Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

ÂnênimigyiÙh WU.uU.Be 19È5,éviniêrckishélS~én, csütörtökön. "j\ Nagyszénáson perbe fogtak embereket hivatalból s a bíróság elé állították őket; Dombrádon a bíróság elé állítottak embereket s meghurcolták őket; Szilasbalháson a főszol­gabíró s a csendőrök lefogtak embereket; Nagymágócson szintén (Kiss Menyhért: Diós­don is! — Zsirkay János: Zagyvarékáson szin­tén! — Pintér László: De miért?), azért, mert ezek az emberek, mint értelmes emberek, me­részelték a község földigénylőinek megbízásá­ból elvállalni ügyüket, hogy képviselik itten, képviselik a különböző bíróságok, előtt, (Schandl Károly: Negyven kilo búzáért hol­danként! Az ön ügyvédiéi ennyit szednek azok­tól a szegény emberektől! — Csontos Imre: Ez szomorú, ha igaz!) Az én ügyvédjeim! T. kép­viselőtársam, ön valótlanságot állit. (Zaj.) Elnök: Dénes képviselő urat ezért rendre­utasítom! (Schandl Károly: A földmivelés­iigyi minister előtt beismerték! — Kiss Meny­hért: A nagybirtok is fizet az ügyvédeknek!) Dénes István: Kijelentem önnek, hogy ön valótlanságot állit! Elnök: Dénes képviselő urat ezért egyszer már rendreutasítottam; most másodszor is rendreutasítom. Ha így fogja folytatni, kény­telen leszek a szót megvonni. Dénes István: T. államtitkár ur, ön egy kijelentést tett, nem tudom, milyen célzattal tette, nem tudom, miről beszélt, de remélem, fel fog állani és meg fogja magyarázni. (Schandl Károly: Ha nekem jól esik!) Én el­várom öntől, mert egy kijelentést tett. Én ezzel szemben kijelentem önnek — és ezért a man­dátumommal szavatolok —, hogy én, t. képvi­selő ur, sehol a világon — ön nem is mondta, hogy én voltam — de az én ügyvédi gárdám sem fogadott el egy kilogramot sem sehol. Még a készkiadásokat sem fogadták el, ellenben, amit felajánlottak az emberek, mindenfelé könyvtári célokra ajánlották fel. (Kiss Meny­hért: Ferencszálláson is ingyen képviseltél!) Mégegyszer leszögezem, hogy mindenütt és van szerencsém bejelenteni, hogy körülbelül 180 munkás-könyvtárnak vetettem meg igy az alapját, (Zsirkay János: Vájjon a kendergyári zsidóbirtokot is ingyen képviseli az a bizonyos kormánypárti képviselő ur?) Miután azonban önök ezt nem hitték el, ugy látszik, önök előtt ez ismeretlen. Ajánlom, mert elvégre önöknek is érdeke ez, (Borgulya Pál: Igaza van! Báró Benézné bérlőinek ügyét is ingyen vállalta?) Kicsoda? (Borgulya Pál: Nem tudom! Akiknek a földjét elárverezték !— Zsirkay János: Váj­jon a kendergyári birtokot a Zsitvay-iroda in­gyen képviseli?) T. Borgulya képviselő ur, ha ön a pereket is elhozza ide, akkor itt kár min­den vitatkozás, mert nem lehet beszélni önök­kel. (Borgulya Pál: Kár volt a kendere sí és a szarvasi gazdák lába alól a talajt kihúzni.) Mondja meg báró Benéznének, hogy miért húzta ki. (Borgulya Pál közbeszól.) Elnök: Borgulya képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Csontos Imre: Hiába, ügyvédnek per kell! — Kiss Menyhért: A kendergyári birtokot sem ingyen képviseli a Zsitvay-iroda!) Dénes István: De ne beszéljünk róla, valótlanságot állit, kár róla beszélni. Megmon­dom, miért van nekem aggályom atekintet­ben, hogy a hosszulejáratü mezőgazdasági hi­telt arra akarják felhasználni, a t, ministerel­nök ur és a kormány, hogy befejezzék a föld­reformot. A ministerelnök ur kijelentette 1924 jatnfaár 18-iikán tartott beszédében, hogy hitelt, adnak és evégből azokban a községekben, KAPLŐ XXXI. j azokra a földbirtokokra, ahol ítélettel be van fejezve a földbirtokreform eljárás, ott többet nincs földreformnak helye, ott többet nincs földreform. (Csik József: Benne van a novel­lában is!) Megvolt a reparáció lehetősége a novellában: súlyos méltánytalanság esetén. Most azonban azt fogja mondani a ministerel­nök ur szavai szerint a kiadandó rendelet, hogy ahol végleges Ítélet van, ott többé nincs földre­form. A legtöbb községben a földreformot ugy csinálták meg, hogy az emberek 50 százaléka tudatlanság révén kimaradt, (Perlaki György: Ez nem áll! — Kiss Menyhért: Elijesztgették a jegyzők! — Meskó Zoltán: Elvették az embe­rek kedvét a legtöbb helyen, az bizonyos, nem hittek az egész dologban.) Nem akarok itt vitatkozni, nem akarom felkavarni a dolgokat és szenvedélyeket, ón arra kérem a t. kormányt, és a t. Nemzetgyű­lést, hogy mielőtt kiadnák a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelre vonatkozó rendeletet, egy parlamenti bizottság küldessék ki, amely parlamenti bizottság állapítsa meg, vájjon a földreform ugy hajtatott-e végre, ahogy azt a törvény előírja, vagy nem ugy hajtatott végre. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És ahol a par­lamenti bizottság megállapít ja azt... (Kiss Menyhért: A kisgazdák tiltakoznak ellene! — Perlaki György: Nem lehet a kettőt össze kap­csolni!) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat ké­rem, méltóztassék megvárni, mig szólásra fel­li ívják! (Zaj.) Dénes István: Kijelentem azt, hogy túl­gyorsnak és elhibázottnak tartanám... (Zsir­kay János: Hol van már a kisgazdapárt? A parlamenti múzeumba kerül!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Csontos Imre közbeszól.) Csontos Imre képviselő urat is ké­rem, méltóztassék csendben maradni! . Dénes István: Én azt mondom, hogy a földreformot Magyarországon, amint eddig csinálták, nem szabad és korai volna befejezni. Nem befejezni, hanem elkezdeni kell a földre­formot, kiegésziteni kell, a törvény ellenére el­követett hibákat és hiányokat jóvá kell tenni. Nem kívánunk egyebet, nem kívánunk semmi uj dolgot, csak azt, hogy mielőtt külön rende­letet adnának ki arról, hogy a végleges Ítéle­tekkel befejezett ügyekben többé nincs helye földreformnak, egy parlamenti pártatlan, el­fogulatlan bizottság vizsgálja meg és ha a bi­zottság is ugy találja, hogy ott nincs többé szükség földreformra, hogy ott a törvény ér­telme szerinti földreform* végrehajtatott; ám adjanak ott hitelt, arra a birtokra mondják ki, hogy az szabad, arra többet nincs földreform, De nagyon korainak és elhibázottnak tartanám e rendelet megjelenését olyan értelemben, ahogy azt ministeri és államtitkárig nyilatkoza­tok kijelentik. Mert ez azt jelentené, hogy szá­mos községben az országban megcsinálták a földreformot elhamarkodottan, az emberek tu­datlansága, képviseletlensége következtében rosszul, kizárták egT jelentékeny részét ilyen vagy amolyan címen, ámbár magyar állam­polgárok, ámbár jogositottak, és ezeknek a nagy tömegek útját bezárták és elvágták. (Zsirkay János: A frontokról nem zárták ki őket! — Meskó Zoltán: A költségelőleg csinálta a legnagyobb bajt! Szegény emberek nem tud­tak fizetni, mert nem volt pénzük!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni. Dénes István: Én nem az illetéktelenek, li

Next

/
Oldalképek
Tartalom