Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
426 A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. séges embert is. hogy mást ne mondjak — nem a politikus beszél belőlem — megbotránkoz : | tátott. Mert nincs megszégyenitőbb, az emberi méltóságot jobban megbecstelenítő r látvány, J mint mikor az uradalom rárakja béreseit a kocsira és kenyérvesztés terhe mellett, ispánok j ellenőrzése alatt szavaztatja le őket. (Ugy van! i Zaj balfelől. — Eőri-Szabó Dezső: Bottlik Jó- j zsef szerint demagógia ilyet mondani. Nekik j tetszik, ha viszik a szavazókat!) Legérdekesebb azonban az, hogy ne higgye a kormány, hogy mindig az ő jelöltjére fogják leszavaztatni ezeket az embereket. Az ellenzéki ] jelöltre valószínűleg soha, de ne higgye, hogy a kormány jelöltjére, hanem mindig az uradalom jelöltjére fogják leszavaztatni. Nagyon természetesen sok ember anyagilag, pénzügyileg függő helyzetbe fog jutni és ez a mindenkori kormány mellé fogja hajtani az embereket, ha érdekeik ugy kívánják, (ügy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Függő viszonyban lévő ember a háború előtt nem volt annyi, mint ma. Ma mindenki az államtól, a kormánytól függ. Nem beszélek a tisztviselőkérdésről. Régente azt, aki leszavazott az Apponyi-párti függetlenségi jelöltre, elküldték Bajáról Alsókubinba. Ma pedig elveszik a kenyerét. A családja éhezik, s én nem tudok olyan embert megvetni, csak sajnálni és részvéttel tudok lenni iránta, akinek több a gyereke élete, mint a meggyőződése. Piát erre ne bazirozza a kormány a politikáját. (Ugy van! balfelől. — Eőri-Szabó Dezső: Ez nem lélek vásárlás?) Ez a demagógia, amikor arra baziroznak egy politikát, hogy az emberek odadobják a darab kenyeret, vagy a családjukat dobják közprédára, ha a meggyőződésüket akarják követni. Én mint katholikus keresztény ember, feltétlenül tiltakozom szent vallásom értelmében minden lelkiismeretszabadság megsértése ellen. (Ugy van! balfelől.) A legszentebb az ember hite, vallása, meggyőződése. Az útszéli banditánál utolsóbb az, aki el akarja rabolni valakinek a szent meggyőződését. (Ugy van! balfelől.) Az útszéli bandita pisztollyal kezében csak azt mondja: pénzt, vagy életet! A nyilt szavazás azt jelenti: voksot, vagy kenyeret! Ha azt látom, hogy valaki az egyik kezével rámszegzi a revolvert, hogy: vagy ideszavazol, vagy pedig kenyeredet veszted, s ha nem szavazol ide, nem kapsz erdőirtást, legelőt, aratórészt, házhelyet, kukoricaföldet, stb., akkor ne beszéljünk tovább, hiszen önök épugy tudják, mint én, hogy egy nem egészen sikerült földreformmal állunk szemben. (Ugy van! balfelöl.) A kisgazdapártnak mi volt a programja! Az, hogy minél több önálló exisztenciát teremtsen. A kisgazda-porták szaporítása s a meglévő porták és kúriák megerősítése volt a főprogram. És mit látunk'? Hogy nem önálló exisztenciát teremtettünk, hanem a kishaszonbérletek, meg nem tudom micsoda földek utján százával szolgáltattuk ki az embereket egyesek kényének-kedvének. (Ugy van! . balfelől.) De tovább megyek. Ebben az eg'ész javaslatban sem őszinteség, sem logika nincs. Én nem helyeseltem volna, de meg tudtam volna érteni, ha a ministerelnök ur azt mondja: itt nem tudom, micsoda felforgató eseményektől kell félni, tehát Magyarországon mindenütt az egész vonalon nyilt a szavazás. Ezt nem helyeseltem volna, de ebben logika lett volna. De azt mondani: nem adom meg a választójog titkosságát azqknak, akikre egész politikámat bazirozom, — hát annyira fél a ministerelnök ur a földmivelő néptől? (Dénes István: A lóláb nagyon kilátszik!) Bocsánatot kérek, a hasonlat talán kissé sántit, de megadják a választójog titkosságát azoknak, akik lementek Kecelre akasztani, de nem adják meg azok hozzátartozóinak, akiket felakasztottak. A keceli, vagy nem tudom melyik kerületbeli kisgazda nem elég intelligens a javaslat szerint, azt ellenőrizni kell, vigyázni kell reá, nehogy tévutakra menjen, de ha az a béres szabálytalanságot követett el, yagy lusta volt és elkergették, s elment Tatabányára vagy Dorogra szenet lapátolni, akkor titkosan szavaz, inig a kisgazdának, aki becsületes, nyiltan kell szavaznia. Bocsánatot kérek, ha ezt a kormánypárt beveszi, váljék egészségére. (Taps és éljenzés a balközéven. — Drozdy Győző: Fő, hogy beveszi!) Igaz, hogy megszokta már a falu népe. hogy amikor kimegy a vasúthoz, azt kiabálják neki: „Harmadosztály hátra!" Ez egy „harmadosztály hátrafelé" politika, amelyet minden önérzetes kisgazda elitéi. Én, mint a falu népének képviselője, a leghatározottabban tiltakozom az ilyen beállítás ellen, tiltakozom az ellen, hogy lebecsüljék és megbizhatatlanná degradálják a becsületesen dolgozók millióit. (Drozdy Győző: Meggyalázzák őket! — Ugy van! Ugy van! a balközéven.) De tovább megyek! Alkalmas lesz ez arra, hogy a falu és a város közötti ellentétet kiküszöbölje'? Nem gondolnak-e képviselőtársaim az egységespárton arra, hogyha látni fogja az a földmivelő, hogy különbséget tettek, hogy ő nem olyan elsőrangú polgára az országnak, mint a budapesti, a tatabányai, a dorogi, az ózdi, akkor mit fog az gondolni? El fog keseredni, ha nem 1 is szól semmit; lehet ugyan, hogy egy-két ember még jó néven is veszi, hogy igy van, de a falu legnagyobb többsége, 20%-a, feltétlenül keserűséget érez a szivében, és azt mondja, hogy a falu a rosszat mindig a várostól kapta, pedig a legeminensebb nemzeti érdek a falu és a város közötti harmónia megteremtése. Sokat gondolkoztam afelett, hogy miért van ellentét a falu és a város között és azt hiszem, hogy megközelítem az igazságot akkor, ha a következőket elmondom: (Halljuk! Halljuk!) Ha kimegy egy kabátos — amint azt a falun mondják — úriember a falura, s elmegy a kisgazda-portára, ez a vendégszerető, tekintélytisztelő kisgazda fogadja és azt mondja neki: „Isten hozta tekintetes uram. mivel lehetek szolgálatára?" És ha ezután ugyanez a kisgazda bemeg-y a városban ugyanahhoz _ a kabátos emberhez, az messziről azzal fogadja; „Mi jót hozott?" (Derültség.) Higgyék el t. képviselőtársaimi, ha ez meg fog változni, ha majd a kisgazdát azzal fogadja a városi tanultabb, intelligensebb, szélesebb látkörrel rendelkező ur, hogy „kedves barátom, Isten hozta a faluból! Mivel lehetek szolgálatára?" és ha kisgazda azzal fogadja őt majd a faluban: „Mi jót hozott abból a szép városból?", akkor meglesz a harmónia a falu és a város között! (Ugy van! Ugy van! a balközéven.) Ilyen javaslattal, amely elvesz és nem hoz, amely különbséget tesz, amely lealázza a földmivelő népet, a kisgazdanplgárt, ezt az ellentétet kiküszöbölni nem tudjuk. (Ugy van! Ugy van! a balközeven.) Azt mondják, hogy a fokozatos fejlődés alapján áll a mostani egységespárt. (Drozdy Győző: A fokozatos visszafejlődés alapján!)
