Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-391
102 A nemzet gyűlés 391. ülése 1,925. évi március hó lB-rín,"pénfehen. A pénzügyin in ister tisztában van a pénzek felhasználását illetőleg és bármikor a minislertanácsot is tájékoztatni tudja ebben a kérdésben. Különben a legnagyobb megnyugvásomra szolgál az, hogy a képviselő ur, amikor a számvevőszéknél 'működött, ugyanezt az álláspontot tette magáévá, aminek megvan az írásbeli nyoma is. (Strausz István: Tagadom!) Ebből meg-állapitható az, hogy végeredményben nem olyasmi dolog történik, ami a számvevőszék működését csorbithatná. A másik kérdés a parlament tájékoztatása. Ebben a tekintetben semmi változtatás nem történik, megmarad a kötelezettsége a számvevőszék elnökének továbbra is, hogy a parlamentet az előirt időben tájékoztassa a felhasznált hitelek hovafordításáról. Méltóztatott kifogásolni azt, hogy a számvevőszék nem őrizheti ellen a külképviseletek pénzügyi ténykedését, másrészt kifogást méltóztatott tenni a titkos alapok ellen. Ami a külképviseleteket illeti, nem áll az, hogy kivontuk őket felügyeleti körünkből; elsősorban azoknak egész pénzügyi gesztiója itt a külügyministeriumban rendelkezésre áll. a számvevőszék azokat mindig átnézheti, beléjük tekinthet s megmondhatja a maga határozott véleményét, csak arról van szó, hogy külföldre ellenőrzés céljából kimenjen-e a számvevőszék megbízottja minden esetben, igen vagy nem. Méltóztassék utánanézni a többi államokban és meg fogja látni a képviselő ur, hogy ez nem szokás. (Strausz István: Tudom én azt nagyon jól!) Én ebben semmiféle olyan intézkedést nem látok, amely a számvevőszék munkakörét csorbitaná és méltóztassék megnyugodni abban, hogy magam lennék az, aki a legélesebben tiltakoznék a számvevőszék munkakörének bármilyen megcsonkítása ellen. Ami pedig a titkos alapokat illeti, mindenütt szokás, hogy ezeket kivonják az ellenőrzés alól. Végeredményben megtörténhetik és meg is fog történni, hogy a számvevőszék elnökét mindenesetre fel fogják világositani ezekben a kérdésekben, azonban mégis azt hiszem, hogy tényleg nincs semmiféle alapelv keresztültörve; az az alapelv, hogy a számvevőszék munkaköre teljességgel megóvassék, ezáltal a legkisebb mértékben nincs érintve. Több képviselő ur — közöttük Strausz István és Gaál Gaston igen t. képviselőtársaim — kifogásolták azt, hogy van egy szakasz ebben a törvényben, amely az ingatanok eladására vonatkozik. Ennek is megvan a magyarázata. Hosszú éveken keresztül nem voltak költségvetési tárgyalások a parlamentben, de az ingatlaneladások megtörténtek. Semmi egyéb nem történik most, mint ennek a szankcionálása. De ez az intézkedés egyáltalában nem azt jelenti, hogy a jövőre nézve precedens lenne. A jövőben igenis, mindig be fogjuk jelenteni az ingatlaneladásokat, és a költségvetési törvény keretében fognak ezek a bejelentések megtörténni. Egyébként a már megtörtént eladásokra nézve mindenkinek módjában van tájékozódnia, és ha méltóztatnak utána nézni a zárszámadásoknak, erre vonatkozólag meg méltóztatnak kapni az összes adatokat. Több képviselő ur észrevétel tárgyává tette a 9. §-t, amely felhatalmazást tartalmaz bizonyos pénzösszegek felhasználására. Méltóztatott azt kifogásolni, hogy ezek a pénzösszegek nincsenek benne a költségvetésben. (Strausz István: Törvény van rá, hogy ott legyenek!) Én ennek egyszer már magyarázatát adtam, [ mégpedig avval, hogy egyrészt a Népszövetj seggel • való megállapodás értelmében a költségvetési keret meg van állapítva, másrészt pedig nem visszatérő, hanem egyszer jelentkező bevételekről van szó. Erre azt méltóztatott kérdezni: hozzájárult-e a főbiztos ur? Igenis, hozzájárult és az ő hozzájárulásával történt ez. Hogy eltérés van a rendelkező rész és az indokolás között, ennek magyarázata az, hogy a pénzügyi bizottságban egy uj tétel vétetett fel; a „stb." pedig nem akar semmi rejtély lenni, csak azt jelenti, hogy hasonló természetű, előre nem látott kiadásokat, amennyiben összegek állanak még rendelkezésié, fedezhessünk. Az igen t. képviselő ur legjobban azt követelte — szerintem igen helyesen —, hogy egy erősebb invesztíciós programot dolgozzunk ki. Én a miagam részéről rámutattam ennek szükségességére és talán nem fogja azt kifogásolni (Zsirkay János: Nagy Emilt kellett volna meghallgatni egy évvel ezelőtt!), hogy legalább egy kis részét ennek ki tudjuk elégíteni. Sokan foglalkoztak az igen t. képviselő urak közül a bevételek kérdésével és a kiadások problémájával. Ebben a tekintetben én teljesen azon a nézeten vagyok, mint az igen t.. képviselő urak: minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a kiadásokat csökkentsük és a takarékosságot a legnagyobb mértékben keresztülvigyük.. Teljesen egyetértek Nagy Emil igen t. képviselőtársammal abban, hogy az egyszerűsítést az egész vonalon végig kell vinni. (Zsirkay János: De kezdve fenn a minis-, teriumoknál! — Zaj.) Ma csak annyit mondhatok, hogy a takarékossági bizottságban ezzel már igen komolyan foglalkoztak. Én nemcsak azt tartom a takarékossági bizottság feladatának, hogy egyes kis tételeket töröljön, hanem nyíltan és határozottan állást foglaltam a takarékossági bizottságban atekintetben, hogy én olyan munkát kivánok, amely _ kiterjed az államélet egész terjedelmére: (Altalán$s helyeslés.) végig kell vinni a megtakarításokat nemcsak a kis tételek törlésével, hanem az egész adminisztráció átdolgozásával (Általános helyeslés.), mert nekünk olyan hivatalnoki státust kell teremtenünk, ami az ország mai igényeinek felel meg. (Nagy Emil: Copf, bürokrácia, sablon, formalitás!) Abban a _percben, mihelyt az egyszerűsítést megvalósítjuk, meg vagyok győződve, hogy a bürokratizmus is a minimumra száll alá. r Strausz igen t. képviselőtársam érintette még azt is, hogy a Bodrogközi Vasútnak elengedett szállítási adó mennyit jelent. Ez mintegy két milliárd koronát tesz ki. Még csak egy mondatban azzal a szakaszszal foglalkozom, amely bizonyos magasabb fokozatban lévő birák várakozási idejét megrövidíti. Ez rendkívül méltányos kérése volt a bírói karnak, mert annakidején, amikor a fizetésrendezés megtörtént, maguk a birák kérelmezték ezt. Mi evvel a bírói függetlenséget nem érintjük, mert ha ezen az állásponton volnánk, akkor azt hiszem, az igen t. képviselő ur egyetértene velem abban, hogy a költségr vetésbe még a bírói fizetéseket sem álithatnók be. Ha tehát jogunk van a költségvetésben a bírói fizetéseket megállapítani, akkor joga van a kormánynak arra is, hogy törvény utján ezeket a fizetési feltételeket kedvezőbbekké tegye. Ezekután áttérek egy általános jellegű kérdésre, mégpedig a bevételek problémájára. A,
