Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. Í nem a mammut-egyetemeken, hanem a kis egyetemeken lehet elérni. Ennek a jogi oktatás decentralizálása sokkal nagyobb biztosítéka, mint az összevont egyetemek. Ezekkel napirend előtti felszólalásom anyagát kimerítettem. Midőn köszönetet mondok a mélyen t. elnök nrnak azért, hogy napirend előtti felszólalásra nekem engedélyt adott, teljes bizalommal nézek a kultuszminister ur válasza elé. (Élénk helyeslés a .jobboldalon.) Elnök: Mivel napirendi előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti, áttérünk napirendünkre: az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Mokcsay Zoltán! Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Nem szándékozom a választójogi törvényjavaslat tárgyalása során a választójog fejlődésének hosszadalmas ismertetésével fárasztani a nemzetgyűlés igen t. tagjait, csupán azt említem meg, hogy az európai kontinens államaiban a XIII. században keletkezett rendi alkotmány volt az az alapintézmény, amelynek romjain a demokratikus választójog kifejlődött. A rendi alkotmányok általában a XVI. század vége felé szűntek meg Európában (Dénes István: Kivéve Magyarországot, ahol ma is rendi alkotmány van!), s amikor pl. Franciaországban 1789-ben több mint 200 éves megszakítás után a rendi* országgyűlés tagjait újból összehívták, a rendi országgyűlés tagjainak választása anynyira feledésbe ment, hogy azt irattári kutatások utján kellett megállapítani. A megszakítás idejét Franciaországban épugy, mint a többi államokban, az uralkodók abszolút kormányzása töltötte be és ennek lett azután logikus következménye az az ellenhatás, amely a XVIII. század demokratikus küzdelmeiben nyilvánult meg, amelyekben azt követelték, hogy az állami rend olyan törvények által szabály oztassék, amelyek megalkotásában az állam összes felnőtt polgárai részt vegyenek. Nálunk Magyarországon a választójog alapját még a rendiség virágzó korában Mátyás királynak egy 1464. évi törvényében találjuk meg, amelyben kimondatott, hogy a törvényhozásnak, illetőleg a képviselőháznak azok a jelesebb nemesek legyenek a tagjai, akiket a vármegyék kiválasztanak. Ettől az időtől kezdve úgyszólván szakadatlanul a vármegyék és egyes városok választása utján vesz részt a magyar nemesség a törvények alkotásában egészen 1848-ig, amikor az 1848 :V. te. alapján meghonosodott hazánkban a népképviseleti rendszer. (Cserti József: Még most sincs meg!) Ha tehát a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat bírálatába bocsátkozunk, az 1848 :V. tcikket kell kiindulási alapul tekintenünk és a külföldi példák lehető mellőzésével, a magyarországi forradalmakszülte választójogi szélsőségek kikapcsolásával azokon a választójogi törvényeken kell tovább haladnunk, amelyeket a magyar alkotmányos törvényhozás létesített s a gyakorlati élet már kipróbált. Nagyon helyesen írja Hieronymi Károly volt minister, hogy abszolút jó, minden állam viszonyainak megfelelő választójog nem létezik. Minden választójognak alkalmazkodnia kell az illető ország állami intézményeihez és társadalmi viszonyaihoz. (Dénes István! Tehát!) Ez a tétel nagyon is helytálló, mivel a választójog kérdését tisztán elméleti alapon, eldönteni lehetetlen, (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen lehet valamely választójogi rendszer elméletileg a legtökéletesebb, de valamely or•vi május hó 14-én, csütörtökön. 5 szag sajátos viszonyai között nyomban tökéletlennek bizonyul, mivel a választójog minden vonatkozásban nemzeti kérdés, melynek megalkotásánál az elméletnek a nemzet érdekeihez kell simulnia. (Ugy van! a jobboldalon. — Dénes István: De nem a nagybirtokrendszerhez.) Habár készségesen elismerem, hogy a törvényhozó testületeket lehetőleg akként' kellene megalakítani, hogy azokban az ország különböző társadalmi osztályai is képviselve legyenek, ezeknek a társadalmi érdekeknek azonban el kell némulniok a nemzet egyetemes érdekeivel szemben. (Ugy van! a jobboldalon.) Az egész választójogi rendszerünknek tehát olyannak kell lennie, amely a magyar nemzeti szempontok fentartását, vezető szerepét és hegemóniáját feltétlenül biztosítja. (Dénes István: Akkor vonják vissza rögtön ezt a törvényjavaslatot, mert ez nem biztosítja!) Ezzel a megoldással szemben, bármilyen nehézségek tornyosulnának is, nem szabad gyengeséget mutatnunk, nem szabad meghátrálnunk, mert ha meghátrálnánk, akkor ellentétbe jönnénk a képviselőség alapfogalmával, melyet Angliában a XVII. században és később Franciaországban 1789-ben mondtak ki törvényileg, azt t. i., hogy a képviselő nem a választókerületét, nem valamely osztály sajátos érdekeit, hanem az egész nemzetet képviseli. (Ugy van! a jobboldalon. — Cserti József: így kellene lenni!) Ezeknek az általános elveknek hangozta tása után rátérek a szőnyegen levő törvényjavaslat rövid bírálatára. (Halljuk! Halljuk!) Beszédemben főképen a választói jogosultsággal és a választójog mikénti gyakorlásának kérdésével szándékozom foglalkozni (Cserti József: A titkossággal is!), nevezetesen azzal, hogy először: kiterjeszti-e a törvényjavaslat a választói jogosultságot megfelelő mértékben, másodszor: hogy a választójog egyenlőségét biztositja-e a törvényjavaslat, harmadszor: hogy a kisebbség arányos képviseletét honorálja-e a törvényjavaslat és végül: helyesen jár-e el akkor, amikor a titkosság részbeni bevezetésével a nyílt szavazást teszi meg a választójog gyakorlásának tengelyévé. T. Nemzetgyűlés! Az általános választójog hívei is megállapítják azt, hogy az általános választójog bizonyos korlátozásokat nemcsak megtűr, hanem feltételez is. Ezzel a felfogással homlokegyenest ellentétben azonban azt állit. ják, hogy a választójog az ember veleszületett joga. Azt a gondolatot, hogy a választójog az ember veleszületett joga, Rousseau vetette fel. először (Dénes István: Ö nem értett r hozzá!), ellentétben a régi római természetjogászok nézetével, akik az ember veleszületett joga alatt a. törvény előtti egyenlőséget értették. A .XVIII. század szociális eszméinek felvetődése óta nagyon sokan vitatkoztak és nagyon sokan, vitatkoznak ma is e felett a kérdés felett, valahányszor a választójog problémája valamely országban szőnyegre kerül. (Cserti József: Meg van oldva már mindenütt!) A német jogi irodalomban is nagy vita folyt a felett, hogy az állampolgárnak az a joga, hogy képviselőt válasszon, veleszületett természeti joga-e, vagy pedig olyan államjogi cselekvés, amelyet az összesség az állam érdekében tartozik gyakorolni. A kérdést Bluntschli, Jelűnek és Georg Mayer állásfoglalása után ugy döntötték el, hogy a választás az állam érdekében gyakorlandó nyilvános aktus. Én a magam részéről azoknak a felfogásához csatlakozom, akik a választásban való