Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

108 À. nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. lyen keresztül ezek a vágyak kitörnek és hangot kaphatnak itt bent a parlamentben is! Nincs, t. Nemzetgyűlés. Ezek az igazságok ott élnek a nemzet, a tömegek, a társadalom alsó rétegeinek lelkében, és az az igazi államférfin, aki meg tudja érteni ezeket a hangokat akkor is és azelőtt is, mielőtt azok a maguk feszitő erejével robbanásszerűen jelentkeznének. Nekünk vigyáznunk kell és mi nem eshetünk bele ugyanabba a hibába, amelyben szenved ez a javaslat, amely a csendet összetéveszti a halállal, a mozdulatlanságot a nyugalommal. Sohasem szabad elfelejtenünk a nagy történetíró mondását, hogy épen ezek a látszólagos nyugalmi periódusok azok, amikor a bolondok a legnyugodtabbak, leggondtalanabbak, és a bölcsek a leggondterhesebbek. Nekünk meg kell éreznünk, hogy az államférfiunak az a kötelessége, hogy ép ezeket a nyugalmi periódusokat használja fel arra, hogy a haladásnak, a fejlődésnek az útját előkészitse

} mert igy fogja tudni összeegyeztetni a sok divergáló érdeket a nyugodt, biztos, lassú előrehaladásban. Más kérdés az, hogy vannak-e ilyen tömegek. Erre a kédésre nagyon nehéz tagadólag felelni. Előttünk van a rideg tény: az 5985. számú Friedrich-féle rendeletben 800.000 olyan magyar állampolgárnak volt választójoga, akiktől ez a javaslat a választójogot 'elveszi. Ezzel a ténnyel szemben mit tud felhozni a t. túloldal és a bizottsági jelentési Az indokolás egyszerűen azt mondja, hogy (olvassa): „Az 1920:1. te. által utólag jóváhagyott 5985/919. számú kormányrendeletet nem tekinthetjük irányadónak". És ennek a tételnek az igazolására két argumentumot hoz fel. Az egyik az hogy ezt a rendeletet az akkori idők kényszerű hatásai, befolyásai szülték. (Görgey István: Ez kétségtelen! — Zsirkay János: Épen nem kétségtelen!) Vagyok annyira óvatos, hogy ha kétségtelen igazság lenne ebben az argumentálásban, nem említeném meg, de az a körülmény, hogy megemlítem, mutatja, hogy az nem kétségtelen igazság. A másik argumentum az, hogy a választójogi rendeletben szabályozott rendszernek, az u. n, Friedrich-féle rendszerrel szabályozott választójogi rendszernek alkalmazása nem volna helyénvaló országgyűlési képviselők választásánál, tehát a normális viszonyok között való működésre hivatott egyik törvényhozási tényező összeállításán ál. Egyik argumentum sem állja meg a helyét. Ami azt illeti, hogy a Friedrich-féle választójogi rendeletet az akkori idők kényszerű haszülte, ezzel szemben áll az az igazság, amelyet hajlandók vagyunk tanúsítani mi mindannyian, akik abba)i az, időben elhivattunk a szereplés mezejére, hogy t. i. ezt a választójogi rendeletet, választójogi rendszert nem külső erőszak, nem külső befolyás, hanem egy régi programúinak megvalósítása hozta életre. (Szilágyi Lajos: Itt vannak rá a leghitelesebb tanuk: Huszár Károly és Rassay Károly! — Friedrich István: És Bethlen, aki a kabinetnek tagja volt és nagyon sürgette a választójogot! — Görgey István: Ez bizonyítja, hogy kényszerhelyzetben voltak! — LétayErnő: Honnan veszi ezt! — Zaj.) És életre hozta annak az igazságnak felismerése, hogy a nagy katasztrófában nem lehet nemzetet másképen kormányozni, minthogy a kormányzás alapjául (Zaj a középen. Elnök csenget.) az egész népnek akaratát fogadjuk el és gondoskodnunk róla, hogy ez az akarat valóban tisztán meg is nyilvánuljon. A másik argumentum arra épiti fel a maga erejét, hogy az általános titkos választójog helyet foglalhatott mint választójogi rendszer a nemzetgyűlés összetételénél, de nem foglalhat helyet a törvényhozásnak kétkamarás rendszerre való átalakításánál az egyik törvényhozó szerv összeállításánál. Ez önmagában hordja a maga kritikáját és logikátlanságát, hogy általános és titkos választójog elfogadható akkor, amikor egy kamara van, amikor a legnagyobb problémákat kell a nemzetnek megoldania, de nem fogadható el akkor, amikor kétkamarás rendszerre térünk át, és amikor uj féket illesztünk be az államjogi gépezet szerkezetébe. Ekkor még az alsó kamaránál is csökkenteni kell a választójog mértékét és csökkenteni kell a választójog tisztasága tekintetében megkívánható garanciákat! Hol vau itt a logika? Nem igy van. A kétkamarás rendszerre való áttérésnél a logika azt követeli, hogy akkor az alsóház, a népakarat első igazi nagy kifejezője annál szabadabban és annál szélesebb alapokon tudjon létrejönni. (Beck Lajos: Világos dolog!) Azt mondja Bessenyey Zénó t. képviselőtársam, hogy itt van a példa: az első nemzetgyűlés mit tudott produkálni? Én azt mondom, több óvatosságot és több kegyeletet. A& első nemzetgyűlés igen nehéz időkben jött össze; az első nemzetgyűlés alkotott és produkált, és ha semmi egyéb nem volna az alkotásai között, mint a földreform törvénye, már akkor is beírta volna nevét a magyar törvényhozás történetébe. De megalkotta a mi ideiglenes alkotmányunknak egész fundamentumát, kivezette az országot a legsúlyosabb bonyodalmakból és letette a konszolidáció első alapköveit. Nem tudom elfelejteni, hogy azokkal a yiszszataszitó jelenségekkel szemben, amelyekkel kapcsolatban én itt a nemzetgyűlésben igen sokszor visszhangtalanul szólaltam fel, az első nemzetgyűlésen nem magam álltam, hanem keresztény, vagy kisgazdapárti oldalról eg*yaránt férfiak álltak fel és felemelték szavukat. Itt van Huszár Károly, itt van Bottlik József t. képviselőtársam — akit azóta sajnosán nélkülözünk—, akiknek volt erkölcsi erejük felállani és részben a kormány háta mögött is (Szilágyi Lajos: Bottlik az atrocitások ellen? Hol van?) követelni a konszolidációt, a rendet a kint lévő catilináris elemekkel szemben. Itt van a békének kérdése. Nem oly egyszerű dolog volt a trianoni békeszerződés becikkelyezése. Itt van a pénzügyek helyreállítása kérdésében az irtózatosan nehéz fázis, amelyen keresztül ment a nemzetgyűlés, és amely fázis máról-holnapra áldozatokat követelt, de amely áldozatokat ez a nemzetgyűlés meg tudott hozni az egész nemzet nevében. Bessenyey Zénó t. képviselőtársam mint vádat hozza fel az első nemzetgyűlés^ ellen, hogy nem alkotta meg a választójogot. Én nem akarok most arról beszélni, hogy mi ennek a hisztórikuma, csak egy dolgot^ említek meg. Ez a nemzetgyűlés már három éve ül együtt azóta, amióta egy rendelet alapján életrehivták, és három év után most vagyunk csak ott, hogy törvényes bázist próbálunk alkotni a legfundamentálisabb alkotmányjogi kérdésben. Hol van akkor a jóhiszeműség, hol van akkor egy ilyen szemrehányásnak jogossága? Mondom, eltekintek a történelmi igazság feszegetésétől, de hol van' a jogossága^ egy olyan vádnak, amely az első nemzetgyűléstől reklamálja a választójog megalkotását?! (Szilágyi