Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-408

A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. évi május hó 13-án, szerdán. 423 is (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) —, „sőt hazafias köszönettel fogadnék bárki részéről olyan javaslatot vagy inditványt, mely a nemzet leg' főbb érdekének, a magyarság szupremációjának megóvását és biztosítását célozza. E tekintetben meggyőződésem szerint sem a néhai választói blokk — amely akkor már kinmlt —, „sem másnemű megállapodás senkit nem befolyásolhat, mert ennek a sorstöntő kérdésnek elbírálásánál egyedül csak a hazafiúi lelkiismeret irányithatja a hazája sorsát igazán szivén viselő minden magyar ember elhatározását, különösen ha fontolóra vesszük azt, hogy | ezen a téren utólagos korrekturára semmi kilátás nem lehet. Egész nyiltan kijelentem, hogy én ezen kérdés eldöntésénél csakis lelkiismeretem szavára, és magyar szivemre fogok hallgatni." T. Nemzetgyűlés! Ezt mondottam 1917-ben és 1918-ban s ma is ez az álláspontom. Ma is egyedül a nemzeti érdekeket tartom szem előtt és épen ezek ©lőrebocsátása után sajnálattal kell kijelentenem, hogy nemi vagyok abban a helyzetben, hogy a kormány javaslatát elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A régi kisgazdapárt programjának minden' egyes pontjához hűségesen ragaszkodván, nem mulaszthatom el leszögezni, hogy mi az általános titkos választójog alapján: álltunk és állunk ma is. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Kiss Menyhért: Mi van a kősziklára épített másik kisgazdapárttal?) Nagyon természetes, hogy a közelmúltban lezajlott szomorú események a mi lelkünkben is mély nyomokat hagytak hátra. Mi, kisgazdapártiak, a falusi nép képviselői, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy 1919-ben nagyon szomorú gyümölcsöt hoztak a falusi magyar akácfák; mi egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy épen az az osztály, melynek képviseletében elsősorban itt ülünk a parlamentben, hozta meg a legnagyobb áldoza- j tot, s hogy ebből a társadalmi osztályból szedték a vörösök az ő áldozataikat, (Drozdy Győző: Mégis ezeknek nem adnak szavazati jogot! —- Zaj.) Az is természetes, hogy a falu népe kétszeresen óvatos. Meg tudom érteni azt, hogy a falu józan népe óvakodik választójogot adni azoknak, akiktől vagyon- és életbiztonságát féltenie kell. Nyiltan megmondom: osztozom ebben a véleményben és helyeslem ezt a véleményt, (Halász Móric: Akkor rendben van!) Én sem adnék annak választójogot, akitől az országomat, a fajtámat, a falumat féltenem kell. (Cserti József: Azoknak titkos lesz a szavazati joguk, csak a falu népéé nem lesz az! — Eőri-Szabó Dezső: Azokban megbizpak!) Magam is csak azoknak adnék választójogot, akikfői nemzetem jövőjót, boldogulását nem kell féltenem. (Drozdy Győző: Természetes!) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a választójogból bárkit is kizárjak, aki ennek a hazának becsületes polgára és hasznos munkása. (ügy van! balfelől.) Nagyon természetes, hogy azoknak a kommunistáknak és egyéb felforgatóknak, akik ebben az országban már egyszer levizsgáztak, nemcsak választójogot nemi adok, de még a levegőt is sajnálom tőlük. (Helyeslés. — Halász Móric: Akkor együtt vagyunk!) Ebben a kérdésben, azt hiszem, könnyebben megértjük egymást, mint a továbbiakban. A mi a nők választójogát illeti, itt, azt hiszem, nagyon sokunknak mea culpázni kell. Én egészen nyiltan megmqüdom, hogy bár a nőknek nagy tisztelője voltam, vagyok és maradok (Derültség.), de a múltban nem voltam a nők ' választójogának hive. 1918 július 17-én fel is szólaltam ebben a kérdésben és megmondottam, hogy a többek között — hiszen több érvet hoztam fel — azért nemi vagyok a női választójog hive, mert a Vázsonyi-féle javaslat a négy polgári iskolához kötötte a nők választójogát, ami által, nagyon természetesen, a falu becsületes asszonyai, a családanyák stb. ki lettek zárva a női választójogból. Én akkor kifejtettem, hogy ez egyoldalú választójog lenne, mert nem vagj

r

ok hajlandó a Pesten a Gerbeaudban zsurozó hölgyeknek választójogot adni akkor (Helyeslés balfelől.), amikor a becsületes, a frontokdn harcoló férjüket helyettesítő magyar asszonyoktól ezt a jogot megvonják. (Helyeslés balfelől.) Ezt volt a főérvem akkor, amikor ezt a választójogot akkor nem szavaztam meg. Mivel azon szerencsés emberek közé tartozom, — és ezt az elveihez mindenkor hű ember önérzetével mondom, s ez nem szerénytelenség akar lenni részemről — hogy a saját beszédeimet bárhol és bármikor felolvashatom, ez alkalommal is élek ezzel a jogommal és citálom azt, amit annak idején ebben a kérdésben néhány rövid szóval elmondottam. (Halljuk! balfelől. — Drozdy Győző: Ezt a luxust nem engedheti meg magának mindenki, hogy régi beszédeit felolvashassa!) Azt mondottam akkor (olvassa): „Kötelességnek érzem kimondani, hogy nem helyeselhetem az igen t. volt igazságügyminister urnák azt a tervezetét, amely a négy^ polgári elvégzésére bazirozta a nők választójogát Ha az országnak erősen nemzeti alapon álló szociológusai és államférfiai azon nézeten ^ vannak, hogy a nemzetnek jól felfogott érdekében áll, hogy a nőknek a válasz tójogot megadjuk, akkor az erre vonatkozó törvényjavaslatnak csakis abban a formában szabad ide a Ház elé kerülni, amelyben a falu asszonyainak a szavazati joga is biztosítva van. (Zaj jobbfelől. — Kiss Menyhért: Halljuk! Halljuk!) Mivel pedig ez a javaslat^ amelyet a ministerelnök ur beterjesztett, valamint főképen az eredeti javaslat, amelyet a volt igazságügyminister nyújtott be, az u. n. intellektuális nők szavazati joga érdekét szolgálja és a falusi lakosság teljes mellőzésére vezetne, ezért én semmi szin alatt sem szavazhatom meg ezt a javaslatot". Hogy ezzel a, nézettel nem magam álltam ezen az oldalon, hanem a hozzám már akkor is nagyon közelállóit kisgazdapárt nagyatádi Szabó István vezetése alatt szintén ezt a nézetet vallotta, ezt mutatja nagyatádi Szabó Istvánnak véletlenül ugyanebben a füzetben olvasható beszéde is, amelyben ő szintén tiltakozott és válaszolt Károlyi Mihály egy támadására, amikor Károlyi odavetette neki, hogy miért nem botránkozott meg akkor, amikor a hősök választójogáról volt szó és miért botránkozik meg akkor, amikor a nők választójogáról van szó- Akkor Nagyatádi kijelentette, hogy ő a hősök választójogát is követelte, azonban ezt a javaslatot — az akkor a Ház előtt fekvő javaslatot — nem fogadhatja el, mert a falu asszonyait teljesen mellőzi. Nagyon érdekes dolog van ebben a beszédben. Wekerle Sándor akkori ministerelnök ur ugyanis megtámadta nagyatádi Szabó Istvánt, azt mondván, hogy mer ő a falu nevében beszélni. Nagyatádi akkor — miután előbb a választójogról beszélt — a következőket mondotta: „A női választójognál módosítások Ígérteitek arra nézve, hogy ki fog belőle küszöböltetni az az egyoldalúság, amely szerint a falusi nő teljesen ki volt zárva belőle. Ilyen Ígéretek után, amikor a t. ministerelnök ur még a t. 67*