Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken, 119 tént, azért a vezetőket kell felelősségre vonni, j de maga a tömeg nem hibás, azok ép olyan becsületes magyar emberek, ép olyan keresztény emberek, mint akár Vass minister ur. Örömmel mondhatom, hogy a keresztény tömegekben olvan keresztény és hazafias érzést tapasztaltam, amely azzal a meggyőződéssel tolt el, hogy, igenis, meg lehet találni a kibékülésnek azt az útját, amely egymáshoz vezet bennünket, csak nem szabad sajnálni a fáradságot. A munkáskérdéssel foglalkoznunk kell és nem szabad a munkásokat átengedni a tőke kizsákmányolásának De nemcsak, hogy nem általános és nem titkos ez a javaslat, hanem a régi bűnöket és régi visszaéléseket most is fe'ntartja. Egészen ravaszul benne van a jelentésben az, hogy a kerületi beosztásról későbbi rendelet fog intézkedni. Mit jelent ez? Mindig visszaélés volt ezen a téren. Ma is Tompa kerület 911 választója küldheti be Podmaniczky Endre bárót a parlamentbe, akkor, amikor például Kalocsának 16.000 választója van. Akármennyire becsülöm is Podmaniczky Endre báró patinás fejét (Derültség.) és örvendek, hogy itt van a képviselőházban, de igazságtalanságnak és tarthatatlan rendszernek tartom, hogy egyik kerületben 10.000, vagy több választó küld be egy képviselőt, a másikban meg csak 900. Miért becsültetik a tompái magyar tízszer annyira, mint a kalocsai? Ez megint Pandora szelencéje: egy későbbi rendelet fogja szabályozni a kérdést. Mit jelent ezl Az 1874-es törvény szerint Abrudbánya 234 román választója választhatott egy képviselőt a jászberényi 10.000 magyarral szemben, mert ez függetlenségi volt, ezt el kellett gáncsolni, amaz pedig beszállította a maga mungó képviselőjét. Azt hittük akkor, hogy minden rendben van, mert itt ültek a kormány megválasztottjai, akiket 230 román választó küldött be a parlamentbe. Azt hittük akkor, hogy nincs nemzetiségi kérdés, hogy Magyarországon minden kérdés meg van oldva. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) De mint előbb hallottuk, vannak földalatti erők, vannak igazságok, amelyeket nem lehet elnyomni, akár kellemesek, akár kellemetlenek. Az igazság ereje — akárhogy is akarják egyik napról a másikra elnyomni, azt lehet lebéklyózni, lehet rabigába hajtani —, de feltétlenül erőt gyűjt, feltör és eget kér. Épen azért mi ezt a javaslatot egy pillanatig sem tartjuk iasztójogi kérdés végleges megoldásának. Nem lehet annak tartani, mert hiszen, amint már hivatkoztam reá, a kulturállamokban, Angliában, Franciaországban, Amerikában az általános választójog győzelmesen vívta meg már a maga harcát. Meg vagyok győződve arról, hogy jön egy idő, amikor nevetni fognak azon, hogy volt egy olyan ellenzék, amely az élet legtermészetesebb jogát követelte: hogy minden állampolgár, akár munkás, akár értelmiség-, akár fejjel, akár kezével dolgozik, az állam ügyeinek részese legyen. Mi folyton falra festjük a kommunizmus ördögét. Vájjon ki festi jobban a kommunizmust a falra, az az izgató-e, aki kimegy a tömeg közé és azt mondja az egymillió magyarnak: lássátok, ti másodosztályú polgárok vagytok, ti nem kaptok jogot, vagy az a torvényhozás festi-e jobban a falra, amely kirekeszti őket. Ha pedig behoznák őket, ez az izgatási felület rögtön megszűnne. A közjogokból ők részt kérnek és ezzel becsületesen, tisztességesen élnének. De most, a kommunizmus után, nincstelen embereket másodosztályú állampolgárokká klasszifikálni, amikor elég szerencsétlenség, hogy a kézimunkájuk után kell megéhnök, ezt a Kain-bélyeget homlokukra nyomni, igazán indokolatlan. Ez a javaslat csodálatos módon nem ad tiszta képet arról, hogy a kormány mit akar. A kormány mindenesetre fenn akarja tartani a maga hatalmát. Becsületesebb az ellenzék álláspontja, amelyet nem az irányit, hogy hatalomra jusson, mert ebben a kérdésben ez mellékes. Sőt, ha átlapozzuk ezt a javaslatot, látjuk, hogy miként bukkantak fel a lelkiismeret szavai a kormányban, amikor a törvényjavaslatot készítette és miként altatta el ezeket. Itten csak egy példára hivatkozom. Az első javaslatban, amely a bizottsági tárgyalások folytán megdőlt, az állott, hogy a törvényhatósági városok mellett az ipari gócpontokon is titkos lesz a választás. Tehát például az ózdi munkás titkosan szavazott volna, mig például a jászberényi, vagy karcagi magyar nyiltan. Ez a legnagyobb logikátlanság. Azt mondják, hogy nem lehet megengedni a titkos szavazást, mert akkor bizoziytalan elemek jönnek be a nemzetgyűlésbe és a titkos szavazás által a kommunista irányzatot szolgáljuk. Az ózdi munkás tehát távol áll a keresztény és nemzeti gondolattól, az internacionális: ennek titkos szavazást adnak; a karcagi magyaráz; megbizható: annak nyilt szavazást adnak. Épen fordítva kellene cselekedniök, ha a logika szerint cselekednének, mert ők a munkást tartják megbizhatatlannak, tehát annak kellene nyiltan szavaznia, hogy az a vasgyári Bíró Pál, aki a vasgyárak igazgatóságában benn van, rá tudjon nézni arra a munkásra és meg tudja fenyegetni: vigyázz, munkás, hova szavazol, mert ha nem rám, Biró Pálra, szavazol, akkor két hét múlva megkapod a munkakönyved és elmehetsz a gyárból. De hiszen a karcagi magyart nem kellene ellenőrizni, annak vezetője Csontos igen t. képviselőtársunk, aki megbizható magyar ember. Az a karcagi magyar is megbizható, annak tehát egész bátran lehetett volna titkos választójogot adni. Ezt a kérdést azonban elejtették azzal, hogy egyáltalában nein kell a titkos szavazás. Ott azonban, ahol például két képviselőt választanak, már megint titkos a szavazás. Hol itt a logika? Szeretném látni, vájjon miféle motívumok vezették a kormányt abban, hogy olyan állapotokat létesítsen, mint például a régi választói törvény szerint Baján volt, hogy Baján titkos volt a szavazás, a tőle negyedórányira fekvő, a bajai szavazókerülethez tartozó egyetlen egy községben pedig már nyiltan szavaztak. Tessék csak erre a logikátlanságra gondolni ! A bajai magyar titkosan szavazott, egy negyedórányira azonban már nyiltan kellett szavazni, pedig egy választókerülethez tartozott mind a kettő. Ilyen logikátlan az egész törvényjavaslat. Meg lehet érteni azt az álláspontot, hogy valaki a nyilt választójognak a hive, és ezt keresztülvezeti az egész vonalon — ez nyilt és férfias, erről lehet szó, erről lehet vitázni —, de ha akarom vemhes, ha nem akarom, nem vemhes: ezt egy ilyen fontos, életbevágó kérdésnél nem lehet keresztülvinni. Tudják t. képviselőtársaim, mi az impressziónk erre? Az, hogy három-négy helyen vagy a törvényhatósági városokban titkos legyen a szavazás, szerintem csak arra jó, hogy amikor a magyar ministerelnök ur kimegy a külföldre és ott uj kölcsönökért végigkopogtatja a külföld ajtait, azt mondhassa: igenis, nálunk titkos szavazás is van — elhallgatván azt, hogy a választókerületek nagy részében nyilt a szavazás. Ez játék, amely vég-