Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-389
52 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szeraán. csere, amelyen nem akarták a magántulajdon alapjait megtámadni, hanem kizárólag csak a törvény végrehajtásáról tárgyaltak, ezt nem tehette meg. Ez az eljárása annyira nem tetszett a közigazgatásnak és az elöljáró közegeknek, hogy őt kommunistasággal vádolták meg. Nekem az a felfogásom, hogy minden esetben nem jogi formalizmusokat kell keresni, mert hiszen a novella 2. §-ában is benne van, hogy nem a jogi formalizmusokat, hanem a lényeget kell tekinteni, t. i. azt, hogy azok az emberek kapják meg a földeket, akiknek arra a törvény alapján joguk van. Természetes dolog, hogy az olyan tisztviselők, akik ezt megakadályozzák, a törvény szellemével ' kerülnek ellentétbe, úgyhogy ez ellen tenni kell valamit. Lehet, hogy az igen t. minister ur azt fogja mondani, hogy a beleznai földosztás teljesen szabályosan történt meg, mert konkrét panaszokról nincs tudomása, és az interpellációmban felhozott adatokat sem tekinti konkrét panaszoknak, én azonban ezen jogi megállapítás ellenére is fentartom, hogy többszázra rug azok száma, akik nem kaptak földet, bár igényüket kielégíteni szeretnék. Megállapítom továbbá tényként azt is, hogy olyan eljárások folytak le ott a hatósági közegek részéről, amely eljárásoknak az volt az eredménye, hogy az igénylőket elütötték igeijeiktől. Azok, akik a földhöz jutottak, a földeket részben eladták, részben albérletbe adták, tehát n^m éretett el az a cél, hogy a föld a dolgozó földmívesek kezébe jusson, hanem az esere-bere tárgyát képezte. Elnök: Az igazságügyrninister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyrninister: T. Nemzetgyűlés! Kiss Menyhért képviselő ur azt az óhajtását fejezte ki, hogy a jogi formalizmus félretételével intéztessenek el a földreformkérdések. A jogi formalizmus nem tiszta parádé, nem tiszta alakszerűség, a jogi formalizmus mag*ának a jognak a lényege, magának a jognak kerete és biztositéka. Ha az igen t. képviselő ur azt óhajtja, hogy mi ezeket a formalizmusokat felrúgva intézkedjünk ezekben az ügyekben, akkor — mint már a múltkor voltam bátor a képviselő urnák megmondani —, a képviselő ur nem akar kevesebbet, mint azt, hogy utána menjünk azokra a kommunista vizekre, melyekre én a képviselő urat követni nem vagyok hajlandó. Ami magát a kérdést illeti, arról vagyok bátor beszámolni, hogy ugy Belezna, mint Diósd községre nézve a földbirtokrendezési eljárás Ítélettel befejeztetett, befejeztetett pedig olyan módon, hogy azok a községbeli lakosok, akik itt az igen t. képvisrlő ur utján Danaszkodnak, a földbirtokrendező bíróság első ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nem is adtak be, tehát ugy tekintendők, mint akik abban megnyugodtak. Az igen t. képviselő ur az interpellációban felhozott kérdései során azt az óhaját fripzi ki, hogy én vizsgáltassam felül az egész eljárást és a vizsgálat eredményéhez képest azután büntessem meg az eljárókat és intézkedjem az ujrafelvétel iránt. Már voltam bátor a képviselő ur interpellációjával kapcsolatban nyilatkozni arról, hogy a felügyeleti hatáskör mire terjed ki. Ezt az igen t. képviselő urnák már megmondtam és mégis ennek ellenére, ezt figyelmen kivül hagyva, olyan kérésekkel áll elém, amelyeket nem tudok teljes Ueni. Megkell állapitanom, hogy olyan ügyekben, amelyekben még van jogorvoslatnak helye —mint j ahogyan ebben volt jogorvoslatnak helye —, j jogorvoslati kérelmét az elnöki tanács elé vij hette volna a t. érdekeltség, de amikor nem él jogorvoslattal, akkor; felügyeleti beavatkozásnak helye nincs. A másik kérése a képviselő urnák az, hogy vizsgáltassam felül az esetet és rendeljek el újrafelvételi Bocsánatot kérek, de ezt nem tudom másképen jellemezni, mint jogi analfabéI tizmusnak. A felügyeleti hatóságnak nem az a feladata, hogy intézkedjék az ügyben, mert ' az intézkedésre hivatott hatóság a törvény által megalkotott országos földbirtokrendező biróság. Az én hatásköröm csak arra terjed ki, hogy ennek a bíróságnak működését adminisztráljam, és ott, ahol működésében hibát látok, nem jogorvoslatként, hanem csupán retorzióként vele szemben eljárjak. Annak értelmét, hogy nem jogorvoslatként, hanem retorzióként, azzal akarom az igen t. képviselő urnák megadni, hogy ha megállapítok is jogerősen befejezett ügyben valami eljárási hibát, nekem, mint felügyeleti hatóságnak, nincs jogom azt korrigálni, azonban jogom van arra, hogy az eljáró hatóságot figyelmeztessem a hibára. Amint már mondottam is, ez az ügy első Ítélettel jogerősen befejeztetett, anélkül, hogy felülvizsgálati kérelem adatott volna be. Nekem tehát ehhez a kérdéshez hozzányúlni semmiféle, sem felügyeleti, sem más okból jogom nincs. Ami pedig azt a bizonyos alezredes urat illeti, én nem tudom, hogy az alezredes ur ott milyen működést fejtett ki. Tudom azonban azt, és erre felhívom becses figyelmét, hogy van a novellának rendelkezése, mely akként szól, hogy aki mint indigéna, haszonszerzésből vagy anyagi előnyből bemegy valamelyik kerületbe, hogy a kisembereket, a kisigényl«ket bujtogatva, igények bejelentésére birja, kihágást követ el, és ha a t. alezredes ur ilyen értelemben járt el, akkor a csendőrség teljes joggal és törvényes alapon avatkozott be. Ezeket voltam bátor előterjeszteni és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől. — Csontos Imre 1 : Bekotorásszák az egészet!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Nagy örömmel veszem tuelomásul Csontos képviselő ur közbeszólását (Csontos Imre: Ismerjük magát tetőtől talpig!), hogy amikor mi a szegény nép földjéért harcolunk, és siralmait, panaszait idehozzuk, ő a nagybirtok védelmére kel. (Perlaki György: Ki irta azt a levelet Beleznából, azt mondja meg!) A minister ur beszédének elején azt jelentette ki, hogy a formalizmus a jognak lényege. Ezzel nem értek egyet és azt hiszem, nagyon kevés jogtudós van, aki ezzel egyet tudna érteni. Hiszen, ha ez igy volna, a* történnék : mindenütt a világon, ami történt a földreformmai Magyarországon, hogy az igazságot a jogi formalizmus Prokrusztesz-ágyában fojtják meg. Ha az igen t. minister ur ehhez parlamenti fedezetet kap, rendben van, többség van a háta mögött, amely tudomásul veszi, néni lehet f a kérdést tovább feszegetni. Azonban szemben áll vele a való tény. A minister ur itt szépen elmondja, hogy befejezett az eljárás, és ezzel meg vannak nyugodva az emberek, mert nem • adtak be uiabb kérvényt, vagy panaszt nem tettek az OFB-nál; nagyon jól tudjuk azonban, és önöknek, akik vidékiek, és vidéken működő emberek, szintén tudniok kell, ha • közelről ismerik a magyar népet, hogy ha t&*
