Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

Ammzetgyülés 390. ülése ÍB25. évi március hó 12-én, csütörtökön. 60 Lajos; Tévedés, Nagyatádi már régrebben elő­hozta, követelte a parlamentben is! — Felkiál­tások a jobboldalon: De csak követelte!) Csak irodalma volt azelőtt, de mint kormányzati ténykedés a magyar közélet terére akkor ke­rült, hiszen ez köztudomású. Ennek köszönhet­jük azt — méltóztassék csak visszaemlékezni —, hogy fellelkesedve a magyar nagybirtoko­sok, a magyar főpapok gyönyörű példáját adva a magyar haza és a magyar nép iránti szeretetüknek, honorálva azt a nagy áldozat­készséget, amellyel a magyar nép harcolt hazá­jáért és védte az ő birtokaikat is, megjelentek — ugy tudom — Búza Barna volt minister előtt és felajánlották birtokaiknak egy jelen­tékeny részét, annyit, amennyit nélkülözni tud­tak, anélkül, hogy anyagi érdekeiken nagyobb serelem esett volna. (Kiss Menyhérti Rubinek Gyula szerint mindössze ezer hold volt, amit meg akartak tartani!) Ami jó 1918-ból, azt meg kell tartanunk, ami rossz, el kell vetnünk. így kell disztingválnunk és akkor sok vitának és ellenségeskedésnek vesszük elejét. (Kuna P­András: De onnan erednek a bajok!) A választójog kérdésében — méltóztassa­nak megengedni — a magyar intelligenciához volna egy szavam. A t. ministerelnök ur és a t. kormány azzal rémítgeti a magyar intelligen­ciát és a magyar középosztályt, hogy ha a tit­kosságot bevezetik a falvakba is, akkor a ma­gyar intelligencia le fog szorulni a magyar közélet teréről. Ez olyan komoly argumentum, olyan súlyos érv, hogy — és erről meggyőződ­tem — a magyar intelligencia jelentős része el is hiszi. (Halász Móric: A példa megvan rá!) Én azonban azt mondom, hogy ezt az országot másképen nem tudjuk talpraállitani, ezt a le­rongyolt, kicsiny országot sem vagyunk képe­sek talpraállitani. csak egy módon: ha a ma­gyar pórnép és a magyar intelligencia egy­mással kezet fog. (He lyeslés.) Nem lehet máské­pen ezt megoldani. (Rima P- András: Ez régi dolog!) T. Nemzetgyűlés, higyjék el nekem, a magyar pórnép olyan hálás a magyar intelli­gencia iránt, amely törődik vele, annyira meg­becsüli az intelligens embert — én nem hiszem, hogy Jenné egy intelligens ember is, aki, ha tö­rődött a néppel, ne érezte volna ezt —, hogy er­ről az oldalról a magyar intelligenciát félteni nem szükséges. De a magyar intelligenciának kell megkezdenie a közeledést a pórnéphez, mert a pórnép nem tud közeledni az intelligen­ciához, mert nincs meg hozzá a kultúrája, az intelligenciája, a módja ós nincs meg a lehető­sége. A magyar intelligenciának, ennek az ér­tékes középosztálynak le kell szállania a pór­néphez ugy (Kuna P- András: Már 1848-ban is leszálltakj amikor felszabadították a jobbágyo­kat.'), mint 1848-ban is megtörtént. És ismét hi­vatkozom 1918 jó oldalára. Emlékszik mindenki arra, amikor azt hittük, hogy végre felszaba­dultunk és a nagy nemzeti felbuzdulásban a magyar intelligencia és a pórnep egymás nya­kába borult mindenütt az országban. Egy­néhány napig oly nagy volt az egyetértés, hogy ha egy rendes kormány jött volna és olyan, amely erős és a magyar nép érdekeit képviselni tudta volna, akkor ma nem itt tartanánk, ha­nem abból a hihetetlen nagy tőkéből, amelyet a nemzet lelkesedése jelent, nagy dolgokat tud- j tunk volna csinálni. Ezt a lelkesedóst, amely | borzalmas energiaforrás, amely nélkül nem le- | het országépitésről beszélni, meg kell terem­teni,, de higgyék el, elzárkózással ezt sohasem fogjuk elérni. Nem lehet egymást csak ugy le- ! parazitázni, leszidni. Hiszen a szociáldemokrata pártban többszázezer munkásember van, ma­gyar emberek, akik dolgoznak. Ott a vezetésben lehetnek a hibák, az irányelvekben is lenetnek hibák, de ne ostorozzuk ezeket ugy, hogy le­parazitázzuk őket. A magyar intelligencia siessen segítségére a magyar népnek, a magyar intelligencia vállalja a felelősséget, álljon oda és mondja, hogy én vezetlek titeket. En állok az életekre. (Gr- Hoyos Miksa: A Rote Hilfe!) Igen gróf ur, csak igy tudjuk. (Felkiáltások a jobboldalon: A Rote Hilfe-velí) T. képviselő­társaim engedelmet kérek, ezért sem tudok tel­jesen pálcát törni felettük. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Én t. képviselőtársaim a legmé­lyebben elitélek mindent, arai bolsevista oldal­ról jön, azonban nem a magyar kormánynak volna-e a kötelessége, hogy a munkásoknak se­gítségére siessen, nem a magyar kormánynak volna-e kötelessége odaállnia az elesetteket tá­mogatni, nekik élelmet és ruhát adni? Vájjon gondol-e valaki arra. hogy kül főidre menjen segítségért, ha megkapja az itteni kormánytól a segítséget. Nem megy akkor sehova sem. (Felkiáltások jobbfelöl: Hogyne! kormány­pénzen támogassuk a bol sev izmust!) A szociáldemokrata párt engemet támad és azt irja a Népszavában, hogy a kormány támo­gatója vagyok. Nem szégyenlem kijelenteni, hogy boldog volnék, ha a magyar kormány már egyszer észre térne és felismerjié azt, hogy igenis, az ő szent kötelessége a munkásságot támogatni. (Szabóky Jenő: Támogatja is, 650.00U aranykoronát kaptak havonta a kormánytól! Tessék ezt tudomásul veim!) T. képviselőtár­sam, engedje meg, hogy ne vegyem tudomásul; engedje meg a képviselő ur, hogy én kijelent­sem önnek azt, hogy én nem akarom lekicsi­nyelni a segítséget. (Szabóky Jenő: Ön el van maradva! Nem baj! De 650.000 aranykorona, az mégis pénz!) T. képviselőtársam, hol van ennek a nyoma? Hol látszik ennek eredménye? (Sza­bóky Jenő: Nézze meg a hivatalos lapot, majd meglátja!) Én nem akarok önnel polemizálni, csak leszögezem hitemet és álláspontomat. Én magyar ember vagyok, nemzeti alapon és val­láserkölcsi alapon állok, de látom azt a mély szakadékot, amely a magyar intelligencia, a magyar kormánykörök és a magyar nép közt van. (Ellentmondások a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Ne higgye azt!) Tessék elhinni, hogy ez igy van. Nagy az ur, ezt az ürt pedig át kell hidalni, mert hiszen a t. ministerelnök ur maga mondotta vigadói beszédében, hogy összeomlott ország vagyunk, hogy a falvak, a városok, a pénzügy, a közgazdaság* mind romokban hever. Amikor a ministerelnök ur egyik szavával ezt megállapítja, akkor bocsánatot kérek, erre nem az a felelet, hogy másik szavával leken nekik négy nagy hatalmas arculütést, hanem kezet fog velük és ha betegségben szenvednek, ha hibában szenvednek, iparkodik azokat ki­operálni. T. Nemzetgyűlés! A választójog kérdésével kapcsolatosan azt mondom, hogy a magyar intelligencia csak akkor fog leszállani a ma­gyar néphez, ha a titkos választójoggal erre rá lesz szoritva, Magyarország pedig a re'>rga­nizálódás, a talpraállás útjára csak akkor, illetőleg csak azután fog lépni, ha a magyar intelligencia és a magyar pórnép egymással kezet fogott. Ha ennek az országnak ez a két nagy rétege kezet fog, akkor hiszek Magyaror­szág feltámadásában, de amig ilyen éles ha­tárvonalak választják el egymástól a népet és

Next

/
Oldalképek
Tartalom