (Meskó Zoltán: Akkor tessék a programból is kihagyni ezt a pontot!) Majd válaszolok rá. Ez t. képviselőtársamnak egyetlen vesszőparipája, de le fogom róla szállitani. (Egy honn jobb felöl: Nincs semmi köze a kisgazda-programhoz! — Meskó Zoltán: Igenis, van közöm a kisgazda-programhoz; én hirdettem! — Zaj.) Én, t. Nemzetgyűlés, magamévá teszem Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak 1908 november 11-én tartott beszédének ezzel kapcsolatos passzusát, amikor is azt mondotta, hogy „Magyarországon azt az államférfiul, aki ilyen nagy kérdésekben nem kizárólag az állam érdekei által vezetteti magát, tisztességes magyar embernek nem lehet nevezni. Akkor, amikor a választási törvényhez nyulunk, csak egy vezérelvünknek szabael lenni, az országos közérdeknek". Ez az országos közérdek az, amely bennünket vezet akkor, amikor mi a választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál a választójog- teljes általánossága és titkossága dien foglalunk állást. (Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon.) A választójogi törvényt ugy kell megalkotni — mondotta Andrássy Gyula —, ahogy az a nemzet érdekének megfelel. Ennek megalkotásánál tehát nem szabad kizárólag külföldi példák alapján elindulni. Nem szabad törvényt alkotni azért, mert a külföldön megcsinálták, hanem meggyőződésem szerint a választójog terén és a választójog kérdésében olyan törvényt kell alkotnunk, amely a nemzet sajátosságainak, ezeréves hagyományainak megfelel, azokból fakad, és tekintet nélkül arra* hogy a külföld mit mond, tekintet nélkül arra, hogy a külföld e tekintetben milyen álláspontot foglal el, tisztán és kizárólag a magyar nemzet érdekeit tartja szem előtt. Kétségtelen, hogy fejlődnünk kell a választójog terén is

% fejlődnünk kell olyan arányban, amilyen arányban azt a természetes fejlődés megköveteli. Az általános választójog megadása azonban, anélkül, hogy a természetes fejlődés követelményeit szem előtt tartanok, anélkül, hogy azt az évtizedes fejlődést, a melyre a nemzetnek szüksége van, hogy elérkezzék arra a nivóra, amelyet az általános választójog megkövetel, végigfutottuk volna, azt jelentené, hogy a nemzet érdekeit kiszolgáltatjuk, azt jelentené, hogy törvényt alkotunk, a mely a nemzet érelekeinek álcája alatt a nemzet érdekei ellen cselekszik. A politikai jogok legszélesebb körű kiterjesztése megfelelő politikai nevelés nélkül lehet alkalmas társadalmi és politikai tévtanoknak, a tömegek félrevezetése által történendő legalizálására, végeredményben azonban minden körülmények között a társadalmi osztályoknak egymással való szembeállítására és a higgadt, a helyzetet mérlegelő értelmi osztálynak a parlamentből való kiszorítására vezet. A politikai jogok legszélesebb körű megadása indokolt olyan országokban, amelyeknek lakossága legalább túlnyomó részben önálló politikai véleménnyel, kellő megfontolással bir, a legnagyobb veszélyt rejti azonban magában ott, ahol a tömegek hangulata a hangoztatott jelszavak tetszetős voltától függ, ahol a választások sorsát nem a közérdek dönti el, hanem a használt demagógia mérve és a használt jelszavak hangzatos volta. A választásokon használt demagógia meggyőződésem szerint leg-alább is annyira elitélendő, mint a választások erőszakos befolyásolása, egyben azonban mindenesetre veszélyesebb, mert politikailag kevésbé iskolázott tömegeket politikai tévtanok, elérhetetlen fantomok szolgálatába állit, azok politikai meggyőződését, lelkületét teljesen megmérgezi. Amidőn külföldi példák után indulunk, ne csak azt nézzük, vájjon a külföldön és a külföld különböző országaiban miképen valósitották meg,^ milyen mértékben hozták be az általános választójogot, hanem tekintsük azt is, hogy ezekben az országokban, amelyekben az általános választójogot nagyobb mértékben valósitották meg, hogyan, miképen, milyen mértékben váltotta be azokat a reményeket, amelyek a választójog általánosságához fűztek. Ha a választójogot ezen a szemüvegen keresztül, ebből a szempontból tesszük vizsgálat tárgyává, akkor meg kell állapitanunk azt, hogy a politikai jogok legszélesebb körű kiterjesztése a nemzeti demokratikus fejlődés szolgálatába szegődött ott, ahol az a természetes fejlődés követelménye gyanánt hozatot be, ott azonban, ahol a természetes fejlődést nem tartották be, hanem ugrásszerűen hozták be az általános választójogot a nemzeti elemokratikus fejlődés kerékkötőjévé vált és a parlamentarizmus csődjét idézte elő. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok itt több példára hivatkozni. Legyen szabad csak Ausztria példájára hivatkoznom a háború előtt. Láttuk, hogy Ausztria parlamentje mennyire munkaképtelen volt, hogy ott a parlamentarizmus csődje következett be annak következtében, hogy a választójog legáltalánosabb kiterjesztése folytán olyan elemek kerültek be, amelyek annak munkaképességét a minimumra csökkentették. De hivatkozhatunk a kisentente államok példájára is, hivatkozhatunk Olaszország példájára, amely ma az általános választójog korrektivumait keresi A másik konzekvencia, amelyet le kell vonni abból, hogy a választójog milyen mértékben terjesztetett ki, az, hogy az általánosság arányában olyan nemzeteknél, amelyeknél az általánosság a természetes fejlődés követelményei ellenére hozatott be, romlott a parlamentek nívója. A tapasztalás világszerte elrettentő példáit mutatja annak, hogy a parlamentek nivója mennyire csökkent azoknál a nemzeteknél, amelyek a választójogot a legáltalánosabb terjedelemben hozták be. A parlamentarizmus csak akkor felelhet meg, meggyőződésem szerint, a maga hivatásának, ha annak törvényhozó testületét az ország sorsának intézésére hivatott, az értelmiség és erkölcsi kvalitások tekintetében kiváló elvének közül választja meg. Erre pedig csak olyan választójogi rendszer alkalmas, amelyben nem a nyers tömeg ösztönei, hanem a közügyek iránti helyes érzék és tapasztalat játszik szerepet. (F. Szabó Géza: Ez a fontos! — Rassay Károly: Amerikában a legtudósabb embereket választják köztársasági elnökké!) Elismerem, hogy ez ideál, amely teljes minémüségében talán sohasem valósul meg, amely felé azonban törekednünk kell és amelyre vonatkozással a választójogot ugy kell megNAPLÓ XXXII. K