Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

8 A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. Az utolsó kérdés, amelyről még szólani akarok az, hogy a választójog

1 titkos, vagy pedig- nyilt szavazás utján gyakoroltassék-e. (Zaj balfelől.) Jól tudom azt, hogy a külföld szaki'fcott már a nyilvános szavazás rendszerével... (Cserti József: Az egész világ szakitott!) nekünk külföld az egész világ. (Zaj balfelől. — Halljuk! jobbfelől.) Hogy megismételjem: jól tudom azt. hogy a külföld szakitott már, a nyilvános szavazás rendszerével, de azt nem tudom, niem is tudna róla meggyőzni senki, hogy ez az irány az emberi társadalom tökéletesedésének lenne az útja. Szerény véleményem szerint a titkos szavazás magasabb erkölcsi szempontból inkább visszafejlődés, mint előhaladás (Ugy van! jobbfelől. Derültség és zaj balfelől. — Bárezy István: Ezért ment tönkre Anglia és az Egyesült-Államok! — Cserti József: Ezért ment tönkre Svájc és Franciaország), mert épen közjogi téren vonja el az egyént a társadalom ellenőrzése alól ÍMeskó Zoltán: À városban nem vonja el?); holott pedig mindenki tudja, hogy a nyilvánosság az erkölcsi

1 fejlődés iskolája. Miután pedig én bizom az emberiség erkölcsi fejlődésének törvényszerűségében, bizom abban is — bármilyen különösen is fog hangzani —, hogy amikor az emberiség, hogy ugy mondjam, kibujkálta magát a titkos választójog útvesztőjében, magasabb emberi méltóságára ébredve, vissza fog térni az ideálisabb. az emberi méltóságnak jobban megfelelő nyilvános szavazás rendszeréhez. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj és derültség balfelől. — Cserti József: Hallatlan ilyent mondani! — Dénes István: Ez a deres szelleme! Vissza a deressel Magyarországon! — Meskó Zoltán: Ne kivánd, téged fektetnek rá először! — Derültség balfelől.) Arról szó sincs. T. Nemzetgyűlés! Amit már az előbb is hangoztattam: a választójog nem egyéni joga az embernek, hanem közjog, még helyesebben alkotmányjogi kötelessége, amellyel nemcsak magának, hanem a köznek is a javára kell munkálkodnia. Ha pedig ez áll, akkor kérdem, hogy miért követelik a leghangosabban épen a demokrácia hivei á titkos választójogot (Dénes István: Mert elég volt a deresből!), amikor a demokrácia egyik sarktótele. hogy a közügyek intézése a legnagyobb nyilvánosság előtt történjék? (Ugy van! jobbfelől. —Dénes István: Ilyen közigazgatás mellett!) Épen ezért én csodálkozom azon, hogy az emberiség letért a nyilvános szavazás rendszeréről az egész világon... (Zajos derültség balfelől. — Kiss Menyhért: Vesztébe rohant! — Dénes István: Az egész emberiség tudatlan önhöz képest, az_ ön zsenialitása a legnagyobb a világon! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Közeledik a világ vége, az emberiség pusztul már!) Mokcsay Zoltán:... és akkor, amikor letért, görcsösen ragaszkodik a nemzeti élet más területein, pl. az igazságszolgáltatás és a törvényhozás terén ahhoz, hogy mind e két funkció a legnagyobb nyilvánosság" előtt menjen végbe. (Felkiáltások balfelől: Tévedés! A bírói tanács határozathozatalra visszavonul!) T. Nemzetgyűlés! A közkötelesség teljesítése terén ilyen különbségeket nem akarok ismerni (Cserti József: Gyenge érvek!), mért amilyen fontos pl. az esküdtpolgár Ítélete, épen olyan fontos •H> Veilasztópolgár ítélete is a felett, hogy az ő bizalmából ki gyakorolja a törvényhozás komoly feladatát. (Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért én nem osztozhatom azoknak a nézetében, akik azt tartják, hogy a választópolgár csakis önmagának tartozik lelkiismereti felelősséggel (Rassay Károly: Ugy van! Igaz!), mert emellett a lelkiismereti felelősség mellett feltétlenül felelősséggel tartozik, a nemzet egyetemének is és pedig honpolgári felelősséggel. (Ugy van! jobbfelől.) Nagyon sokan hangoztatják a magyar viszonyokkal kapcsolatban, hogy nálunk a választások tisztasága csakis a titkos szavazással lenne biztositható. Szabad legyen megkérdeznem, hogy miért épen nálunk lehetne ezáltal a választások tisztaságát biztosítani, amikor ez más országokban sem sikerült?' Nem beszélek az Északamerikai Egyesült Államokról, nem beszélek Franciaországról, nem beszélek a körülöttünk elhelyezkedett trianoni államokról; s annak igazolására, hogy a titkos választás nem: szünteti meg a választási visszaéléseket, csupán Anglia példájára hivatkozom', ahol pedig a legtisztábbak szoktak lenni a választások és mégis, a titkos választójog behozatala után tizenegy évvel, 1883-ban, szigorú törvényt kellett hozniok a választási visszaélések meggátlására. (Rassay Károly: Épen megfordítva van a dolog!) Azt is hangoztatják, hogy a titkos szavazás az egyedüli gyógyszer a hatósági beavatkozás és a terror megszüntetésére. (Zaj a baloldalon.) Ha el is ismerem, hogy a régi, meg nem csonkított Magyarország területén eredménnyel járt a hatóságoknak a választásokra gyakorolt befolyása, nem ismerhetem el ezt arra a területre nézve, amelyet az igazságtalan trianoni békeszerződés — remélhetőleg csak egyelőre — a számunkra meghagyott. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megtekinteni a magyarországi választásokról szerkesztett térképeket. Ezekből meg lehet állapítani, hogy csonka Magyarország területére nézve a hatóságok befolyása nein járt eredménnyel a mindenkori kormányok javára. (Derültség és zaj a baloldalon.) 1861-ben a határozati, tehát az ellenzéki párt csonka Magyarország területén körülbelül kétszer annyi képviselőt választott, mint a felirati párt. 1869-ben a Deák-párttal, mint kormánypárttal szemben a balközép és a szélsőbaloldal győzött óriási többséggel, ugy hogy a Deák-párt a mandátumoknak legfeljebb egynegyedét nyerte el. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) 1872-ben a baloldal és a szélsőbaloldal a mandátumok kétharmadát vitte el a kormánypárttal szemben. 1878-ban ugyanilyen arányban győzött a függetlenségi és egyesült ellenzéki párt a szabadelvüpárt felett. 1881-ben, 1884-ben, 1887-ben hasonlóképen, 1892-ben a Kossuth-párt. az ITgron-párt és a nemzeti párt 10—15 mandátumot kivéve az összes mandátumokat elnyerte a szabadelvű párttal szemben. 1901-ben, 1905-ben és 1910-ben ... (Rakovszky István: 1896-ot ki méltóztatott felejteni!) mindig az ellenzéknek volt többsége ezen a területen s ötven esztendő alatt csak egv alkalommal . . . (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Cserti József: Akkor mások voltak a szolgabirák!) 1875-ben nyert többséget olyan párt, amely 67-es alapon állott. Mindezekből tehát világos . . . (Zaj a baloldalon.— Dénes István közbeszól.) Elnök: Dénes István kénviselő urat másodszor is kérem', méltóztassék az örökös közbeszólásoktól tartózkodni. Mokcsay Zoltán: Mindezekből tehát világos, hogy azon a területen, amelyet a trianoni békeszerződés meghagyott, tehát csonka Magyarország terüleFén általában ellenzéki képvi-