Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-408
 nemzetgyűlés 408. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. 425 hogy volt egy függetlenségi főkortes, aki állandóan hangoztatta a Kossuth-párti elveket s a függetlenségi pánt lobogóját hordozta körül a kerületben. Egy szép napon azután, mikor jött a választás, leszavazott a munkapártra. Mikor megkérdezték tőle, hogy: Mi van az elvhüséggel, hiszen öt éven át hirdetted, hogy függetlenségi vagy — azt felelte, hogy: Ha öt évig lehettem függetlenségi, akkor szabad 5 percig mungónak is lennem, majd azután megint függetlenségi leszek. (Derültség.) így vagyok én az igen t. földmivelésügyi minister úrral, aki hirdette a titkosságot, megint hirdette s most csak addig, amíg a nevét felolvassák a névszerinti szavazásnál, fogja megtagadni a titkosságot. De vam egy másik, még érdekesebb egysegespárti képviselői nyilatkozat. Ez legalább őszintén megmondja a véleményét. Erdőhegyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy igaz, hirdette a kisgazdapárt a titkosságot, de akkor ellenzéki volt, (Derültség a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ez a legveszedelmesebb játék a tűzzel. Ha a nép azt látja, hogy mi ellenzéki képviselők mást hirdetünk kint a népnek, mint amit idebenn megvalósítani igyekszünk, el vészit jük a becsületet, (EőriSzabó Dezső: De el ám!) elveszítjük a férfiúi becsületbe, az adott szó szentségébe vetett hitet: ez kimondott tekintély rombolás. Ez _ a destrukció, amikor a földmivelő nép azt látja, hogy a jelöltek mást hirdetnek és nemcsak hogy nem teljesitik az Ígéretet, hanem nyíltan megtagadják azt, mondván, hogy: hja, akkor ellenzéki voltam. De ha még igaza is volna a képviselő urnák, mint ahogy nincs igaza, kijelentem, hogy a, kisgazdapárt, melynek én voltam annak idején az ügyvezetője — emlékezzünk csak viszsza —, a kormányon is tovább hirdette a titkos választójogot. Itt a bizottságban, vagy legalább a pártértekezleten mint^ kormánypárti képviselők, mint ministerek és államtitkárok szavaztak a titkos választójog mellett, s nem tudom megérteni, hogy miért van fz a, változás. Azt az álláspontot, hogy közvetlenül a kommunizmus utáni, stb., lehetetlen bevezetni a titkos választójogot, meg tudom érteni. Ha 1920-ban vagy 1922-ben ez lett volna az álláspont, ezt meg lehetne érteni, de amikor már 1922-ben túltettük magunkat rajta, amikor még nem is volt olyan teljes konszolidáció, mint ma — amennyiben ma van — s akkor jó volt a titkosság, most, amikor javult a helyzet, amikor ^ legalább is a belrend szempontjából semmiféle téren neon kell félnünk, akkor most egyszerre az nem megfelelő, akkor hivatkozunk bolsevizmusra, kommunistákra, és egyébre? Ezt nem tartom őszintének. Még szomorúbb dolog, hogy hivatkoznak magára Nagyatádira, Ezt az ő életében nem merték volna megtenni. Most azonban bizonyos kisgazdapárti különvacsorázó társaságnak házigazdája az egyik újságban kijelentette, hogy Nagyatádi sem akarta komolyan a titkos választójogot. Bocsánatot kérek, én az utóbbi időben nem tartoztam a kormánypárthoz,^ de Nagyatádit, mint a magyar földmivelő nép vezérét, erről a helyről is elismertem, s tartozom halóporának és emlékének azzal, hogy visszautasítsam azt a feltevést, mintha ő mást hirdetett volna nyilvánosan, mint amit titokban barátainak hirdetett. Nagyatádi igenis a titkos választójog hive volt, ezért küzdött és ezt soha cserben nem hagyta. Tudom, hogy miért hirdetik ezt egves képviselőtársaim. Azért hirdetik, mert háborgp lelkiismeretüket akarják ezzel megnyugtatni. A közvéleményt akarják félrevezetni ezzel és azt mondják, hogy a falunak nem kell a titkosság. Nem kell a képviselő uraknak, de ez igenis kell kint a földmivelő népnek, nemcsak a földmunkásnak, hanem a becsületes kisgazdának, kisiparosnak is és a falu minden egyes lakóiának. Akadnak ma is a falun rövidlátó emberek, kik nem tudják megérteni és felfogni, hogy az ő béresük, alárendeltjük máshová szavazhatna, mint ahová ők és azt gondolják, hogy a béresnek a lelkét is megvették, nemcsak^ kezének munkáját. A legnagyobb lelketlenségnek, becsteienségnek nyüvánitom az olyan kijelentést, ^n^ valaki arra merjen •Hivatkozni, hogy ellenőrizni akarja a béresét. A lélek Magyarországon nem eladó, uraim. ÍEőri-Szabó Dezső: De ugy látszik igen! — Bottlik István: Micsoda demagógia! — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ez a demagógia!) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Apponyi Albert is demagóg? Képviselőtársam, én emlékszem arra. amikor ön az egységes régi kisgazdapártban radikálisabb álláspontot képviselt, mint én. (Bottlik József: Soha!) Én önnel szemben reakciós voltam. Nem akarok személyeskedni, de nagyon csodálkozom, hogy régi t. barátom ezeket az önérzetes, talán kicsit erélyesebben elmondott, de abszolút igazságokat tartalmazó szavaimat demagógiának bélyegzi. (Eőri-Szabó Dezső: Ugy látszik, fogalomzavarban van a képviselő ur! — Rassay Károly: Ezért kár bejönni egyszer egy évben a Házba! — Létai Ernő: A választójogi kabinetnek volt főispánja! — Bottlik József: Majd válaszolok én a képviselő urnák! — Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Meg vagyok győződve róla, képviselőtársam, aki ismer engem, tudja, — hiszen együtt voltunk számos népgyűlésen — hogy én ott nem szoktam demagóg beszédeket tartani. A legkevésbé teszem pedig azt itt, a nemzet házában, amelyet szentnek tartok. Én küzdök a demagógia ellen. Minden gyűlésen megmondtam nyíltan, hogy mindenféle felforgató ^ forradalmi törekvéssel szembeszállók keresztény és nemzeti alapon és szembeszállók minden nemzetközi irányzattal. Itt mondtam a Házban, hogyha tőlem függne, még" a szociáldemokráciát sem engedném be a faluba. Itt mondtam a Házban, amikor Bécsben tanácskozást tartottak és azt mondták, ki kell adni a jelszót, hogy: ki a faluba, hogy: ki a faluból! Képviselőtársam tehát talán épen az ellenkezőjét gondolta annak, amit mondott, mert ha ismer engem, nem mondhatja ezt. Gondoljon csak vissza 1918-ra, amikor egyes pesti emberek nem mertek kimenni az aszfaltra, kik jártak akkor az országot és akarták polgártársainkat sokorópátkai Szabó István barátommal együtt megszervezni, hogy szembeszállhassunk mindenféle felforgató törekvéssel. A legszomorúbb az, hogy az ilyen közbeszólások, az ilyen leintésfélék viszik majd a tömegeket oda, ahová sem a képviselő ur. sem én nem kívánom 1 , hogy jussanak. Ha azt fogna a nép látni, hogy aki az ő érdekeiért száll síkra, aki nem feledkezik meg a neki tett ígéretekről és megbecsüli őt, azt demagógnak bélyegzik, akkor azt fogja mondani, hogy majd odacsatlakozik ő is és akkor majd én se kellek neki, de még kevésbé a képviselő ur. Ha sohasem lettem volna a titkos választójognak híve, az 1922. évben lezajlott események, az akkor lefolyt választás, mint tisztes-
