Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-406
A nemzetgyűlés 406. ülése 1925 aki a nép tudatlanságát ki akarja használni és arra akarja felépiteni a maga csalásait. Ez a demagógia! (Zaj a jobboldalon.) Valamikor rabszolgaság volt ebben az országban. (Dénes István: Most is!) Az embert adták és vették, jöttek azonban becsületesebb emberek, akik azt a rendszert megtörték és megváltoztatták. Azután jobbágyság volt. A pór megkötött pária volt, robotra terelték, deresre húzták, kalodába tették; (Egy hang jobbfelöl: Rémes! — Hegymegi-Hiss Pál: Hát, már a jobbágyságot sem szabad támadni?) de újból jöttek becsületesebb emberek és megváltoztatták azt a rendszert is. Higgyék el, hogy ez a társadalmi rend, ez a mai rend sem az Istentől való (Ugy van! a baloldalon.); ezt is emberek csinálták és emberek is fogják megváltoztatni. Elismerjük, hogy nagy és nehéz munka lesz ez, de vállalkozzunk reá (Ugy van! balfelöl.) és a népünktől nekünk adott megbízás folytán mindent el fogunk követni, hogy ezután ebben az országban az történjék, amit a nemzet többsége kivan és akar (Nemes Bertalan: Helyes!), még pedig nem nyilt szavazás utján, meghamisitott akaratnyilvánításon keresztül. Ha vizsgáljuk azt, hogy tulajdonképen miért is van ilyen rossz dolga a népnek, miért olyan rossz ebben az országban a földmegoszlás, miért olyan igazságtalan az adómegosztás, miért van az, hogy parádés lovakra több telik itt, mint a beteg gyermekekre és a tüdővészes emberekre, miért nincs szociális törvényalkotás ebben az országban, miért pusztulnak az utak, a vasutak, a táviró és a posta és miért nincsen ebben az országban termelés: meg kell állapitanunk, hogy minden baj gyökere itt v T an a nemzetgyűlésen, itt van az országgyűlésen (Ugy van! balfelől!), amely nemzetgyűlést nem a nemzet igazi akarata hozta létre, hanem amely nemzet erőszakkal, terrorral és nyilt szavazással meghamisitott akarata folytán jött össze. (Ügy van! balfelől.) Minden állam törvényhozásának olyan struktúrájúnak kellene lennie, mint amilyen annak az államnak a társadalma (Ugy van! balfelől.), mindenütt a világon a törvényhozás ugyanolyan rétegeződésü kicsinyben, mint amilyen az ország társadalma nagyban. Ha pedig a magyar törvényhozást vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy itt aránytalanul több bizonyos osztályoknak a képviselője, mint az alacsonyabb osztályoké. Megállapíthatjuk például, hogy ebben a Házban is, a 240 képviselő közül 64 a nagybirtokos, — hány azoknak a lekötelezettje és alkalmazottja?! (Dénes István: Az egész országban 1500-an vannak!) Pedig ha a parlamentnek a nemzet társadalma hű tükörképének kell lennie, akkor bizonyos, hogy ez a parlament olyan torzképet mutat, amely előtt el kell hogy nevesse magát minden kultúrember. Bizonyos, hogy az a képviselőház, amely nem a nemzet szabad akaratiiyilvánitása következtében jön össze, csak olyan törvényeket hoz, amelyek annak a társadalmi osztálynak jók, ameb*- társadalmi osztály képviselői abban a törvényhozásban benn ülnek. . • Pedig hát kik választják a képviselőket ? A képviselőket az a nép választja, amelynek egészen más az érdeke, mint azoknak, akik gyakran abban a törvényhozásban többségre kerültek. A népet arra kényszerítik, hogy ugy válassza meg a maga képviselőit, illetőleg olyan képviselőket válasszon, akik fentartják azokat áz állapotokat, amelyek a hatalomnak tetszenek. Kétszáznegyven kerülete van ennek az országnak. Körülbelül mindegyikben állit jelölési május hó 8-án, pénteken. 3Ô1 tet a kormány. Ez azt jelenti, hogv — nem tudom pontosan, mert hiszen statisztikával nem találkozunk e javaslat során — mintegv 1,800.000 választó közül majdnem 200.000 olyan közalkal| mázott van, aki fággő viszonyban van a kormányzattal szemben. Ennek a 200.000 embernek — ezt a számot a családtagokkal együtt értem — a kormány jelöltjére kell szavazni, hacsak nem akar B-listára kerülni és hacsak nem varratta meg előre a koldustarisznyáját. Vannak azonkivül nagy vasúti vállalatok, bankok, üzletek, gyárak, amelyeknek összeköttetéseik révén szinte kényszerű kötelességük, hogy megparancsolják munkásaiknak, hogy arra a kormányzatra szavazzanak, amelyre a vállalatnak szüksége van. Ha ezeknek számát mintegv 50.000-re becsüljük, akkor már körülbelül 300.000 a függő helyzetben lévő szavazók száma. A nincstelen emberek, a gazdasági cselédek, a zsellérek, akiknek kicsiny kukorica földjük, krumpliföldjük, harmados földjük van, függő helyzetben vannak, hogy vájjon nyíltan, lelkiismeretük szerint szavazhatnak-e, vagy pedig szót fogadnak az uraságnak. Ezeknek a számát igazán nem taksálom nagyra akkor, ha azt mondom, hogy százezren vannak, akik ilyen természetű okoknál fogva függő helyzetben vannak. Ez tehát összesen 350.000 ember. Ha mármost azt nézzük, hogy az a hires földreform, amely uj exisztenciákat teremtett, tulajdonképen hány olyan függő exisztenciát teremtett, akik észten dőről-esztendő re kény tejnek a maguk nehéz, robotos munkájuk gyümölcsét odaadni annak a földesuraságnak, ugy a kiadott statisztika alapján nem mondok sokat, amikor a 350.000-es számot ezek révén megduplázom és igy megállapítom, hogy csak ezekben az osztagokban, rétegekben már 700.000-re becsülhető azoknak a szavazóknak száma, akik nem a lelkiismeretük szerint szavaznak. Ha pedig hozzávesszük azokat a független szavazókat, akiket egy kis parolázás, egy kis megvendégelés, egy kis terror, egy kis bikacsök, egy kis csendőrszurony megpub.it és alkalmassá tesz arra, hogy az urnáknál a kormánypárti szavazók közé álljon, akkor könnyű megállapitanunk, hogy az 1,800.000 szavazó között a kormánynak anélkül is megvan a maga többsége, hogy egyetlen egy lépést tenne ezen a választójogi javaslaton kivül. De hát, természetesen nem állítom én azt, hogy az ellenzéknek még a csiráját is ki akarja pusztítani az igen t, kormányzat, mert hiszen ellenzéknek szerinte is lenni kell, és fog is gondoskodni arról az igen t. kormány, hogy itt-ott a lába között néhány ellenzéki bekerüljön az országgyűlésbe. Egészen bizonyosan meglesz a maga 50—60 főnyi ellenzéke, amely lehet azonban, hogy csak műellenzék lesz, a kormány által engedélyezett ellenzék, amely csak arra lesz való, hogy néha itt jó nagy viharokat csináljon, hogy azután a nagy botrányról azt gondolja az ország: „Nini, ezek az urak még veszekednek is a mi dolgaink felett!", hogy azt gondolja az ország, hogy azok, akik itt a nagy súlyokat emelik — amelyekről nem tudja az ország, hogy belül üresek —, „íme, érettünk dolgoznak." Lesz tehát ellenzék és egészen kipusztítani nem fogják. De az egészlen bizonyos, hogy az az ellenzék, amely a nemzet hangulatának, a nemzet véleményének megfelel emellett a választójogi javaslat mellett okvetlenül ki fog maradni a jövendő országgyűlésekből. Meg kell állapitanunk, hogy komoly ellenzéki párt, olyan ellenzéki párt, amely lelkiismereti ós hazafias kötelességének tartja azt,
